hmm. ha össze kellene foglalnom, hogy hogy érzem magam most, csupa-csupa marhaság kerekedne ki belőle. Olyan szavak jönnének egymás után, mint boldog, letargikus, összezavarodott, elégedett, ideges, *valakitmindjártmegölök..
Összefoglalom:
° legfrissebb probléma: vizsgakiváltó zh. tudtam, hogy nem fog jól sikerülni, hiszen azt kérdezték, amit még véletlenül sem néztem át. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy ennyire rossz lesz. kíváncsi vagyok a csütörtökre, amikoris meg lehet majd nézni az dolgozatot, és pontozást. szerintem előtte bexanaxozom magam, hogy ne robbantsam fel a kémia épületet... már szőttem is pár összeesküvés elméletet a nyalizósokról, a protekciósokról, és arról, hogy ezeknek miértéppenpont 75% a végső eredményük... (ami a kiváltás legeslegalsó százaléka)
° jó múltkor írtam arról a paradox helyzetről, amiben nyakig csücsülök. eddig kellett volna örülnöm, hogy még nem kavarta meg senki. de ha már szar helyzetben vagyok, akkor legyen még szarabb elvet követve megkavartam én magamnak. egy elhamarkodott, gyenge pillanatban keletkezett kijelentéssel. aztán most gondolkodhatok, bogozhatom ki a dolgokat. ha nincs velem, nem hiányzik, sőt, néha úgy gondolom, hogy mekkora egy marha voltam, de ha meg ott van, semmi más nem számít, jó vele, meg ilyenek. nem tudom. lehet, hogy hagynom kellene magamat a francba, és semmivel nem foglalkozni.. alszok rá nagyokat, hátha megálmodom a megoldást.
° vasárnapi sztori: egy olyan valakit sikerült megbántani, akit nem szívesen bántottam meg, és igazából nem is értem, mire fel a nagy felháborodás. azt beszéltük, h majd ha beérek a koliba, beszélünk. az oké, hogy késett a busz sokat, mert 19.30-kor már itt kellett volna lennie, ehhez képest, még H.böszörményt sem értük el.. volt fél 9, mire kipakoltam, összeszedtem magam annyira, hogy bekapcsoljam a gépet. erre fogad egy üzenet Tőle, h nem vár tovább, majd máskor beszélünk. elmeséltem neki, h mennyit késtünk, meg ilyenek, és én nem is tudom már, hogy hogyan és miért, de az volt a lényege, hogy hagyjam békén. hát lefagytam. nem is kicsit.
tény, ami való, hiányzik. hiányoznak a jó beszélgetések vele, az egész estés traccspartik, meg ilyenek. de most én hogy írjak neki? már bocsánatot kértem 100.000x, és főleg, hogy meg sem indokolta tulajdonképpen, hogy most akkor mi van, meg miért hagyjam, de oké. ha így szeretnéd.. majd ezt is túlélem valahogy.. és ugye, milyen különös.. kérdezte, hogy miért nem nyílok meg embereknek, hogy várom így, h bárki is meglássa az igazi értékeimet... mert akinek megnyílok, az semmibe veszi, eldobja magától.. pont, mint ahogy ő is tette...
hirtelen több dolog nem jut eszembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése