Nehogy túl egyszerű legyen az életem, bonyolítsunk rajta egy
nagyot J
Itt van ez a gyerek. Szeretem. Talán még senkit nem szerettem ennyire, mint őt. Meg is kaptam már, tudom, milyen vele lenni, átölelni, érezni heves szívdobogását, hozzábújva nyugodtan szuszogni. Közös ismerősök is mondták már, hogy ez a fiú nagyon szeret engem, miért nem komolyítunk a dolgon. Nos, az a helyzet, hogy ez a fiú maga sem tudja, mit akar: amikor leültünk erről beszélni, egy teljesen hétköznapi pasiszöveget eresztett el, amit már kismilliószor hallottam. De most talán nem az a helyzet (ha szenzorjaim is helyesen működnek), hogy nem vagyok neki elég jó, hiszen ezt már bizonyította, nem is egyszer. Ő maga sem tudja, hogy mit szeretne velem kapcsolatban. Talán szégyell valamit, talán nem akarja elkötelezni magát, lehet, hogy még élni akar szabadon. Persze egy kapcsiban nem az a lényeg, hogy korlátozzuk le még jobban a másikat- nálam bizonyára nem erről szól, hiszen ha magamból indulok ki, a hátamon feláll a szőr, hogyha korlátozni akarnak valamiben, ha nem hagyják meg a nekem szükséges személyes szabadságomat. Jó, nyilván egy ilyen helyzetben kell egy két kompromisszumot kötni, de azok szerintem kibírhatók, főleg, ha a másikat szeretjük, tiszteljük. Olyat is hallottam lehetséges valódi okként, hogy a nem túl fényes anyagiak miatt nem kultiválná ezt a dolgot. Erre megint van egy jó sztorim: amikor kisebb voltam, volt egy fiú, kő gazdag volt, és nagyon szeretett volna engem. Szimpatikus volt, meg minden, de mégsem tudtam vele együtt lenni, mert nem volt meg a ’kémia’. Hiába az övék a gázcentrum, hiába van annyi pénzük, h Tiszát lehetne rekeszteni belőle, nem ment, nem erőltettem. Szóval ennek megint nem lenne szabad gondnak lennie. Mondjuk, ha azt nézem, van olyan, hogy egy lánynak csak az anyagiak számítanak. Nem is kevés ilyen van, de én nem így nőttem fel. Csak azért sosem tudnék együtt lenni valakivel, mert milliói vannak.
Mindenesetre most lehet, hogy tényleg jót tesz, hogy a következő időkben nem sokat fogunk találkozni, most ő nincs itthon, utána kezdődik a suli neki, aztán már nekem is- elmegyek itthonról. Hétvégéken meg.. majd kiderül, mi lesz.
Itt van ez a gyerek. Szeretem. Talán még senkit nem szerettem ennyire, mint őt. Meg is kaptam már, tudom, milyen vele lenni, átölelni, érezni heves szívdobogását, hozzábújva nyugodtan szuszogni. Közös ismerősök is mondták már, hogy ez a fiú nagyon szeret engem, miért nem komolyítunk a dolgon. Nos, az a helyzet, hogy ez a fiú maga sem tudja, mit akar: amikor leültünk erről beszélni, egy teljesen hétköznapi pasiszöveget eresztett el, amit már kismilliószor hallottam. De most talán nem az a helyzet (ha szenzorjaim is helyesen működnek), hogy nem vagyok neki elég jó, hiszen ezt már bizonyította, nem is egyszer. Ő maga sem tudja, hogy mit szeretne velem kapcsolatban. Talán szégyell valamit, talán nem akarja elkötelezni magát, lehet, hogy még élni akar szabadon. Persze egy kapcsiban nem az a lényeg, hogy korlátozzuk le még jobban a másikat- nálam bizonyára nem erről szól, hiszen ha magamból indulok ki, a hátamon feláll a szőr, hogyha korlátozni akarnak valamiben, ha nem hagyják meg a nekem szükséges személyes szabadságomat. Jó, nyilván egy ilyen helyzetben kell egy két kompromisszumot kötni, de azok szerintem kibírhatók, főleg, ha a másikat szeretjük, tiszteljük. Olyat is hallottam lehetséges valódi okként, hogy a nem túl fényes anyagiak miatt nem kultiválná ezt a dolgot. Erre megint van egy jó sztorim: amikor kisebb voltam, volt egy fiú, kő gazdag volt, és nagyon szeretett volna engem. Szimpatikus volt, meg minden, de mégsem tudtam vele együtt lenni, mert nem volt meg a ’kémia’. Hiába az övék a gázcentrum, hiába van annyi pénzük, h Tiszát lehetne rekeszteni belőle, nem ment, nem erőltettem. Szóval ennek megint nem lenne szabad gondnak lennie. Mondjuk, ha azt nézem, van olyan, hogy egy lánynak csak az anyagiak számítanak. Nem is kevés ilyen van, de én nem így nőttem fel. Csak azért sosem tudnék együtt lenni valakivel, mert milliói vannak.
