12.20.

Teljesen jól vagyok, ez az itthoni eseménytelenség meghozta a kívánt hatást. Kezdem kipihenni magam, kezd alább hagyni a kimerültség érzetem, és kezdem elfeledni a hét elején történt dolgokat. Mintha teljesen másik dimenzióban lennék.. Annyira más az itthoni lét. Annyira jó, nyugodt, kellemes.
Tegnap kimozdultam egy kicsit itthonról. Mármint a szokásos reggeli boltmizérián kívül: kosármeccsen voltunk. Régi ismerősök közé jó volt visszamenni. Mindenki olyan mosolygósan fogadott, kérdezték, hogy hogy vagyok, mikor jöttem haza, és meddig maradok. Volt egy kis dorgálás Mesi részéről, hogy milyen régen látott, és hogy mennyire el vagyok tűnve :)
Hát ilyen ez. Végre már van választék a szilvesztert illetőleg is, szerintem ez most olyan lesz, hogy egyik helyről a másikra fogok menni, hogy mindenkit meglátogathassak. Választani nagyon nem tudok jelenleg. Bár még messze van, azért nem árt elkezdeni gondolkodni.

Köszönet

Tényleg, nagyon szeretem a barátaimat! jobbakat kívánni sem tudnék magamnak :)
most, amikor szarban vagyok, annyira érzem, hogy mellettem vannak, szeretnék, ha nem lenne elcseszett a karácsonyom (már aki tud a gondomról, ugyanis nem sokan tudják annak ellenére, hogy a blog nyilvános (: )
Ma esélyem nem volt eddig gondolkodni ezen, reggel óta úton voltam, ilyen bolt- olyan bolt, ennek ajándék, annak ajándék. Ma átvettem Nagybátyám ajándékát, amit soron kívül csinált meg nekem az egyik ismerősöm. Ezúton is hálás köszönet Neked, fantasztikusra sikerült :)
Kellett menni gyógyszertárba is, hát benéztem oda, ahol a nyári pár csodás hetemet töltöttem, mindenki tette a dolgát, aztán megláttak, és olyan melegség töltötte el a teret, hogy az kézzel fogható volt. Annyira szeretem őket, és olyan jó, hogy ismerem őket. Remélem még pár hetet eltölthetek náluk a nyáron :) érdeklődtek, hogy hogy megy a sorom, milyen a suli, vizsgákkal mizu, meg ilyenek. jól esett a Tőlük kapott kis lelki fröccs :)
Mr.Amígélekénponthuval is beszéltem. Önzetlen fickó, meg kell hagyni. Igaz, van egy dolog, amit elrontottam nála, vagy nem tudom, de mostanában, amióta újra beszélgetünk olyan, mintha tök idegen lenne. Ezelőtt meg olyan volt, mintha 1000 éve ismerném. Nem kellett figyelni arra, hogy hogy beszélek, nem féltem, h félreért, tényleg,mintha régi ismerősöm lett volna. aztán jött az a félreértés. azóta vigyázok, hogy mit mondok, nehogy félreértse. Nem szeretném elveszteni, akárhogyis van.. Remélem azért, nem csak én profitálok a kapcsolatunkból (nem merem barátságnak hívni. most nem. pedig lehet, hogy ez hiba)
Aztán Dius. Imádom tényleg az agymenései ellenére.:) Hasonló cipőben járunk, már megint. Miért is nem lepődök meg? Mióta ismerjük egymást, kiderült, hogy sok sok dolog van, ami szinte ugyanabban az életszakaszunkban, ugyanúgy történt.
És még a többiek is.

Aztán tényleg igaz, hogy egy háziállat a legjobb megoldás a lelki bajokra. Elég csak ránézni Mukira, és máris melegség tölti be a lelkemet. annyira aranyos kis dög, hogy az hihetetlen :)

Család.. ha nem lennének..te jó ég.. már rég megőrültem volna.

tényleg! nagyon köszönöm mindenkinek, aki mellettem van, és segít!!
ha lehetőségem lesz, visszaadom, tényleg :)
Szeretlek Titeket

Karácsony előtt egy héttel - bíztató

2013.12.17. 12.03

Így az ünnepek közeledtével azt hinné az ember lánya, hogy rendbe jönnek a dolgai. Főleg, miután megkapta egy olyan embertől, akit amúgy nagyra becsül, hogy szándékosan húzódik el az ellenkező nemtől, és csak a kifogásokat keresi a hibákkal együtt.

Hát Zoli. Ha olvasod, jelentem: én mindent megpróbáltam. Kinyújtottam a kezem annak, aki elvileg olyan közel volt hozzám. Így éreztem, mert ezt mondta. Úgy tűnt, hogy el is fogadja (anyáám de kényelmetlen a buszon ülve gépelni), sőt el is fogadta. Azonban, amint írtam is, teljesen össze voltam zavarodva, hogy akarom-e én ezt az egészet. Eldöntöttem, félreteszem a büszkeségem, és akarni fogom. Boldog voltam, abban a tudatban éltem, hogy örömet szerzek neki, és boldoggá teszem.. Ezért mentem bele tulajdonképpen abba, hogy majd ő segít nekem levetkőzni a gátlásaimat, visszaadja a férfiakba vetett hitemet (haha), az idejét nekem szenteli (a fene sem kérte volna erre). Féltem azonban, hogy az eddig jó kapcsolat kettőnk között elromlik (határozottan jelentem, hogy igen, elromlott). Nos, mint utólag kiderült: 4 napig volt boldog. Kedden már kezdett elbizonytalanodni- mondta ő. ehhez képest csütörtökön még egész normális volt. mármint úgy látszott, hogy semmi probléma nincs. mondta, hogy majd találkozunk este, mert végül is miatta maradtam bent a koliban (mentem volna inkább haza). Ehhez képest hiába vártam. Azt mondja, elaludt (ezek után meg már azt hiszek el, amit akarok). Majd 4 napos idegesítő, nyomasztó csend.
Én eszem magam, h mi lehet, hová tűnt, mit rontottam el, stb.… nem is jelentkezett volna még ma sem, ha tegnap nem nyígom ki magamnak, h mi a bűnbánatos faszom baja van. Egy szavas válaszok, érdeklődés hiánya, fejfájásra hivatkozás, stb.. tipikus lekoptatós dumák, ill. reakciók. Tudom, mert néha ezeket én is bevetem.

Kiderült, hogy ’elhamarkodott döntést hozott’ és hogy ’én nem érdemlem meg őt’ (oké, azért a valós indokra még mindig kíváncsi lennék, h tulajdonképpen mi is a gond, mert, hogy ezek mind csak kifogások, illetve betanult pasi-dumák). És hogy nem velem van a baj (persze, ezt meséld be annak, aki nem ismer úgy, mint én magamat)

Ha igazán gonosz akarnék lenni, akkor most leírnám (és le is írom, mert igazán gonosz akarok lenni), hogy nem amiatt vagyok szétesve/összetörve, hogy ő tette ezt, mert valószínűleg nem őt akartam, hanem az bánt, hogy megint bedőltem egy történetnek, aminek talán a negyede sem volt igaz. Na meg az, hogy egy jó barátot vesztettem el (jó barátot, mi? Ha ilyen a jó barát, milyen az ellenség?!)

És tisztelettel jelentem: megint csak egy icipici kibaszott hajszálon múlott a történet happy end-mivolta..

Igazság szerint, már meg sem lepődök, csak szép csendben sírdogálok magamban még egy napig maximum, aztán elfelejtem azt is, hogy a világon vagy…

a teljes érdektelenség miatt még azt sem érdemled meg, hogy háborút indítsak ellened, s megkeserítsem az életed, pedig olyan szívesen megtenném… az én szerelmi életemnek már úgy is mindegy, beletörődtem, hogy egy teknőssel, és egy DVTK címerrel a kezemben fogok megöregedni…

Tanulság:
a pasik 99,99999999%-a nyomorult,
a ribancoké a világ,
szerintem meg
Csak a Diósgyőr

kimerültség, üresség, kifejlődőben lévő migrén

Nagyjából mondhatom, hogy ennek a hétnek is vége van. Nem volt túlzottan megerőltető, de már erőm végét járom. Akárhogyan is erősködtem önmagam ellen, a napi 9 óra alvásnak mindig meg kellett lennie. mikor így, mikor úgy. Sajnálom, hogy a héten éjfél előtt sosem sikerült ágyba kerülnöm. hol ezért, hol azért, általában saját hibámból.
Kedden iszonyatosan rossz kedvem volt. ez volt az első olyan kedd, hogy egész konkrétan este 6-ra kellett suliba mennem először.
Akkor éreztem először, hogy kimerültem. Fizikálisan, szellemileg, érzelmileg, mindenhogyan.
Hihetetlen rossz kedvem is lett arra az estére, és még egy kapcsolatot is sikerült lezárni. Pont akkor, amikor már kezdett fontossá válni a másik fél. Hiányzik is. És mind ezt egy kis félreértés miatt. Hát nem csodálatos?
Teljesen mind1, már vége. Neki is mondtam, hogy pont ezért nem szeretek senkit közel engedni magamhoz, mert amint kicsit közelebb engedem, mint a többieket, ellök, elszalad, otthagy.
Nem az a legnagyobb baj, hogy kimerült vagyok, mert volt már ilyen. Üresnek érzem magam. Képtelen vagyok szeretni bárkit is jelenleg. Szeretném elszigetelni magam minden embertől,és a társaságokat a lehető legnagyobb ívben elkerülni. De hát ugye ez egy koliban lehetetlen, ezért elnézést is szeretnék kérni a 2 drága szobatársamtól, akiket egyébiránt imádok :)
De nem csak őket nem tudom most szeretni, hanem azokat sem, akik szeretnek, aki komolyan mellettem szeretne lenni, akit a barátomnak mondok, egyszóval senkit. Talán anyuék -mint mindig- most is kivételes helyzetben vannak.
Gyorsan még pár szó a tegnapról: vizsgajelentkezés. I ♥ NEPTUN
Egy órával dobott le a vizsgajelentkezés előtt. Hát miért is ne?! gondoltam, szálljunk szembe Őnagyságával. Egy óra alatt körülbelül 600 sikertelen próbálkozás után 7 perccel a megnyílás után beengedett valami aprócska csoda folytán. és mindent sikerül még így is úgy felvenni, ahogyan eredetileg szerettem volna :) hihetetlen elégedett voltam.
Ma pedig feleltem a négyesért (miért is ne alapon), és meglett. Töredelmesen bevallom, egy kibebaszott hangot nem tanultam. Hát nem csodálatos?
most pedig teázok, és vizet iszok vízzel, hátha sikerülne megfékeznem a cuki kis barátomat, a migrént, hogy megtaláljon.

