szösszenet

helló :)
rég adtam már blogos hírt magamról.
elkezdődött a 4. vizsgaidőszakom. már most sokkal jobban, szebben alakul a 3-hoz képest :) semmi kedvem nincs megint b és c vizsgákon idegeskedni. bőven elég az A vizsga izgalma is.
pénteken az örömhírek napja volt. kijavították a biofizika jegymegajánlót/vizsgát. meglepett az eredménye 91%-kal jeles lett. aztán kedvenc szobatársam is elég szép eredményt ért el a 'mumus' tárgyánál. szóval nagy volt a vigasság a kialakult balhék, összeszólalkozások, eszmecserék, félreértések ellenére is.
az első vizsgámon is túl vagyok már. lelki állapotomhoz képest jól sikerült. tudom, hogy képes lennék jobbra is, de úgy vagyok vele, hogy ha lesz még a végén erőm-energiám-kedvem, akkor javítok.
5-én jön a következő, addig meg katalizálok valakit ;)

na de vizsgákon kívül kicsit más téma: tegnap megtudtuk, hogy az ultrák visszajönnek utolsó meccsre, elköszönnek Luque-tól. nagyon hiányoznak már az olyan meccsek, amik után nem volt hangom, és remélem most ez olyan lesz. meg azt is remélem, hogy valami menő kis koreót is kitalálnak a Kapitány, és Fernando búcsúmeccsére.
pénteken meg közönségtalálkozó. azt hiszem, ott a helyem.

Valami véget ér..

Álomszerűnek indult a hétvége. minden lett, csak épp az nem.
úgy gondolom, nem ez a megfelelő fórum arra, hogy elregéljem a történetet. Abból a szempontból örülök ennek a hétvégének, hogy sok dolog tisztává vált előttem, és mások előtt is, valamint új arcokat ismerhettem meg.

Massa folytatásának indult. Azt hittem, ahhoz hasonló élményben lesz részünk. Hát ramazuri, az éppenséggel lett belőle. olyan, hogy besokalltunk mindannyian. valakinek mennie kellett. ez a valaki most én voltam.

olyan emberektől is megszabadultam sajnos, akiktől nem akartam. remélem azért velük még valahogyan fogok találkozni életem során, és ők nem utáltak meg nagyon. ebben nagyon bízom. az ő elvesztésük jobban fájna. (bár, ha a csoport többi tagja ezt is olvassa, ami sanszos, még jobban utálni fognak. az már legyen az ő problémájuk)

azért, amint mondtam jó is volt ebben a hétvégében. pl visszatérhettem kedvenc Balaton-parti városomba, ahová sok szép emlék köt. amikor ezek előbuggyantak belőlem, boldog voltam. átélni mindent újra, a helyszíneket, az illatokat, a hangokat. ááh. csodálatos volt.
és még olyan helyen is jártam, ahol azelőtt sosem.. ezért is csak hálás lehetek. mint ahogy azért is, hogy megismertem egy nagyon csodálatos embert, akivel szinte elsőre megtaláltuk a közös hangot. kettőnk barátsága remélem, és bízom benne, hogy nem fog emiatt megszakadni.

szóval ennek a Massa-csoportnak részemről vége. az emlékeket megőrzöm, soha nem felejtem el. hálás is vagyok dolgokért. csak azért nem, hogy így kipakoltak onnan. meg sem próbáltak a másik helyzetébe belegondolni.ez fáj a legjobban. de hát nem lehet mindenki mindenkinek szimpatikus, és nem is lehet mindenki mindenkivel jóban.

Május 1

ez a mostani május 1 életem eddigi legfurább május kezdése volt.
nem tudtam haza menni Miskolcra, hanem suli miatt bent kellett maradnom a koliban. az a hét amúgy is elég furcsa volt, hétfő este biofizikai mérő módszerek vizsga volt, kedden élettanból gyakvizsgáztunk, csütörtökön pedig receptúra gyakorlaton voltam egyéni vényező. a bifiz vizsgára még várunk ;) az élettan plusz-mínuszos vizsga volt. plusszal akceptáltam. azt hinné az ember, hogy ezután legalább pihenhet egy kicsit május 1 alkalmából. csak hát ott volt 24 recept, amit be kellett nyalni, vagyis legalább valami fogalmam legyen róla. meg szobatársaim is tanultak, úgyhogy közös program lefújva. így hát csendes magányomban kiültem az erkélyre, és elkezdtem recepteket írni, meg fb-on tabi barátaimmal cseverészni. egész szépen megkapott a nap az egész napos kint lét után.

aztán mégis gondoltam,hogy csak ki kellene menni valamerre. Békás tó lett belőle. sokan voltak, ők pedig nyugira vágytak. tanulni valót is hoztak. ez pedig így nem igazán alkalmas hely a tanulásra, úgyhogy füstbe ment a tervem. pedig csak jót akartam.
viszont csináltam pár csodaszép képet.