Mindenesetre most lehet, hogy tényleg jót tesz, hogy a következő időkben nem sokat fogunk találkozni, most ő nincs itthon, utána kezdődik a suli neki, aztán már nekem is- elmegyek itthonról. Hétvégéken meg.. majd kiderül, mi lesz.
Ez eddig még egyszerűnek is tűnik. Vagyis egyszerű helyett
az esetemben inkább hétköznapinak mondanám. Csavarjunk a dolgon: van egy másik,
és egy harmadik is.
Egyéb okok miatt ne nevezzük a Másodikat nevén. Kicsi a világ. Nem szeretném, ha emiatt, problémája lenne.. Az ő esetében egy gond van: egy béna nő (béna= szerencsétlen). Sokat hangoztattuk régebben felelőtlenül, hogy barátnő, feleség, gyerek nem akadály! És ez most lehet, hogy utol is ér. De ugye a baj nem jár egyedül, van neki egy haverja is. Meccsre jártunk/járunk együtt velük, s mivel itt laknak a környéken volt már rá többször példa, hogy kapuig kísértek, úriemberek lévén, nehogy elraboljon az Uhu Uhu Cu-hímvesszővel. Ebben az esetben nem is olyan rossz, hogy testőrséget játszanak rajtam. Hatalmas formák mindketten, imádok velük lenni. Nagyon dilik, és a hülyeségükkel mindig meg tudnak nevettetni, még ha a legnagyobb sírógörcs közepén szenvedek, akkor is.
Sok kérdőjel van egyelőre ebben a történetben is. Az egyikőjük szokott mindig felhívni, rám írni, hogy megyek –e velük ide-oda, vele jöttem már haza kézenfogva, ölelt már meg úgy spontán, és eresztett is már el kettős értelmű megjegyzéseket, és neki van a béna nője.
Kérdések: maga miatt hív, vagy a haver szeretné, hogy ott legyek? Ha ő szeretné: miféle dolog lehet, ami inspirálja? ’öcsi’ akaratos, unalmas neki a béna nő? Kalandot szeretne, vagy alapból ilyen a természete? Ha nem maga miatt hív, akkor miért ő hív, miért nem a másik? Ha nem maga miatt hív, miért fogja meg mindig a kezem? Miért karol át, miért viselkedik úgy velem, ahogy?
Vagy ez az egész a Sorstól egy kis önbizalom növelő terápia része? Tény, hogy rám fér, és jót tesz az egómnak, de azért ilyen formában kicsit veszélyes is.
Egyéb okok miatt ne nevezzük a Másodikat nevén. Kicsi a világ. Nem szeretném, ha emiatt, problémája lenne.. Az ő esetében egy gond van: egy béna nő (béna= szerencsétlen). Sokat hangoztattuk régebben felelőtlenül, hogy barátnő, feleség, gyerek nem akadály! És ez most lehet, hogy utol is ér. De ugye a baj nem jár egyedül, van neki egy haverja is. Meccsre jártunk/járunk együtt velük, s mivel itt laknak a környéken volt már rá többször példa, hogy kapuig kísértek, úriemberek lévén, nehogy elraboljon az Uhu Uhu Cu-hímvesszővel. Ebben az esetben nem is olyan rossz, hogy testőrséget játszanak rajtam. Hatalmas formák mindketten, imádok velük lenni. Nagyon dilik, és a hülyeségükkel mindig meg tudnak nevettetni, még ha a legnagyobb sírógörcs közepén szenvedek, akkor is.
Sok kérdőjel van egyelőre ebben a történetben is. Az egyikőjük szokott mindig felhívni, rám írni, hogy megyek –e velük ide-oda, vele jöttem már haza kézenfogva, ölelt már meg úgy spontán, és eresztett is már el kettős értelmű megjegyzéseket, és neki van a béna nője.
Kérdések: maga miatt hív, vagy a haver szeretné, hogy ott legyek? Ha ő szeretné: miféle dolog lehet, ami inspirálja? ’öcsi’ akaratos, unalmas neki a béna nő? Kalandot szeretne, vagy alapból ilyen a természete? Ha nem maga miatt hív, akkor miért ő hív, miért nem a másik? Ha nem maga miatt hív, miért fogja meg mindig a kezem? Miért karol át, miért viselkedik úgy velem, ahogy?
Vagy ez az egész a Sorstól egy kis önbizalom növelő terápia része? Tény, hogy rám fér, és jót tesz az egómnak, de azért ilyen formában kicsit veszélyes is.
