különös paradoxon

Szükségem van valakire. Még, akkor is, ha tudatosan minden porcikám tiltakozik ez ellen.

Néha annyira rám jön az az átkozott magányosság. Hiába vannak barátaim, akikre számíthatok mindig, minden körülmények között, akkor is… hiányzik egy társ. Akkor talán ezen a legutóbbi történeten is könnyebben túl tudnám tenni magam. Visszagondolva, eddig mindig úgy sikerült felejteni, hogy jött egy újabb, aki új reményeket adott, újra hitet öntött belém, hogy „na, majd most hátha sikerül”. Hiába mondom azt is, hogy már túl vagyok rajta, néha eszembe jut, hogy mennyire elbánt velem, és hogy igen csak padlóra küldött, még ha ezt a környezetem észre sem veszi. Komolyan néha, mikor kint járok az utcán azt kívánom, hogy véletlenül fussak vele össze.. és akkor kiadnám magamból azt a dühöt, gyűlöletet, amit irányában érzek. Szívesen felpofoznám, hogy egy hétig csengjen a füle utána, és megtanulja, hogy nem használjuk ki a másikat… Most elmondom: nem vagyok egy könnyen kapható. Jó, voltak nekem is mellé lövéseim, meg hibáim, de akkor sem kapott meg még soha senki könnyen. Pont ezért, hogy az ilyen eseteket elkerüljem. Soha nem akartam strigula lenni senki életében. De ez egy olyan helyzet volt, hogy megemelem a kalapom előtte, hogy ilyen kitartó, ambiciózus, és ennyire szemétláda, hogy senkit, és semmit nem nézve mindenen és mindenkin átgázol célja elérése érdekében. Beadja a jó fejet, az elbűvölő cukiságot nem csak nekem, a környezetemnek is (anyuék is simán bevették, hogy egy tündér), aztán amikor eléri célját, se szó, se beszéd odébb áll, és úgy keveri a kártyákat, hogy te érezd magad rosszul, és őt kelljen sajnálni, meg neked legyen lelkiismeret furdalásod…

Ez után nem csodálom, hogy ellenséges vagyok az ismeretlen ellenkező nemű egyedekkel szemben. Akiket ismerek, azokkal felesleges bizalmatlannak lennem, mert ők már vagy megbántottak, vagy sosem fognak.

Érdekes paradox helyzet ez. Senkinek nem kívánom

elfojtás

Elmondhatatlanul fantasztikus érzés az, ha az emberben bíznak. Idegenek. Vagyis olyan emberek, akiknek nem sok közük van hozzád, mégis tudják, hogy bízhatnak benned. Na, hát Kis Focistám megint alkotott. örülök, hogy megbízik bennem, így majdnem teljesen ismeretlenül is. minden baját megosztja velem. bár utána egyből jön azzal a nyomi szöveggel, h "jajj most olyan gáz vagyok", stb.. nem kedvesem! nem vagy az.. csupán csak te is ember vagy, és néha neked is ki kell adnod a fáradt gőzt. ha ezzel pont engem 'terhelsz' (ami hozzáteszem: nekem nem teher), akkor állok elébe ;)
amúgy pont ma beszélgettem egyik újdonsült kedves ismerősömmel erről (ő is megérne egy külön posztot), h néha mindenkinek ki kell adnia magából a dolgokat, mert az nem lehet, hogy mindig magadban tartod.. akkor egyszer csak felrobbansz. puff voltál, már nem vagy..ha elfojtod magadban, abból semmi jó nem születik: van aki így, van akin úgy csapódik le. pl kedvenc szobatársam (őt tényleg szeretem) tudja nagyon elfojtani magában a dolgokat, s amikor szétstresszelte az agyát, olyankor jönnek a fizikai fájdalmai, vagy vérnyomás leesés, rosszul lét, stb. sorolhatnám.
pedig neki is mindig mondom, hogy azért vagyok, én is, meg anyuja is,hogy adja ki magából. nekem bármit elmondhat.. elmondom a véleményem, tanácsolok valamit, ha megfogadja, megfogadja, ha nem, nem..
szeretek lelkikukát játszani: addig sem a saját hülyeségeimmel vagyok elfoglalva. pedig ám az én lelkecském sem a legstabilabb, és legboldogabb. próbálok parancsolni magamnak, hogy ne foglalkozz már azzal az idiótával, de jobban szereTTem, mint gondoltam... néha ma is eszembe jut, de olyankor már csak gyűlöletet érzek irányába, és meg tudnám fojtani egy kanál vízben :@ persze mellettem is sokan állnak, hogy minél hamarabb túl legyek rajta. és ezért nagyon hálás is vagyok nekik. üzenem kedveseim: alakulok, mint púpos gyerek a prés alatt :)