állapotjelentés

hmm. ha össze kellene foglalnom, hogy hogy érzem magam most, csupa-csupa marhaság kerekedne ki belőle. Olyan szavak jönnének egymás után, mint boldog, letargikus, összezavarodott, elégedett, ideges, *valakitmindjártmegölök..
Összefoglalom:
° legfrissebb probléma: vizsgakiváltó zh. tudtam, hogy nem fog jól sikerülni, hiszen azt kérdezték, amit még véletlenül sem néztem át. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy ennyire rossz lesz. kíváncsi vagyok a csütörtökre, amikoris meg lehet majd nézni az dolgozatot, és pontozást. szerintem előtte bexanaxozom magam, hogy ne robbantsam fel a kémia épületet... már szőttem is pár összeesküvés elméletet a nyalizósokról, a protekciósokról, és arról, hogy ezeknek miértéppenpont 75% a végső eredményük... (ami a kiváltás legeslegalsó százaléka)
° jó múltkor írtam arról a paradox helyzetről, amiben nyakig csücsülök. eddig kellett volna örülnöm, hogy még nem kavarta meg senki. de ha már szar helyzetben vagyok, akkor legyen még szarabb elvet követve megkavartam én magamnak. egy elhamarkodott, gyenge pillanatban keletkezett kijelentéssel. aztán most gondolkodhatok, bogozhatom ki a dolgokat. ha nincs velem, nem hiányzik, sőt, néha úgy gondolom, hogy mekkora egy marha voltam, de ha meg ott van, semmi más nem számít, jó vele, meg ilyenek. nem tudom. lehet, hogy hagynom kellene magamat a francba, és semmivel nem foglalkozni.. alszok rá nagyokat, hátha megálmodom a megoldást.
° vasárnapi sztori: egy olyan valakit sikerült megbántani, akit nem szívesen bántottam meg, és igazából nem is értem, mire fel a nagy felháborodás. azt beszéltük, h majd ha beérek a koliba, beszélünk. az oké, hogy késett a busz sokat, mert 19.30-kor már itt kellett volna lennie, ehhez képest, még H.böszörményt sem értük el.. volt fél 9, mire kipakoltam, összeszedtem magam annyira, hogy bekapcsoljam a gépet. erre fogad egy üzenet Tőle, h nem vár tovább, majd máskor beszélünk. elmeséltem neki, h mennyit késtünk, meg ilyenek, és én nem is tudom már, hogy hogyan és miért, de az volt a lényege, hogy hagyjam békén. hát lefagytam. nem is kicsit.
tény, ami való, hiányzik. hiányoznak a jó beszélgetések vele, az egész estés traccspartik, meg ilyenek. de most én hogy írjak neki? már bocsánatot kértem 100.000x, és főleg, hogy meg sem indokolta tulajdonképpen, hogy most akkor mi van, meg miért hagyjam, de oké. ha így szeretnéd.. majd ezt is túlélem valahogy.. és ugye, milyen különös.. kérdezte, hogy miért nem nyílok meg embereknek, hogy várom így, h bárki is meglássa az igazi értékeimet... mert akinek megnyílok, az semmibe veszi, eldobja magától.. pont, mint ahogy ő is tette...

hirtelen több dolog nem jut eszembe.

Itt járt a Mikulás :-)

Idén egy nappal később ért hozzánk a Mikulás, mert egy nappal később ért be a buszom a tervezettnél :-)
Nagy nagy köszönet,és tisztelet neki azért, amiért megvárt :-)

Felkészítvén a vizsgaidőszakra egy tollat, energiaitalt (mert ugye csak a Diósgyőr ad erőt, és mindent legyűrő akaratot :) ), és Tibit is megkaptam kicsit másképp :D

Nektek is boldog Mikulást :)

2013.12.04

Szükségem van valakire. Még, akkor is, ha tudatosan minden porcikám tiltakozik ez ellen.

Néha annyira rám jön az az átkozott magányosság. Hiába vannak barátaim, akikre számíthatok mindig, minden körülmények között, akkor is… hiányzik egy társ. Akkor talán ezen a legutóbbi történeten is könnyebben túl tudnám tenni magam. Visszagondolva, eddig mindig úgy sikerült felejteni, hogy jött egy újabb, aki új reményeket adott, újra hitet öntött belém, hogy „na, majd most hátha sikerül”. Hiába mondom azt is, hogy már túl vagyok rajta, néha eszembe jut, hogy mennyire elbánt velem, és hogy igen csak padlóra küldött, még ha ezt a környezetem észre sem veszi. Most is elmondom: nem vagyok könnyen kapható. Jó, voltak nekem is mellé lövéseim, meg hibáim, de akkor sem kapott meg még soha senki. Soha nem akartam strigula lenni senki életében.

Megint visszatértem a vágyakozó álláspontban, és a probléma ott kezdődik, hogy megint csak álmodozásig jutok. Tudom, mert most olyan emberkét találtam meg megint, aki a magamfajtára rá sem néz.
Aki pedig elérhető lenne: talán pont a  a kézzelfoghatósága taszít.
Iszonyatos

2013.11.26

Kár,hogy egy újabb, egyébként ígéretesnek tűnt történet végződik,ezúttal érdeklődés hiánya miatt kissé negatívan.
Én ennél többet nem tudok tenni az ügy érdekében. Azt hiszem,eléggé türelmes voltam, kellő ideig vártam,hátha lesz valami. Nos.. Semmit nem kaptam azon kívül,ami eddig is volt. Úgy döntöttem ennyi volt. Ennyi idő alatt,ha valaki tervez valamit, vagy szeretne valamit, az már rég lépett volna.
Ez persze nem jelenti azt,hogy ezentúl minden kapcsolat megszakad,meg ilyenek, csak kissé visszaveszünk a dolgokból.

Maradok,aki voltam: egy távoli csodáló

Megint itt

Mintha már lett volna ilyen. Tavasszal (tudom,hogy most ősz van,lassan tél, de a hangulat engedi magát tavaszinak nevezni), egy padon ülve, a kórház belterületén gondolataimat papírra (most telefonon keresztül blog bejegyzésre) vetni.
20-a van. Eddig tudatosan nem jelentkeztem, valami átütő sztoriról akartam beszámolni. Hát ez most elmarad. Utolsó bejegyzésem 10.31-én keletkezett, amikoris rám jött egy őszinteségi roham. Másnap kikerült ide, majd 4-én ő is megkapta a blog elérhetőségét, 5-én látta is. Nem mondom,nagyon izgultam,hogy mi lesz,mit fog szólni.. Bíztam benne,hogy örömmel tölti majd el, de beleélni nem tudtam magam,hiszen annyi pofára esés volt már,nem akartam a nehéz munkával felépített dolgot egy marhaság miatt lerombolni. A kívánt hatás azonban elmaradt. Néhányan érdeklődtek nálam,hogy:" na?! Milyen reakció volt? Néztem a fb profilod,de még mindig egyedülálló vagy, mi történt?" és ha erre azt mondtam,hogy "semmi" csöppet sem hazudtam. Tényleg nem történt semmi. Azért egy hét után már nagyon izgatott,hogy elolvasta-e, vagy mivan..rákérdeztem. Egy "érdekes" jelzőt kaptam mindössze.
Itt gondolkodtam el először,hogy érdemes-e folytatni ezt a történetet.
Végül most hétfőn arra jutottam/jutottunk,hogy nem biztos,hogy ez jó így. Én nyitott lapokkal játszottam,többet már tényleg nem tehettem az ügy sikeréért. Még tovább várni? Az nem az én műfajom. A blog fb oldalán napról-napra feljegyeztem az adott állapotokat.már tarthatatlan volt néha,amit éreztem. Nem éreztem jól magam.nem tetszett a kialakult helyzet..

Más téma: vasárnap voltam egy meglepi szülinapon :-) Vicente Arze hazajött. A napokban lesz szülinapja,ezért a lányokkal (megint a női szurkolói klub :-) ) megünnepeltük. Teljesen jófejek,hogy meghívtak. Annyira hálás vagyok nekik. Arze egy rendkívül értékes ember. Őszinte volt az öröme,amikor meglátott minket.tényleg meglepődött.
És persze annak is kijár a tisztelet,aki kitalálta/megszervezte ezt az egészet :-)

2013.10.31.

