2013.11.26

Kár,hogy egy újabb, egyébként ígéretesnek tűnt történet végződik,ezúttal érdeklődés hiánya miatt kissé negatívan.
Én ennél többet nem tudok tenni az ügy érdekében. Azt hiszem,eléggé türelmes voltam, kellő ideig vártam,hátha lesz valami. Nos.. Semmit nem kaptam azon kívül,ami eddig is volt. Úgy döntöttem ennyi volt. Ennyi idő alatt,ha valaki tervez valamit, vagy szeretne valamit, az már rég lépett volna.
Ez persze nem jelenti azt,hogy ezentúl minden kapcsolat megszakad,meg ilyenek, csak kissé visszaveszünk a dolgokból.

Maradok,aki voltam: egy távoli csodáló

Megint itt

Mintha már lett volna ilyen. Tavasszal (tudom,hogy most ősz van,lassan tél, de a hangulat engedi magát tavaszinak nevezni), egy padon ülve, a kórház belterületén gondolataimat papírra (most telefonon keresztül blog bejegyzésre) vetni.
20-a van. Eddig tudatosan nem jelentkeztem, valami átütő sztoriról akartam beszámolni. Hát ez most elmarad. Utolsó bejegyzésem 10.31-én keletkezett, amikoris rám jött egy őszinteségi roham. Másnap kikerült ide, majd 4-én ő is megkapta a blog elérhetőségét, 5-én látta is. Nem mondom,nagyon izgultam,hogy mi lesz,mit fog szólni.. Bíztam benne,hogy örömmel tölti majd el, de beleélni nem tudtam magam,hiszen annyi pofára esés volt már,nem akartam a nehéz munkával felépített dolgot egy marhaság miatt lerombolni. A kívánt hatás azonban elmaradt. Néhányan érdeklődtek nálam,hogy:" na?! Milyen reakció volt? Néztem a fb profilod,de még mindig egyedülálló vagy, mi történt?" és ha erre azt mondtam,hogy "semmi" csöppet sem hazudtam. Tényleg nem történt semmi. Azért egy hét után már nagyon izgatott,hogy elolvasta-e, vagy mivan..rákérdeztem. Egy "érdekes" jelzőt kaptam mindössze.
Itt gondolkodtam el először,hogy érdemes-e folytatni ezt a történetet.
Végül most hétfőn arra jutottam/jutottunk,hogy nem biztos,hogy ez jó így. Én nyitott lapokkal játszottam,többet már tényleg nem tehettem az ügy sikeréért. Még tovább várni? Az nem az én műfajom. A blog fb oldalán napról-napra feljegyeztem az adott állapotokat.már tarthatatlan volt néha,amit éreztem. Nem éreztem jól magam.nem tetszett a kialakult helyzet..

Más téma: vasárnap voltam egy meglepi szülinapon :-) Vicente Arze hazajött. A napokban lesz szülinapja,ezért a lányokkal (megint a női szurkolói klub :-) ) megünnepeltük. Teljesen jófejek,hogy meghívtak. Annyira hálás vagyok nekik. Arze egy rendkívül értékes ember. Őszinte volt az öröme,amikor meglátott minket.tényleg meglepődött.
És persze annak is kijár a tisztelet,aki kitalálta/megszervezte ezt az egészet :-)

2013.10.31.

Úgy döntöttem,nem várok tovább. Kiborítom a bilit- így fradimeccs előtt egy+egy nappal írom ezt (nem tudom,mikor fogom összeszedni a bátorságom,hogy ki is tegyem, s ami durvább, neki megmutassam.)
Szóval. Azt eddig is tudtam,hogy nincs egyszerű dolgom az élettel, minden egyes jó dologért meg kell küzdenem, és csak magamra számíthatok. Támogatók nyilván vannak,de ők nem oldhatják meg a dolgaimat.
Ez a mostani történet is olyan,hogy sok szálon elindítottam már, bízva abban,hogy majd valamelyik megoldja helyettem a dolgot.
Egy éve várok már körülbelül. RÁD. Igen, rád. Azért hangsúlyozom ki,mert nem hiszem,hogy tisztában vagy ezzel. Ha esetleg hallottál is valamit valakitől biztosan azt hitted,összekevertek valakivel.
Nos, nem tudom,hogy is kezdjek bele. Az előbb még itt volt az eszemben a gondolat,már nem tudom megfogalmazni.
Nyers leszek,nem kertelek.
Baromira bejössz nekem,meg érdekesnek tartalak,és simán el tudnám képzelni,hogy te meg én.. Jelenleg bármit megtennék, hogy odabújhassak hozzád, ráhajthassam fejem a mellkasodra, összekulcsolhassam az ujjaim a tieiddel. Felnézni Rád, és mosolyogni akkor, amikor akarok. Odahajolni, puszit adni, amikor csak akarom. Elmondani mit érzek, ahányszor csak jól esik.
Tudod, ha visszaolvasol, találsz fura dolgokat. Főleg nyárról. De tudod,miért hiszem magam mégis különlegesnek? Ezek ellenére? Mert nagyon tudok szeretni.és minden ilyesféle dolgot nagyon meg tudok élni. Nem darab-darab alapon megy nálam ez a téma. Talán ha így menne,már régesrégen letámadtalak volna, s nyilván nem ezt a formáját választom a dolognak.
Mindenkért rajongok, akit szeretek
És nekem nem arra kell a társ,hogy testi vágyaimat kielégítse.. Hanem azért,hogy érezzem a szeretetét, hogy mellettem van. Ha nem viszonozza,akkor pedig mélységes letargia lesz úrrá. Hónapok alatt jövök rendbe.
Tudom,hogy mások vagyunk,de nagyon, de talán pont ettől lehet olyan izgalmas a dolog. Na meg olyan szép :-)
Ahogy ezt most olvasod, képzelj magad elé, annyi különbséggel,hogy arcom tűzben ég,hangom remeg, vérnyomásom 200 :-)
Kevés olyan ember,és dolog van,ami zavarba tud hozni, na hát te rendelkezel ilyen tulajdonsággal.
Tudod, a magabiztos külsőm mögött (de fura ezt így leírni..sosem hittem volna,hogy valaha egy ilyen képet tudok kialakítani magamról) valójában egy kis nyuszi vagyok. Még talán annál is gyávább. Ezért válaszottam ezt a megoldást.
Tényleg minden bátorságomat össze kellett szednem,hogy leírjam (az még egy jó pár kör lesz,míg neked is el merem küldeni), de úgy veszem észre (megérzés,meg a napmintnapok) hogy talán van némi esélyem. Aztán majd meglátjuk :-)