Egy kis személyeskedés

Nos, kedves Olvasó!
Tudod, hogy nem szoktam nevesíteni posztjaim alanyait, most sem kívánok efféle dolgokba belebocsátkozni, tudni fogja, akinek szól. Az Illető 15 perc hírnévre vágyva megkért, hogy írjak róla néhány gondolatot. Ebből nem lesz rendszer, ezt le is szögezném.
Szóval
Kedves Barátom!
Mit is tudnék írni Rólad/ Neked, magadról?! Annyit tudok, amennyire ismerlek. Ez pedig nem sok. Tény, hogy nagyon megkedveltelek, s bízom Benned. Próbálok.
Ahhoz képest, hogy nem rég óta élvezzük egymás virtuális társaságát, eddig csupa jó véleménnyel vagyok rólad. Abból nem érzékelek semmit, hogy mondod, hogy milyen gonosz tudsz lenni, illetve, hogy alapjáraton egy mocsok vagy.
Bár azt tényleg nem bírom, hogy korlátokat szabsz a gondolataidnak, a fantáziádnak, mert nehogy rossz legyen.. Ez a túl megfontoltság szerintem nem illik hozzád. Miért nem tudod egy kicsit elragadtatni magad a pillanattal? A gondolkodás -amíg nem válik tetté- nem bűn. Az pedig, hogy fájni fog? Nekem is. De 1. kit érdekel? 2 megéri.. Hidd el :)
Mindemellett piszkosul örülök, hogy ismerlek, és hogy összehozott Veled a Sors. Jobban örülnék, ha már élőben is találkoztunk volna, és azután kérnéd a véleményem. Bár lehet, hogy akkor sem lenne reálisabb a látásom irányodba, és akkor sem tudnék rosszat mondani Rólad.
Köszönöm, hogy kitartottál mellettem, mikor az utóbbi hónapokban azon voltam, hogy elrontsam az életem, ill. próbára tegyem a barátaimat! Nem sokan maradtak velem, de Te köztük vagy ;)
Szóval köszönöm, hogy ismerlek, és hogy elfogadsz, és kitartasz :)
Köszönöm :
Kiscsillag :)

Ennyit érsz

nocsak nocsak. milyen meglepő. újabb sztori, újabb találkozás végződött válással. még hozzá eléggé csúfos válással. az 'úriember' annyira nem volt képes, hogy nyíltan odaálljon, és a szemembe mondja, hogy nem érdeklem.egyáltalán. eléggé gerinctelen módja ez egy búcsúnak, de ilyenben még úgysem volt részem... pedig mennyien mondták, h bele se vágjak, mert fájdalmas vége lesz... és basszus..megint igazuk lett.. unom már amúgy, hogy néha így elvakulok, és se hall, se lát módjára vágok bele a hülyeségekbe.. persze ilyenkor sokan eltávolodnak az ember mellől, de az igaziak kitartanak.. hát ez a sztori ha másra nem is, ennyire jó volt, hogy kiderült ki az igazi, és ki a hamis.
jelentem azonban: egy héttel a dolog lezárása után: ISMÉT RAGYOGOK. SZEBBEN, MINT VALAHA. MEGINT BOLDOG VAGYOK, és/mert nem töröm a fejem a hülyeségein.. hatalmas fellélegzés. ismét SZABADNAK érzem magam..