Úgy döntöttem,nem várok tovább. Kiborítom a bilit- így fradimeccs előtt egy+egy nappal írom ezt (nem tudom,mikor fogom összeszedni a bátorságom,hogy ki is tegyem, s ami durvább, neki megmutassam.)
Szóval. Azt eddig is tudtam,hogy nincs egyszerű dolgom az élettel, minden egyes jó dologért meg kell küzdenem, és csak magamra számíthatok. Támogatók nyilván vannak,de ők nem oldhatják meg a dolgaimat.
Ez a mostani történet is olyan,hogy sok szálon elindítottam már, bízva abban,hogy majd valamelyik megoldja helyettem a dolgot.
Egy éve várok már körülbelül. RÁD. Igen, rád. Azért hangsúlyozom ki,mert nem hiszem,hogy tisztában vagy ezzel. Ha esetleg hallottál is valamit valakitől biztosan azt hitted,összekevertek valakivel.
Nos, nem tudom,hogy is kezdjek bele. Az előbb még itt volt az eszemben a gondolat,már nem tudom megfogalmazni.
Nyers leszek,nem kertelek.
Baromira bejössz nekem,meg érdekesnek tartalak,és simán el tudnám képzelni,hogy te meg én.. Jelenleg bármit megtennék, hogy odabújhassak hozzád, ráhajthassam fejem a mellkasodra, összekulcsolhassam az ujjaim a tieiddel. Felnézni Rád, és mosolyogni akkor, amikor akarok. Odahajolni, puszit adni, amikor csak akarom. Elmondani mit érzek, ahányszor csak jól esik.
Tudod, ha visszaolvasol, találsz fura dolgokat. Főleg nyárról. De tudod,miért hiszem magam mégis különlegesnek? Ezek ellenére? Mert nagyon tudok szeretni.és minden ilyesféle dolgot nagyon meg tudok élni. Nem darab-darab alapon megy nálam ez a téma. Talán ha így menne,már régesrégen letámadtalak volna, s nyilván nem ezt a formáját választom a dolognak.
Mindenkért rajongok, akit szeretek
És nekem nem arra kell a társ,hogy testi vágyaimat kielégítse.. Hanem azért,hogy érezzem a szeretetét, hogy mellettem van. Ha nem viszonozza,akkor pedig mélységes letargia lesz úrrá. Hónapok alatt jövök rendbe.
Tudom,hogy mások vagyunk,de nagyon, de talán pont ettől lehet olyan izgalmas a dolog. Na meg olyan szép :-)
Ahogy ezt most olvasod, képzelj magad elé, annyi különbséggel,hogy arcom tűzben ég,hangom remeg, vérnyomásom 200 :-)
Kevés olyan ember,és dolog van,ami zavarba tud hozni, na hát te rendelkezel ilyen tulajdonsággal.
Tudod, a magabiztos külsőm mögött (de fura ezt így leírni..sosem hittem volna,hogy valaha egy ilyen képet tudok kialakítani magamról) valójában egy kis nyuszi vagyok. Még talán annál is gyávább. Ezért válaszottam ezt a megoldást.
Tényleg minden bátorságomat össze kellett szednem,hogy leírjam (az még egy jó pár kör lesz,míg neked is el merem küldeni), de úgy veszem észre (megérzés,meg a napmintnapok) hogy talán van némi esélyem. Aztán majd meglátjuk :-)

elmaradások I. 2013.10.19.-2013.10.25

Hát végre rászántam magam, hogy írjak megint. Túl sok dolog van, amiből aztán csillapodás nélkül nem jött volna ki sok jó. Mostanra kerültem olyan állapotba, hogy tudok írni ezekről a dolgokról:

Amilyen rosszul kezdődött a múlt hét, olyan jól végződött
Még szombaton (19-e, ha emlékeim nem csalnak) történt egy dolog, ami nagy változást eredményezett az életemben: a jó múltkor írtam róla, hogy újabb barátság vs. szerelem. nyert a barátság. azon a napon dőlt el.
maga a döntésmeghozatal nem igényelt sok időt. egyik pillanatról a másikra történt, és még csak megviselő sem volt. viszont az előterjesztés... gondolom mondanom sem kell: miértek, csalódottság, egy kis dulifuli lett a vége. és persze sok kínos pillanat.
azt hitte a másik fél, hogy én olyan hűű de jól érzem magam, miután elmondtam neki, hogy mi a szitu.
pedig nem. nagyon rosszul éreztem magamat. lehet, hogy miatta csak, de lehet, hogy az is közre játszott, hogy elég csúnyán összevesztünk otthon előtte való este. hát mind1. szerdáig szépen rá is nyomta a bélyegét a hangulatomra. talán csak az a dolog dobott fel valamelyest, hogy kedden véget ért a gyógykém gyakorlatom. szerettem- imádtam, de elég volt ennyi belőle egyelőre :)
aztán még persze a sünikém is feldobta a hangulatomat. kitalálta, hogy ahányszor lefárasztom gyógykém előadáson a hülye asszociációimmal, mindig a fejemhez vágja hogy 'dein Pfeffer' (azaz Borsod). amikor először hallottam tőle majdnem lefejeltem egy tűzoltókészüléket a kémia épületben. megadta az alaphangulatot.
szerdán egy idióta ötlettől vezérelve kitaláltuk Diussal, hogy vendégeket hívunk, a másnap esti közös vacsoránk elfogyasztására. mert ugye neki is olyan jó étvágya van, nekem is, miért ne ragaszthatnánk ezt rá másik 2 emberkére is :)
meghívtuk Atiékat. vagyis ő. de én mondtam neki. vagyis nem is mondtam neki, hanem cukkoltam, hogy nem meri megtenni, meg ilyenek, és megtette :) amire nem számítottam: sünike egyből igent mondott, Ati meg kicsit vacillált, de rábeszéltük szépen.
alig vártuk már a csütörtök estét. eleinte nehezen indult, de utána... kockásra kacagtuk a hasunkat :)
az utolsó buszig itt maradtak velünk. lekísértük őket, tiszta romantikus volt, csak a csók hiányzott a végéről :D
 szóval mondanom sem kell a hétköznapok egyre vidámabban teltek, ahogy haladtunk a hétvége felé.

Az otthon melege

Furcsa gondolat fogalmazódott meg bennem: mennyivel másabb egy ember viselkedése otthon, mint akkor, ha nem otthon van.
Saját példa: szombaton vízhólyagosra porszívóztam az ujjam (azt, hogy hogy sikerült ezt összehozni, ne kérdezzétek ) egész vasárnap nyígtam anyukámnak, hogy 'de fááj, de csinálj vele valamit Anyaa!" nagyjából így.
amióta viszont itt vagyunk a koliban, egy szavamat nem lehet ezzel kapcsolatban hallani (minden mással kapcsolatban persze igen), pedig majd' belepusztulok, úgy fáj a kis hólyagom. vagyis már nem is hólyag. kipukkadt. egy lyuk van konkrétan a középső ujjamon.

mennyivel másabb az, ha az ember olyanok között van, akik előtt nem kell megjátszania magát, mert feltétel nélkül szeretik. otthon nem számít az, hogy most mit fognak gondolni rólam, ha egy kicsit elgyengülök, mert ismerik minden pillanatomat. ők már láttak mindenhogy. kisgyerekként, sebekkel tarkítva, 17 évesként csöveken lógva, tétlenül feküdve a kórteremben. szóval előttük néha jó elgyengülni. és azt hiszem, hogy néha kell is. másképp nem tudnék erőt meríteni a mindennapokhoz, amikor erősnek kell lenni, mert nincs a közelben egy anyai ölelés, aminek köszönhetően minden bánat messze száll, minden gond megszűnik, minden félelem elillan. 
a zord hétköznapokban ilyen nincs. csak telefonon kaphatok maximum egy virtuális ölelést.

igazából otthon sokkal könnyebben kijönnek a fájdalmas szavak, arckifejezések. Talán tényleg azért, mert otthon nem kell azt az álarcot hordani, amit azért épített ki az ember, hogy sebezhetetlennek tűnjön.
s hogy miért alakítanak ki álarcot magukon az emberek? már egész kicsiként belénk nevelődik ez. emlékszem, még általános iskolában mindenki kinevette azt az egy lányt, aki a leghisztisebb volt. történt bármi, ő elpityeredett. nem sokan szerették ellenben azokkal, akik olyanok voltak, mint a vas. semmi nem hatotta meg őket.

már mindenféle voltam. eleinte közömbös az ilyen szituációk iránt. nem érdekelt, hogy ki mit gondol rólam, sem a hétköznapokban, sem otthon.
aztán egy lelki törés mindezt megváltoztatta. sebezhetővé váltam. nem is akartam kordában tartani magam. megmutattam akkor az érzékeny lelket. mondanom sem kell, a várt hatást elértem. aztán most meg hosszú idő alatt kiépítettem egy vonzó képet magamról, ám azt, ami emögött a kép mögött rejtőzik, csak kevesen ismerik. akik megismerik vagy megijednek tőle, vagy nagyon megszeretik. hatalmas megtiszteltetés az, ha egy magát keménynek mutató ember megmutatja a sebezhető oldalát is.
Értékelni kell!

megint nyakig benne..

amint egy kis nyugalom költözne az életembe, azonnal jön valami gonosz manó, és megkavarja az egészet úgy, hogy véletlenül sem legyen egynél több nyugodt éjszakám.
végre kilábaltam a barátság vs. szerelem párbajból: a barátság(?) nyert végül szoros meccsen, máris itt egy újabb harc. persze ehhez a döntéshez az is hozzátartozott, segítette, hogy lassan egy hónapja kosármeccseken kívül nem is beszélek vele. legutóbb ott sem beszéltünk semmi érdemlegeset. barátság?? már magam sem tudom, hogy ez az-e még. majd az idő kideríti
újabb barátság vs. szerelem. előtte viszont..akkor nagy visszatérésnek tűnt a dolog. egy pillanatra talán bele is éltem magam, talán el is hittem a szép szavakat, ám hamar rá kellett jönnöm, hogy apró játék részese leszek csak, ha belemegyek komolyabban. így hát a Nagy Találkozást kivárom, de én nem foglak keresni (N.A.)