Massa

Hát ez valami fergeteges volt. Hosszas szervezés és várakozás előzte meg ezt a szép hétvégét.
Péntek este kezdődött minden. megbeszéltük, hogy 21.00-kor találkozunk a Főtéren a benzinkútnál. teljesen jó időpont.
a péntekem azzal telt, hogy technológiát írtam ki kis füzetbe, hogy velem lehessen, unalmas perceimben olvasgathassam (kétség nem fér hozzá, nem volt unalmas perc), meg tejbegrízes édességet csináltam a népségnek (: délután még futni is te tudtam menni. gyors vacsi, zuhanyzás, aztán gyorsba összepakoltam, és indulás a benzinkútra. Anya lejött velem. persze, hogy az orrunk előtt ment el a villamos, így elindultunk gyalog. 10 perces késés lett belőle kb. már mindenki ott volt a 'házigazdák' közül. gyors búcsúzkodás, aztán elindultunk. fent Massán nem volt térerő, csak meghatározott helyeken, így volt igazán izgalmas az értekezés a fiúkkal. végül csak egymásra találtunk.
a dologban a pikantéria annyi volt, hogy voltak olyanok, akik most találkoztak életükben először, előtte maximum facebookon a szervezés közben beszélgettek.köztük én is olyan voltam. csak Juditot és Enikőt ismertem a 7 emberből. Andrással már egy éve leveleztünk akkor facebookon, Ferivel nagyjából fél éve.
Petit és Renátát a szervezés közben ismertem meg jobban.
Gondolom mondanom sem kell, mikor felértünk a házba, mindenki izgatott csacsogásba kezdett. sok új arc, ismerkedés, nevetések, fényképező vakuk, evés, ivás, minden volt. aznap éjjel nem is aludtunk. vagyis a keményebbek nem aludtak Enikő és én kinéztünk magunknak egy-egy kényelmes kanapét/fotelt, egy pokrócot, és ahogy illik, elaludtunk :)) (igen, ezekről is készültek képek :) )

a lányok reggel 6-kor mentek el a busszal, mert sütés-főzés, egyéb otthoni elfoglaltságok várták őket.
bevállaltam, hogy maradok a fiúkkal, és az egész napot velük töltöm. megmutatok nekik néhány érdekességet. fél 7kor kerültünk vízszintesbe. azt hinné az ember, hogy amilyen fáradtak voltunk, olyan hamar el is aludtunk. hát ami engem illet.. nem :D
kb fél órát tudtam csak aludni.a többi csak csukott szemmel való aludni próbálkozás volt :D
nagyjából fél 9kor mindenki már talpon volt 'frissen'. a reggelire csak délben került sor. Fasírtot ettünk. aztán, amíg vártunk egymásra felfedeztük egy kicsit a környéket. hegyoldalakat, virágokat, megmosakodtam a patakban, integettünk a kisvonatnak, csacsogtunk, nevetgéltünk, szóval elvoltunk, és szerintem mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. aztán végre mindenki elkészült. lementünk Lillafüredre, ott a vízeséshez vittem a fiúkat. majd le Hámorba, ahol végre tudtunk cigit venni. András már reggel 9 óta azért nyavalygott, hogy neki cigi kell, de az erdő közepén ugye nincs bolt :D hát most végre kapott
eztán felvittem őket a Molnár-sziklához, ott is sok képet lőttünk. a fiúknak nagyon tetszett az a hely. András többször is mondta, hogy ő ha még visszatér Miskolc közelébe, ide biztos, hogy kilátogat, neki annyira tetszik ez a hely.

igazából örültem, hogy örömet tudtam nekik okozni, és olyan helyeket mutatni nekik, amik tényleg érdekelték őket.
haza kellett mennem, de voltak olyan rendesek, hogy hazavittek, és még fel is jöttek hozzánk. Anyuékkal jól eltrécselgettek (gondolom én).
aztán mentünk vissza Massára.
Judit vitt fel nekünk vacsit, útközben még összeszedtük Enikőt, meg Renit, mert ők meg a buszt késték le :)
de végül megint együtt volt a csoport. második éjjel már nem voltunk olyan virgoncak, hogy reggelig fennmaradjunk, így a szokásos esti traccsparti, evés, ivás után fél 1 kor mentünk aludni.

vasárnap reggel 10 ig kellett elhagyni azt a csodaszép helyet, 10 után bementünk a belvárosba, felmentünk a Kilátóhoz, majd mivel 14.00-től meccs volt, oda is ellátogattunk. Feri és Peti nem meccses, így ők elmentek még másfelé fényképezni, túrázni.
meccs jó volt (arról majd talán a másik blogba írok), utána volt egy kis összetűzés, de hamar megoldottuk, majd felmentünk Diósgyőrbe az egyik kocsmába. hamar eltelt az idő, amíg a fiúknak el kellett indulni.
még azért utolsónak haza vittek, nem hagyták, hogy 23.00-kor villamosozzak hazafelé. mindenki nagy ölelésekkel búcsúzott el a másiktől, és megígértük, hogy lesz ennek még folytatása :)

kb 700 fénykép született ezalatt a 3 nap alatt. viszont biztos vagyok benne, hogy fényképek nélkül is örök emlék lenne mindannyiunknak :)