a Diósgyőri Csoda

Új idők járnak Diósgyőrben. Akkora sorozatban vagyunk benne,mint 34 éve soha. Megint menő dolog Diósgyőrinek lenni. Soha nem volt bennem olyan érzés,hogy szégyellnem kellene, hogy ennek a Csapatnak szurkolok, de most különösen nagy büszkeséggel tölt el. Valami nagy dolog van kialakulóban. A szombati meccs első 20-25 perce ugyan siralmas volt: ha Fortuna nem áll mellettünk,simán 2-0-val megy a Kövesd. Az pedig a Csapatot ismerve nem kis gáz lett volna szerintem. (helyesebben a régi csapatot ismerve. Azt hiszem jelenleg tudnának még olyat mutatni nekünk,hogy 5000+x ember szája tátva maradjon) A jobb szél elég foghíjas volt. Még mellettem a kb 8 éves fiúcska is mondta (ugye, nem járnak a családok meccsre...mocskos ML$Z), hogy ott azzal kezdeni kell valamit,mert már megint ott támadnak a Sárgák. Szerencsére a Kispadnak is feltűnt, s változtatás történt. Csak annyit vett észre az ember lánya,hogy 'nézdmá' a Kövesd nem jut át a 16oson sem' (némi túlzással persze) Aztán megjött az első gól. Onnan baromi harciasnak tűnt Barczi Dávid, és inkább az ő érdeme Futács Márkó gólja. (gyerünk..kövezzetek meg) a gólja előtt inkább csak próbálkozott,kevesebb sikerrel.. Ám becsülendő benne,hogy nem adta fel. Nem is emlékszem, hogy félidőben mennyi volt a részeredmény. Lényeg a lényeg, meccsen megtörtént a Csoda. Emberelőnyhöz jutottunk (nem is emlékszem,mikor volt ilyen utoljára). 11est kaptunk (ez sem divat mostanában).. És be is lőttük. Aztán meg még 3 gólt szereztünk. Szegény Kövesdet már picit sajnáltam,hogy így helyben hagytuk őket..szimpatikus kis csapat...meg borsodiak is.. El szeretném mondani,hogy Bacsa Patrik!! Én nem tudom,mi történt veled,de nagyon jó,amit csinálsz. Kis idő alatt sokadik olyan eset volt, hogy harciasságod hatalmas dolgot vitt véghez. Sokaknak nem tetszett az,amit néha a pályán csináltál, de azt hiszem, visszaszerezted az emberek hitét.. Én megint hiszek benned :-) ;-) csak így tovább Rados.. TE pedig. Eszméletlen vagy. Amikor visszajöttél talán 2 ember hitt benned. Gyuri bácsi,és Szivics mester. Megmutattad nekik,és nekünk is,hogy méltó vagy a címerhez (ám személy szerint 1 dolgot még várok tőled.. A fradinak a szemét is védd ki! Bánom is, ha a Paks,vagy Hali gólt lő neked... Akkor még többen hinni fognak benned ;-) A többieknek meg annyit: köszönjük. Mindannyian fantasztikusak vagytok. Hatalmas érzéseket szabadítottatok fel emberekben azzal,hogy ilyenek vagytok,mint most. Kár,hogy nem láttátok az emberek arcát meccsről hazafelé. A sok boldog ember arcát látni több,mint megható volt. A csillogó szemek láttán az Embert a sírás kerülgeti. De nem az a szomorú sírás..hanem olyan örömkönnyek :-) És,amit rajtatok is látunk.. Valami csoda Köszönöm az egész csapatnak! Edzőknek, orvosoknak,játékosoknak,mindenkinek,aki ehhez valamit hozzátett :-)

2013.10.04

Mozgalmas nap volt a péntek.pedig nem is aznap utaztam haza. Reggel nyitottam egy otthoni takarítással,megint egy óra volt,amíg összeporszívóztam a lakást ;) élmény volt Aztán mivel a laptopon a múltkor találtak egy gyorsteszt alapján hibát, és még az alkatrész is megjött, szaladtam a szervízbe a géppel. Azt mondta zott dolgozó pali,hogy max egy másfél órás meló van vele, úgy gondoltam,addig bemegyek a városba,szétnézek kicsit. Elvoltam,sétáltam,beültem ide-oda jártam a cipőboltokat (ott jól fel is idegesítettem magam,hogy ugyan mi kerül 8000ft-ba egy csizmán,majd nyugtáztam,hogy majd akkor lesz új hosszúszárú,vastag talpú csizmám, ha leértékelik, vagy a nyakamba szakad a nemzeti bank. :-/ ) Kb 8 ismerőssel találkoztam úgy,hogy véletlenül összefutottunk. Jó volt újra látni sok ismerős arcot,és hogy így ősszel sincs annyira kihalva a város. Mivel Balu szóvá tette,hogy már régen látott focis posztot, ígérem,hamar jön egy olyan is :-) A napi jócselekedet meg volt,ugyanis egy cuki kis méhecske nagyot falatozott a fehércsokis forrócsokimból,aztán az élvezetek halmozása közben majdnem cukormérgezést kapott..hát kimentettem :-D Olyan kis aranyos volt,ahogy ott szívogatta a cukros lötyit :-) A gép nem lett kész aznap.habár csak kb másfél órás munka volt vele,keresztbe szervezett nekem,ugyanis lelassult a fájlok másolásának közepén. A másfél órából kb 11 óra lett. De legalább már jó :-) Hazafelé úton a villamoson találkoztam a kedvenc RCD tagommal, Mackónadrággal :-) (majd elmagyarázom,miért lett ez a neve ) Ahogy Újpest elleni meccsen lerongáltam,csodálkoztam hogy egyáltalán szóba áll még velem. Meg hogy úgy csillog a szeme :-) Nagyon tündéri egy ultra :-) és nincs gondja azzal sem,hogy én bemegyek a Stadionba. Fél3 volt,hogy hazaértem. Testvérkém már az ajtóban topogott. Délután csendesen,tanulással telt. Este meg pihentünk. Kicsit jó volt együtt lenni anyáékkal is :-)

2013.10.01.

az nem az én napom volt. azért csak most írok, mert kb letisztultak a gondolataim. annyira összevisszaság volt a fejemben.
Kezdődött reggel azzal, hogy kedvem nem volt felkelni, ezért nem is keltem fel, csak egy órával később, mint kellett volna. úgy gondoltam, hogy ha még kialszom magam, akkor teljesen tuti napnak nézek az elébe. Majdnem így lett. eleinte még jól is indult. németen egészen elememben éreztem magam, aztán jött 2 óra szünet, ahol gyógykémet tanultam, bár ez nem látszott meg. tiszta kavar volt a fejemben, amikor számot kellett volna adni a tudásomról, így hát nem is sikerült olyan húú de jóra. sőt..
az egyetlen jó dolog a tegnapi suliban töltött időmben az Tibike volt. annyira aranyos volt, amikor együtt voltunk, meg laboron is. kérdezte, hogy hogy ment a zh, aztán egyből tudta, amikor csak egy erőltetett mosolyra futotta, hogy baj van. kérdezte, hogy miért, hogyan, mi lesz most? aztán mondta, hogy ne aggódjak, lesz ez sokkal jobb is.. aztán mondtam neki, hogy ma már nem hiszem, hiszen aznap csak 4 kémcsövet sikerült eltörnöm, ebből 3 forralás közben, konkrétan az anyagok 100%-a a kezemen kötött ki, ráadásul sikerült egyet izomból beleszagolni a formalinba.. a 4. kémcső, meg csak úgy random eldobtam.valamiért elengedtem úgy 25 cm-re az asztaltól, és puff. még jó, hogy üres volt.
azon csodálkozom, hogy magamban nem tettem kárt. péntek 13 = nálam kedd 1.
anyának meg sem mertem mondani, hogy mekkora egy kudarcokkal teli nap volt.
viszont, ahol valami nem sikerül, ott valami más összejön. nyertünk jegyet a MSE elleni meccsre szombatra. tök jóó. amikor megtudtam, majdnem önfeledt ugrálásban törtem ki, ám ismervén az előzményeket, inkább csak csendben örültem magamnak, meg a jegyemnek :)
kellemes meglepetés volt, egy ismételt kapcsolatfelvétel. itt meglepődtem, majdnem telibeköptem a gépet a finom mézesteával :D
aztán elment a nap. írni akartam, de értelmes dolog nem született volna belőle, úgyhogy inkább azt is hagytam. belemélyedtem a sorozatomba, majd még beszélgettünk egy kicsit, aztán mindenki aludt.
éjjel meg a tegnapi napot tükröző totális marhaságot álmodtam. hatalmas kavar volt az egész. elmondani már nem tudnám, de mikor meséltem Diának nem hogy ő nem értette, de én sem.
ami meglepett, és megijesztett, arra keltem úgy fél  5 körül, hogy ki vagyok száradva, porzik a vesém. sosem szokott ilyen lenni. aztán beugrott a formalinos eset, mint lehetséges ok.

:)

úgy döntöttem, hogy megszűntetem a blogolás fb-on történő módját. maximum kisebb állapot megjelenítések lesznek láthatók, és a blog linkjei.
az ok pedig.. túúl nyilvánosnak érzem a dolgot. akit érdekel, az pedig kattintani fog, és így is el fogja olvasni a dolgokat (:

áttekintés 2013.08.28.

Nehogy túl egyszerű legyen az életem, bonyolítsunk rajta egy nagyot J
Itt van ez a gyerek. Szeretem. Talán még senkit nem szerettem ennyire, mint őt. Meg is kaptam már, tudom, milyen vele lenni, átölelni, érezni heves szívdobogását, hozzábújva nyugodtan szuszogni. Közös ismerősök is mondták már, hogy ez a fiú nagyon szeret engem, miért nem komolyítunk a dolgon. Nos, az a helyzet, hogy ez a fiú maga sem tudja, mit akar: amikor leültünk erről beszélni, egy teljesen hétköznapi pasiszöveget eresztett el, amit már kismilliószor hallottam. De most talán nem az a helyzet (ha szenzorjaim is helyesen működnek), hogy nem vagyok neki elég jó, hiszen ezt már bizonyította, nem is egyszer. Ő maga sem tudja, hogy mit szeretne velem kapcsolatban. Talán szégyell valamit, talán nem akarja elkötelezni magát, lehet, hogy még élni akar szabadon. Persze egy kapcsiban nem az a lényeg, hogy korlátozzuk le még jobban a másikat- nálam bizonyára nem erről szól, hiszen ha magamból indulok ki, a hátamon feláll a szőr, hogyha korlátozni akarnak valamiben, ha nem hagyják meg a nekem szükséges személyes szabadságomat. Jó, nyilván egy ilyen helyzetben kell egy két kompromisszumot kötni, de azok szerintem kibírhatók, főleg, ha a másikat szeretjük, tiszteljük. Olyat is hallottam lehetséges valódi okként, hogy a nem túl fényes anyagiak miatt nem kultiválná ezt a dolgot. Erre megint van egy jó sztorim: amikor kisebb voltam, volt egy fiú, kő gazdag volt, és nagyon szeretett volna engem. Szimpatikus volt, meg minden, de mégsem tudtam vele együtt lenni, mert nem volt meg a ’kémia’. Hiába az övék a gázcentrum, hiába van annyi pénzük, h Tiszát lehetne rekeszteni belőle, nem ment, nem erőltettem. Szóval ennek megint nem lenne szabad gondnak lennie. Mondjuk, ha azt nézem, van olyan, hogy egy lánynak csak az anyagiak számítanak. Nem is kevés ilyen van, de én nem így nőttem fel. Csak azért sosem tudnék együtt lenni valakivel, mert milliói vannak.
Mindenesetre most lehet, hogy tényleg jót tesz, hogy a következő időkben nem sokat fogunk találkozni, most ő nincs itthon, utána kezdődik a suli neki, aztán már nekem is- elmegyek itthonról. Hétvégéken meg.. majd kiderül, mi lesz.

Ez eddig még egyszerűnek is tűnik. Vagyis egyszerű helyett az esetemben inkább hétköznapinak mondanám. Csavarjunk a dolgon: van egy másik, és egy harmadik is.
Egyéb okok miatt ne nevezzük a Másodikat nevén. Kicsi a világ. Nem szeretném, ha emiatt, problémája lenne.. Az ő esetében egy gond van: egy béna nő (béna= szerencsétlen). Sokat hangoztattuk régebben felelőtlenül, hogy barátnő, feleség, gyerek nem akadály! És ez most lehet, hogy utol is ér. De ugye a baj nem jár egyedül, van neki egy haverja is. Meccsre jártunk/járunk együtt velük, s mivel itt laknak a környéken volt már rá többször példa, hogy kapuig kísértek, úriemberek lévén, nehogy elraboljon az Uhu Uhu Cu-hímvesszővel. Ebben az esetben nem is olyan rossz, hogy testőrséget játszanak rajtam. Hatalmas formák mindketten, imádok velük lenni. Nagyon dilik, és a hülyeségükkel mindig meg tudnak nevettetni, még ha a legnagyobb sírógörcs közepén szenvedek, akkor is.
Sok kérdőjel van egyelőre ebben a történetben is. Az egyikőjük szokott mindig felhívni, rám írni, hogy megyek –e velük ide-oda, vele jöttem már haza kézenfogva, ölelt már meg úgy spontán, és eresztett is már el kettős értelmű megjegyzéseket, és neki van a béna nője.
Kérdések: maga miatt hív, vagy a haver szeretné, hogy ott legyek? Ha ő szeretné: miféle dolog lehet, ami inspirálja? ’öcsi’ akaratos, unalmas neki a béna nő? Kalandot szeretne, vagy alapból ilyen a természete? Ha nem maga miatt hív, akkor miért ő hív, miért nem a másik? Ha nem maga miatt hív, miért fogja meg mindig a kezem? Miért karol át, miért viselkedik úgy velem, ahogy?
Vagy ez az egész a Sorstól egy kis önbizalom növelő terápia része? Tény, hogy rám fér, és jót tesz az egómnak, de azért ilyen formában kicsit veszélyes is.

Meglepetések :)

Ha volt olyan időszak a közeli múltban, amikor értek meglepetések, akkor a hét überelte az összeset. Jó is, rossz is volt a meglepetések között. És ilyenkor jön az, hogy sokan nem szeretik a meglepetéseket. Ami engem illet: úgy vagyok vele, hogy ha jó a dolog, akkor bármikor jöhet, ha nem jó, akkor inkább maradjon távol, persze megakadályozni jöttét úgysem tudom.
Kezdődött ott, hogy szombaton (tudom, ez már nem ez a hét, de ha csütörtökhöz viszonyítok, akkor belefér) 1-1-et játszottunk a bajnok ETO-val. Hallottam ezt-azt a meccsről, értékeléseket, véleményeket, élménybeszámolókat, de hogy saját véleményemnél maradjak: nekem tetszett, amit láttam Kádár Tomi kiállítását kivéve. Tetszett, hogy megítélésem szerint hajtottak a fiúk, hosszú idő után először láttam őket Diósgyőri Szívvel játszani. Úgy jött át, hogy nyerni akartak (ami már félig-meddig a zsebünkben is volt, csak ugye a Sors..) Tetszett az is, hogy a szurkolók, akik el tudtak menni, mennyire odatették magukat, hazai környezetet teremtve ezzel a Fiúknak. Szóval összességében elégedett vagyok. Ha szombaton is így játszanak, ahogy most tették, akkor nem lesz kérdés, hogy kispórolom valahogy a jegy árának emelését, és még Nyíregyre is velük megyek, ha úgy van.
Tegnap ki kellett volna mennem edzésre, mert Kádár Tomival beszéltem előző este, hogy majd javítunk a közös képünk minőségén. Sajnos nem értem haza addigra, mire vége lett az edzésnek, így ez most kimaradt. Valamikor úgyis kijutok (szerintem péntek lesz az a nap), s akkor elintézzük a dolgot ;)
Egyébként kifejezetten jól elbeszélgettünk a cseten. (Csak hát az utolsó üzenetemet vagy tényleg nem látta, vagy a drága facebook gyökérkedik velem már megint).
Meglepi volt, az is, amit Szancsi írt nekem. Ezt egyelőre nem részletezném. Majd, ha bővebbet tudok a dologról, illetve megtörtént az esemény. (addig viszont átadom magam a sárga irigységnek ;) )
Meglepi volt Paco videója, s üzenete. Hatással volt rám, amit mondott, s tényleg úgy vagyok vele, hogy kár érte :( . Hatalmas ember ment el tőlünk, s ha ő tényleg mindent megtett azért, hogy maradhasson, akkor a vezetőségnek csak gratulálni tudok... :/ Úgy látszik saját érdekeik mellett eltörpül az, hogy mennyi mindent tett a Csapatért, a Szurkolókért, Bence gyógyulásáért (egyénként Vele kapcsolatban is az elmúlt 2 hétben csupa jó dolgokat hallottam, tapasztaltam). Szerintem nem kell igazán kifejtenem a dedikált mezek, illetve az árverések történetét - mindenki ismeri. És ez semmit nem számít. A pályán is mindig az utolsó utáni pillanatig küzdött, ha valamit elrontott, azon volt, hogy kijavítsa, hajtott, szaladt, csúszott-mászott, AKART. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, s beállok azok közé, akik visszavárják, és szeretnék, ha visszatérne. Hiszen Ő érzi a DVTK-t már belül is!! (Hány légiós mondta, mutatta ezt?? Hányan mondhatják el ezt magukról? Érdemes gondolkodni.)
Elkezdtem tanulmányozni egy könyvet, ami már régóta izgatta a fantáziámat, ez pedig Müller Péter Jóskönyve. Már tudok dolgokat, s kíváncsian várom a fejleményeket (ezt is nyugodt szívvel sorolom a meglepetés kategóriába :) )!!
Aztán a meglepetések meglepetése volt: tegnap este egy üzenet. Olyan valakitől, akitől nem vártam volna. Kifejezetten negatív tartalommal. Értem én, hogy hirtelen haragban, és felindulásban írunk dolgokat, s el is küldjük, de azzal, hogy ' te ez és ez vagy, és soha nem érdemeltél meg engem (nem ezekkel a szavakkal, de a lényeg ez volt)' nem tudok mit kezdeni. S mikor rákérdezek, hogy miért is? jön a válasz 'megint csak játszod az eszed'... Könyörgöm: ha nem tudom, hogy miről van szó, vagy mire fel írod ezt nekem, akkor jó, hogy nem vágom, hogy mit akarsz... Ha esetleg egy olyat írtál volna, hogy 'ez és ez vagy, és soha nem érdemeltél meg engem, MERT ettől és ettől ezt hallottam' vagy 'ezt és ezt láttam' vagy 'nem bírom a képedet elviselni csak úgy'. Ok nélkül nem írunk ilyet egy másik embernek, és ha a másik nem tudja az okot, jó hogy értetlenül áll a dolgok előtt... Remélem, ma nem jössz oda jópofizni, mert esküszöm, felpofozlak, és minden kapcsolatot megszakítok veled.
Még tegnap estéről meglepetés: uhh. kb egy éve már írtam róla. 38 éves. piszok jól néz ki (egy 10est simán letagadhatna). Tegnap itt volt. Megőrjített. Megakadt rajta a szemem. Meg az övé is rajtam. (é most nem jönnek a szavak, pedig huhh...) Ki is készítettem szegényt. Azzal, hogy lassú a gépem. Szerinte tök gyors, szerintem nem. Kitakarítottuk kicsit (most már hasít). Este még írt fb-on, hogy 'na jó már?' kifejezetten. mérhetően :D
Hálás köszönetem ezért Neked ;)

Ez a bejegyzés sokáig íródott. Több jó dolog is történt velem, amik közül egyelőre csak egyet részletezhetek. A másikról holnap, vagy holnapután részletes beszámolóra készüljetek :$$
Rádiót hallgattunk: lehet nyerni 2 jegyet DVTK-MTK meccsre. Megvolt a kérdés: mikor alapították az MTK-t? pontos dátum meg miegymás.
Pont előttem volt a gép, gyorsan google-ba : 'MTK', wikipédia, helyes megoldás. Nevelőapám: telefont elő, tárcsáz - foglalt. (a fene egye meg!!) újra tárcsáz: kicsöng. Marci beleszól, tessék Rádió M :)
Sziaa ez és ez vagyok, játékra jelentkeznék. Helyes megoldás. Adatok bediktálása, ahogy kell. Boldogság szintem 100%-ról 1000%-ra ugrott, 90/70-es vérnyomásom 190/170-re szökött, miután bemondta Marci is a rádióba, h kik nyertek, és mit, sikítva, visítva, ugrálva örültem a mai napnak :)

Eddig nagyon bejövős ez a nap. SEMMI és SENKI nem ronthatja el!! Életem napja :$

3 napos összefooglaló: 2013. nyara eddig :P

hmm. jó rég írtam.
normális ember a pihenés miatt nem jelentkezett volna. nos, mi sem bizonyítja jobban, hogy nem vagyok normális, mint az, hogy én nem pihentem az elmúlt 3 napban :) ;)
Nyár 0. napja. maga volt a rémálom. nem vittem túlzásba a boldogságot azon a napon, az fix. ez még a jóga intézetben a csajoknak is feltűnt, mikor éppen be akartam íratni a jegyemet, de el akart küldeni, mert nincs most fogadó óra. kicsit leteremtettem őket, aminek az eredménye egy jóga jegy beírás, valamint egy "úgy látom, nem sokat használt neked ez a kurzus" megjegyzés lett a vége.
a nyár 1. napja
azt hinné az ember, hogy végre édes pihenés. najaa. csak előző este szóltak, hogy mehetek kezdeni a gyakorlatot. nem mondanám, hogy olyan túl nyugodt voltam, hiszen fáradt is voltam, egy nem kis kudarc után a kedvem sem volt az igazi, és sok sok új arcot kellett megismerni, beilleszkedni. hozzáteszem, jelenleg úgy néz ki, hogy sikerült. első napon összedobtunk egy kenőcsöt, meg sol. Castellani-t szereltünk ki. na az kicsit megterhelő volt. 25×100 g-ot, és 50×50 g -ot. összedobtunk még vagy 2 magit, és el is telt a délután.
2. nap:
ugyancsak gyakorlat. délelőtt 2 oldatot raktunk össze, meg kitubusoltuk az előző napi kenőcsöt. időközben rám jött a rossznyavalya, úgyhogy 11.30-tól kb használhatatlan voltam. délután eljöttek értem autóval. mondjuk hatalmas szerencse, mert akkora buli volt odafent az égeben, hogy a buszok is féltengelyig tocsogtak a vízben. voltak, akik a buszokat fényképezték, én meg őket. akasztják a hóhért címen. :) aztán délután még találkoztam Vikivel is, elvoltunk, beszélgettünk, ilyenek.
3.nap. az volt ma.
megint délutánra kellett mennem. de már szerencsére elmúlt a rossznyavalyám. kezdtük benzin kiszerelés befejezésével, aztán ettünk, majd az officinában segítettünk, eleinte 3-an, aztán a reggelesek elmentek, maradtam egyedül, meg a délutános műszak résztvevői :)
bolondok háza volt odabent. annyian voltak, hogy huhh. megállás szinte nem volt. nem is érkezett délutánra magi, szóval a laborban nem sok tenni való volt. egy hüvelykúpot öntöttünk ki. ahhoz képest, hogy először csináltam (na jóó, azért segítettek. ) elég jó lett :P
de a délután nagy részét szaladgálás tette ki. segítettem az expediálásban, meg az érkező áru átvételében.
Mikor végeztem, első sorban megdicsértek, hogy ügyes voltam, meg jó sokat dolgoztam (egy cuki mosoly keretében, ironia nélkül)
aztán kérdezték, hogy elfáradtam-e? deréktól lefelé kifejezetten fáradt voltam. sőt. még most is az vagyok :P
pedig egy 4 óra azóta simán eltelt már :))

este még itthon összepakoltam a sulis cuccaimat, de hogy mindenhol. a lakás összes szegletében nyomi élettan tesztekkel találkoztam, kicsit lehangolt. :))

alapjában véve viszont, nagyon is jól érzem magam. szeretem ezt a gyakorlatot, és nem csak szeretem, élvezem is :)

2013.07.03.

ma nagyon jó napom van:
végre ma egy kis meccs volt. az eredményről nem beszélnék sokat, hisz mindenki tudja. 17.00-kor dőlt el igazán, hogy ott leszek. de én azt mondom megérte. sok jó arc között, ismerősök között, és ismeretlenekkel meccsen lenni mindennél többet ér számomra az eredménytől függetlenül. Mesi megint a nyakamba ugrott, mikor meglátott, bár most nem zuhantunk, mint a múltkor :P jó volt találkozni mindenkivel kb egy hónap után. Azt hittem egyébként, hogy nem lesznek ennyien, és főleg nem ennyi ismerős. aztán meccsen még anyuval is összefutottam. pedig nem együtt indultunk el otthonról :P
A látottak elemzését meghagyom a www.amigeleken.hu -nak, hiszen ebben ők jártasabbak, és szakértőbbek, mint én, annyit viszont láttam, hogy ott volt Paco. a szerződésének lejárta után 3 nappal.igaz, még elviekben nincs megegyezés vele, ám úgy gondolom, hogyha nem lenne terve vele a klubnak, akkor nem játszana edzőmeccsen. de lehet, hogy tévedek. mindenesetre a kis spanyol annyit futott, hogy a nézésében elfáradtam. az egy másik dolog, hogy sajnos már nem olyan gyors, mint régebben, mikor labdával együtt lehagyta az emberét, de legalább hajtott.
meccsen kb megint sokat röhögtünk, bekiabáltunk, szóval vittük a b közepet a naposra :D
meccs után szíveimmel voltam. még csacsogtunk egy kicsit a Fiúkkal, meg elmarhultak, mi meg nevettünk rajtuk eléggé. aztán hazafelé a villamosmegállóban megint összefutottunk Mesiékkel (meccs után szétváltunk) ők még mentek tovább be a városba bulizni, hát nekem ezt ki kellett hagynom, de egy nagyon menő és felejthetetlen hazautat még így is sikerült összehoznunk :P
bár az igazat megvallva nem lett volna szabad meccs után maradnom. dehát annyira szeretem őket: mindannyian annyira másak, és pont ez a szép az egészben. bárki mondhat itt bármit, nekem ők a társaságom. én velük vagyok jól. hiába én is más vagyok, mint ők. pont ettől olyan szép ez az egész :) ♥
aztán ez végül is csak a 17.15-21.00-ig terjedő időszaka volt a napomnak, mégis ez a legfontosabb a mai napban. emellett tanultam ma is (mily' meglepő)
most még megyek tanulok úgy hajnalig :/ :D ti legyetek jók. puszi nektek :* ♥

2013.06.30.

hello Everyone.
ma kiköltöztem a koliból. nem volt sok cuccom már hála az előzetes hazacipekedéseknek. 3 olyan alkalom volt, hogy majd' megszakadtam a csomagok súlya alatt, de meglett az eredménye, hiszen ma alig több mint másfél óra alatt végeztünk takarítással, (és itt köszönetet kell mondjak Diusnak, és Atinak, akik szerves részét vállalták el a dolognak.), szobaátadással, és mindennel együtt.
aztán elhoztak anyáék Fannihoz. mivel nincs hol aludnom, viszont van még 2 vizsga a nyakamon- igen, 2.. ebben sajnos nem történt még előrelépés az elmúlt 3 hétben. 
nyilván ez is az oka mostani állandó feszültségemnek, hangulatingadozásaimnak, és annak, hogy akaratlanul sértek meg embereket. 
a múltkor pl egy teljesen viccesnek szánt, semmi élcet nem tartalmazó hozzászólásból lett sértődés. legalább érzi az illető, hogy milyen, amikor próbálkozna, de csak falakba ütközik. nem szándékosan felépített falakba.
igazság szerint azt kell mondanom a Sorsnak, hogy szép próbálkozás ez is, de most nem fogsz arra késztetni, hogy feladjam a vizsgaidőszakomat, míg minden tőlem telhetőt meg nem tettem.
jó pihenést Mindenkinek, akik hozzám hasonlóan harcolnak még, azoknak pedig kitartást.
GYŐZNI FOGUNK :P

szösszenet

helló :)
rég adtam már blogos hírt magamról.
elkezdődött a 4. vizsgaidőszakom. már most sokkal jobban, szebben alakul a 3-hoz képest :) semmi kedvem nincs megint b és c vizsgákon idegeskedni. bőven elég az A vizsga izgalma is.
pénteken az örömhírek napja volt. kijavították a biofizika jegymegajánlót/vizsgát. meglepett az eredménye 91%-kal jeles lett. aztán kedvenc szobatársam is elég szép eredményt ért el a 'mumus' tárgyánál. szóval nagy volt a vigasság a kialakult balhék, összeszólalkozások, eszmecserék, félreértések ellenére is.
az első vizsgámon is túl vagyok már. lelki állapotomhoz képest jól sikerült. tudom, hogy képes lennék jobbra is, de úgy vagyok vele, hogy ha lesz még a végén erőm-energiám-kedvem, akkor javítok.
5-én jön a következő, addig meg katalizálok valakit ;)

na de vizsgákon kívül kicsit más téma: tegnap megtudtuk, hogy az ultrák visszajönnek utolsó meccsre, elköszönnek Luque-tól. nagyon hiányoznak már az olyan meccsek, amik után nem volt hangom, és remélem most ez olyan lesz. meg azt is remélem, hogy valami menő kis koreót is kitalálnak a Kapitány, és Fernando búcsúmeccsére.
pénteken meg közönségtalálkozó. azt hiszem, ott a helyem.

Valami véget ér..

Álomszerűnek indult a hétvége. minden lett, csak épp az nem.
úgy gondolom, nem ez a megfelelő fórum arra, hogy elregéljem a történetet. Abból a szempontból örülök ennek a hétvégének, hogy sok dolog tisztává vált előttem, és mások előtt is, valamint új arcokat ismerhettem meg.

Massa folytatásának indult. Azt hittem, ahhoz hasonló élményben lesz részünk. Hát ramazuri, az éppenséggel lett belőle. olyan, hogy besokalltunk mindannyian. valakinek mennie kellett. ez a valaki most én voltam.

olyan emberektől is megszabadultam sajnos, akiktől nem akartam. remélem azért velük még valahogyan fogok találkozni életem során, és ők nem utáltak meg nagyon. ebben nagyon bízom. az ő elvesztésük jobban fájna. (bár, ha a csoport többi tagja ezt is olvassa, ami sanszos, még jobban utálni fognak. az már legyen az ő problémájuk)

azért, amint mondtam jó is volt ebben a hétvégében. pl visszatérhettem kedvenc Balaton-parti városomba, ahová sok szép emlék köt. amikor ezek előbuggyantak belőlem, boldog voltam. átélni mindent újra, a helyszíneket, az illatokat, a hangokat. ááh. csodálatos volt.
és még olyan helyen is jártam, ahol azelőtt sosem.. ezért is csak hálás lehetek. mint ahogy azért is, hogy megismertem egy nagyon csodálatos embert, akivel szinte elsőre megtaláltuk a közös hangot. kettőnk barátsága remélem, és bízom benne, hogy nem fog emiatt megszakadni.

szóval ennek a Massa-csoportnak részemről vége. az emlékeket megőrzöm, soha nem felejtem el. hálás is vagyok dolgokért. csak azért nem, hogy így kipakoltak onnan. meg sem próbáltak a másik helyzetébe belegondolni.ez fáj a legjobban. de hát nem lehet mindenki mindenkinek szimpatikus, és nem is lehet mindenki mindenkivel jóban.

Május 1

ez a mostani május 1 életem eddigi legfurább május kezdése volt.
nem tudtam haza menni Miskolcra, hanem suli miatt bent kellett maradnom a koliban. az a hét amúgy is elég furcsa volt, hétfő este biofizikai mérő módszerek vizsga volt, kedden élettanból gyakvizsgáztunk, csütörtökön pedig receptúra gyakorlaton voltam egyéni vényező. a bifiz vizsgára még várunk ;) az élettan plusz-mínuszos vizsga volt. plusszal akceptáltam. azt hinné az ember, hogy ezután legalább pihenhet egy kicsit május 1 alkalmából. csak hát ott volt 24 recept, amit be kellett nyalni, vagyis legalább valami fogalmam legyen róla. meg szobatársaim is tanultak, úgyhogy közös program lefújva. így hát csendes magányomban kiültem az erkélyre, és elkezdtem recepteket írni, meg fb-on tabi barátaimmal cseverészni. egész szépen megkapott a nap az egész napos kint lét után.

aztán mégis gondoltam,hogy csak ki kellene menni valamerre. Békás tó lett belőle. sokan voltak, ők pedig nyugira vágytak. tanulni valót is hoztak. ez pedig így nem igazán alkalmas hely a tanulásra, úgyhogy füstbe ment a tervem. pedig csak jót akartam.
viszont csináltam pár csodaszép képet.

Massa

Hát ez valami fergeteges volt. Hosszas szervezés és várakozás előzte meg ezt a szép hétvégét.
Péntek este kezdődött minden. megbeszéltük, hogy 21.00-kor találkozunk a Főtéren a benzinkútnál. teljesen jó időpont.
a péntekem azzal telt, hogy technológiát írtam ki kis füzetbe, hogy velem lehessen, unalmas perceimben olvasgathassam (kétség nem fér hozzá, nem volt unalmas perc), meg tejbegrízes édességet csináltam a népségnek (: délután még futni is te tudtam menni. gyors vacsi, zuhanyzás, aztán gyorsba összepakoltam, és indulás a benzinkútra. Anya lejött velem. persze, hogy az orrunk előtt ment el a villamos, így elindultunk gyalog. 10 perces késés lett belőle kb. már mindenki ott volt a 'házigazdák' közül. gyors búcsúzkodás, aztán elindultunk. fent Massán nem volt térerő, csak meghatározott helyeken, így volt igazán izgalmas az értekezés a fiúkkal. végül csak egymásra találtunk.
a dologban a pikantéria annyi volt, hogy voltak olyanok, akik most találkoztak életükben először, előtte maximum facebookon a szervezés közben beszélgettek.köztük én is olyan voltam. csak Juditot és Enikőt ismertem a 7 emberből. Andrással már egy éve leveleztünk akkor facebookon, Ferivel nagyjából fél éve.
Petit és Renátát a szervezés közben ismertem meg jobban.
Gondolom mondanom sem kell, mikor felértünk a házba, mindenki izgatott csacsogásba kezdett. sok új arc, ismerkedés, nevetések, fényképező vakuk, evés, ivás, minden volt. aznap éjjel nem is aludtunk. vagyis a keményebbek nem aludtak Enikő és én kinéztünk magunknak egy-egy kényelmes kanapét/fotelt, egy pokrócot, és ahogy illik, elaludtunk :)) (igen, ezekről is készültek képek :) )

a lányok reggel 6-kor mentek el a busszal, mert sütés-főzés, egyéb otthoni elfoglaltságok várták őket.
bevállaltam, hogy maradok a fiúkkal, és az egész napot velük töltöm. megmutatok nekik néhány érdekességet. fél 7kor kerültünk vízszintesbe. azt hinné az ember, hogy amilyen fáradtak voltunk, olyan hamar el is aludtunk. hát ami engem illet.. nem :D
kb fél órát tudtam csak aludni.a többi csak csukott szemmel való aludni próbálkozás volt :D
nagyjából fél 9kor mindenki már talpon volt 'frissen'. a reggelire csak délben került sor. Fasírtot ettünk. aztán, amíg vártunk egymásra felfedeztük egy kicsit a környéket. hegyoldalakat, virágokat, megmosakodtam a patakban, integettünk a kisvonatnak, csacsogtunk, nevetgéltünk, szóval elvoltunk, és szerintem mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. aztán végre mindenki elkészült. lementünk Lillafüredre, ott a vízeséshez vittem a fiúkat. majd le Hámorba, ahol végre tudtunk cigit venni. András már reggel 9 óta azért nyavalygott, hogy neki cigi kell, de az erdő közepén ugye nincs bolt :D hát most végre kapott
eztán felvittem őket a Molnár-sziklához, ott is sok képet lőttünk. a fiúknak nagyon tetszett az a hely. András többször is mondta, hogy ő ha még visszatér Miskolc közelébe, ide biztos, hogy kilátogat, neki annyira tetszik ez a hely.

igazából örültem, hogy örömet tudtam nekik okozni, és olyan helyeket mutatni nekik, amik tényleg érdekelték őket.
haza kellett mennem, de voltak olyan rendesek, hogy hazavittek, és még fel is jöttek hozzánk. Anyuékkal jól eltrécselgettek (gondolom én).
aztán mentünk vissza Massára.
Judit vitt fel nekünk vacsit, útközben még összeszedtük Enikőt, meg Renit, mert ők meg a buszt késték le :)
de végül megint együtt volt a csoport. második éjjel már nem voltunk olyan virgoncak, hogy reggelig fennmaradjunk, így a szokásos esti traccsparti, evés, ivás után fél 1 kor mentünk aludni.

vasárnap reggel 10 ig kellett elhagyni azt a csodaszép helyet, 10 után bementünk a belvárosba, felmentünk a Kilátóhoz, majd mivel 14.00-től meccs volt, oda is ellátogattunk. Feri és Peti nem meccses, így ők elmentek még másfelé fényképezni, túrázni.
meccs jó volt (arról majd talán a másik blogba írok), utána volt egy kis összetűzés, de hamar megoldottuk, majd felmentünk Diósgyőrbe az egyik kocsmába. hamar eltelt az idő, amíg a fiúknak el kellett indulni.
még azért utolsónak haza vittek, nem hagyták, hogy 23.00-kor villamosozzak hazafelé. mindenki nagy ölelésekkel búcsúzott el a másiktől, és megígértük, hogy lesz ennek még folytatása :)

kb 700 fénykép született ezalatt a 3 nap alatt. viszont biztos vagyok benne, hogy fényképek nélkül is örök emlék lenne mindannyiunknak :)

különös paradoxon

Szükségem van valakire. Még, akkor is, ha tudatosan minden porcikám tiltakozik ez ellen.

Néha annyira rám jön az az átkozott magányosság. Hiába vannak barátaim, akikre számíthatok mindig, minden körülmények között, akkor is… hiányzik egy társ. Akkor talán ezen a legutóbbi történeten is könnyebben túl tudnám tenni magam. Visszagondolva, eddig mindig úgy sikerült felejteni, hogy jött egy újabb, aki új reményeket adott, újra hitet öntött belém, hogy „na, majd most hátha sikerül”. Hiába mondom azt is, hogy már túl vagyok rajta, néha eszembe jut, hogy mennyire elbánt velem, és hogy igen csak padlóra küldött, még ha ezt a környezetem észre sem veszi. Komolyan néha, mikor kint járok az utcán azt kívánom, hogy véletlenül fussak vele össze.. és akkor kiadnám magamból azt a dühöt, gyűlöletet, amit irányában érzek. Szívesen felpofoznám, hogy egy hétig csengjen a füle utána, és megtanulja, hogy nem használjuk ki a másikat… Most elmondom: nem vagyok egy könnyen kapható. Jó, voltak nekem is mellé lövéseim, meg hibáim, de akkor sem kapott meg még soha senki könnyen. Pont ezért, hogy az ilyen eseteket elkerüljem. Soha nem akartam strigula lenni senki életében. De ez egy olyan helyzet volt, hogy megemelem a kalapom előtte, hogy ilyen kitartó, ambiciózus, és ennyire szemétláda, hogy senkit, és semmit nem nézve mindenen és mindenkin átgázol célja elérése érdekében. Beadja a jó fejet, az elbűvölő cukiságot nem csak nekem, a környezetemnek is (anyuék is simán bevették, hogy egy tündér), aztán amikor eléri célját, se szó, se beszéd odébb áll, és úgy keveri a kártyákat, hogy te érezd magad rosszul, és őt kelljen sajnálni, meg neked legyen lelkiismeret furdalásod…

Ez után nem csodálom, hogy ellenséges vagyok az ismeretlen ellenkező nemű egyedekkel szemben. Akiket ismerek, azokkal felesleges bizalmatlannak lennem, mert ők már vagy megbántottak, vagy sosem fognak.

Érdekes paradox helyzet ez. Senkinek nem kívánom

elfojtás

Elmondhatatlanul fantasztikus érzés az, ha az emberben bíznak. Idegenek. Vagyis olyan emberek, akiknek nem sok közük van hozzád, mégis tudják, hogy bízhatnak benned. Na, hát Kis Focistám megint alkotott. örülök, hogy megbízik bennem, így majdnem teljesen ismeretlenül is. minden baját megosztja velem. bár utána egyből jön azzal a nyomi szöveggel, h "jajj most olyan gáz vagyok", stb.. nem kedvesem! nem vagy az.. csupán csak te is ember vagy, és néha neked is ki kell adnod a fáradt gőzt. ha ezzel pont engem 'terhelsz' (ami hozzáteszem: nekem nem teher), akkor állok elébe ;)
amúgy pont ma beszélgettem egyik újdonsült kedves ismerősömmel erről (ő is megérne egy külön posztot), h néha mindenkinek ki kell adnia magából a dolgokat, mert az nem lehet, hogy mindig magadban tartod.. akkor egyszer csak felrobbansz. puff voltál, már nem vagy..ha elfojtod magadban, abból semmi jó nem születik: van aki így, van akin úgy csapódik le. pl kedvenc szobatársam (őt tényleg szeretem) tudja nagyon elfojtani magában a dolgokat, s amikor szétstresszelte az agyát, olyankor jönnek a fizikai fájdalmai, vagy vérnyomás leesés, rosszul lét, stb. sorolhatnám.
pedig neki is mindig mondom, hogy azért vagyok, én is, meg anyuja is,hogy adja ki magából. nekem bármit elmondhat.. elmondom a véleményem, tanácsolok valamit, ha megfogadja, megfogadja, ha nem, nem..
szeretek lelkikukát játszani: addig sem a saját hülyeségeimmel vagyok elfoglalva. pedig ám az én lelkecském sem a legstabilabb, és legboldogabb. próbálok parancsolni magamnak, hogy ne foglalkozz már azzal az idiótával, de jobban szereTTem, mint gondoltam... néha ma is eszembe jut, de olyankor már csak gyűlöletet érzek irányába, és meg tudnám fojtani egy kanál vízben :@ persze mellettem is sokan állnak, hogy minél hamarabb túl legyek rajta. és ezért nagyon hálás is vagyok nekik. üzenem kedveseim: alakulok, mint púpos gyerek a prés alatt :)

Egy kis személyeskedés

Nos, kedves Olvasó!
Tudod, hogy nem szoktam nevesíteni posztjaim alanyait, most sem kívánok efféle dolgokba belebocsátkozni, tudni fogja, akinek szól. Az Illető 15 perc hírnévre vágyva megkért, hogy írjak róla néhány gondolatot. Ebből nem lesz rendszer, ezt le is szögezném.
Szóval
Kedves Barátom!
Mit is tudnék írni Rólad/ Neked, magadról?! Annyit tudok, amennyire ismerlek. Ez pedig nem sok. Tény, hogy nagyon megkedveltelek, s bízom Benned. Próbálok.
Ahhoz képest, hogy nem rég óta élvezzük egymás virtuális társaságát, eddig csupa jó véleménnyel vagyok rólad. Abból nem érzékelek semmit, hogy mondod, hogy milyen gonosz tudsz lenni, illetve, hogy alapjáraton egy mocsok vagy.
Bár azt tényleg nem bírom, hogy korlátokat szabsz a gondolataidnak, a fantáziádnak, mert nehogy rossz legyen.. Ez a túl megfontoltság szerintem nem illik hozzád. Miért nem tudod egy kicsit elragadtatni magad a pillanattal? A gondolkodás -amíg nem válik tetté- nem bűn. Az pedig, hogy fájni fog? Nekem is. De 1. kit érdekel? 2 megéri.. Hidd el :)
Mindemellett piszkosul örülök, hogy ismerlek, és hogy összehozott Veled a Sors. Jobban örülnék, ha már élőben is találkoztunk volna, és azután kérnéd a véleményem. Bár lehet, hogy akkor sem lenne reálisabb a látásom irányodba, és akkor sem tudnék rosszat mondani Rólad.
Köszönöm, hogy kitartottál mellettem, mikor az utóbbi hónapokban azon voltam, hogy elrontsam az életem, ill. próbára tegyem a barátaimat! Nem sokan maradtak velem, de Te köztük vagy ;)
Szóval köszönöm, hogy ismerlek, és hogy elfogadsz, és kitartasz :)
Köszönöm :
Kiscsillag :)

Ennyit érsz

nocsak nocsak. milyen meglepő. újabb sztori, újabb találkozás végződött válással. még hozzá eléggé csúfos válással. az 'úriember' annyira nem volt képes, hogy nyíltan odaálljon, és a szemembe mondja, hogy nem érdeklem.egyáltalán. eléggé gerinctelen módja ez egy búcsúnak, de ilyenben még úgysem volt részem... pedig mennyien mondták, h bele se vágjak, mert fájdalmas vége lesz... és basszus..megint igazuk lett.. unom már amúgy, hogy néha így elvakulok, és se hall, se lát módjára vágok bele a hülyeségekbe.. persze ilyenkor sokan eltávolodnak az ember mellől, de az igaziak kitartanak.. hát ez a sztori ha másra nem is, ennyire jó volt, hogy kiderült ki az igazi, és ki a hamis.
jelentem azonban: egy héttel a dolog lezárása után: ISMÉT RAGYOGOK. SZEBBEN, MINT VALAHA. MEGINT BOLDOG VAGYOK, és/mert nem töröm a fejem a hülyeségein.. hatalmas fellélegzés. ismét SZABADNAK érzem magam..

Végső kétségbeesés

Semmi másra nem vágyom,csak hogy te boldog légy.
Ha ehhez az kell,hogy eltűnök az életedből,hát legyen.megteszem csak is érted. Mert szeretlek. Jobban,mint eddig bárkit. Tudod mióta? Amióta először felvillant a lehetőség,hogy elveszítelek...
Ha neked az kell a boldogságodhoz, hogy minden nap pontban 6kor írjak,hogy mi van veled,megteszem.
Ha neked az kell,hogy apró figyelmességekkel néha néha apróságokkal meglepjelek,akkor megteszem. Nekem pénzembe nem fog telni,hiszem egy kis kreativitás ha van az emberben,minden sokkal egyszerűbb...már most legalább 25 féle ajándékötletem van neked. Csak neked.
Bármire képes lennék már érted...eljutottam arra a pontra.
És tényleg.ha te attól vagy boldog,hogy eltűnök az életedből,ígérem,többet nem fogsz hallani felőlem...
Csak döntsd el,hogy mit akarsz.

csalódás

"Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele."

pont ezért engem meg nem szelídít senki egykönnyen...
nem kell több csalódás, több sírás... elég erős lettem, s velem együtt a tüskéim is erősödtek.. akinek nem tetszik, majd jön helyette más....
a megkezdett harcot folytatom, nem adom fel, míg egy csepp remény is van, de több ilyen nem lesz...

olyan nagy szívem van... és olyan nehezen adom oda bárkinek is...de akinek eddig odaadtam- mindenki elbánt vele senki nem értékelte igazán. :/ pedig úgy tudok szeretni... miért nem kell senkinek, akinek adnám?!
még nagyobb tüskéket növesztek, még nehezebb lesz hozzáférni, talán kevesebb csalódás fog érni...
de hogy lehet valaki ilyen kriminálisan balfasz?! ehhez már kajak tehetség kell ://