Gyors helyzetjelentés újrakezdésről, és a fény megcsillanásáról

Sajnos közel sem boldog percekről számolhatok be, mint más sikerblogok szerzői

Mostanában, mielőtt írnék, mindig eszembe jut: "ugyan ki a francot érdekel a mondani valóm". Aztán éppen ezért el is maradoznak a bejegyzések, viszont kezdek rájönni, hogy nem is más miatt kezdtem el írni, hanem csak és kizárólag azért, hogy könnyítsek magamon, vagy éppen megörökítsem boldog pillanataimat.

Van olyan is, hogy meg van ugyan nyitva az ablak, érzem, hogy: "na most kellene írni", aztán mégsem lesz belőle semmi, mert érdekesebbnek tartom az önsanyargatós sajnálatomat, mint azt, hogy tegyek is valamit magamért. Könnyebb azt hajtogatni, hogy "unatkozom, unatkozom" ,  mint tenni ellene.

Most viszont mesélek kicsit, hogy mivel töltöm az időmet:
Régen írtam, akkor is a színezésről. Az a hobbim megmaradt, bár most az okos fejemmel otthon hagytam minden kelléket, szóval maradnak a facebookos logikai játékok. Emellett persze blogokat is olvasok, leginkább történeteket, csakis romantikusakat, és befejezetteket. Nem szeretek várni új részre :)

A magánnyal ugyanúgy állok: próbálkozok, többnyire szerencsétlenül, de nem adom fel. Egyszer az egyik ajtó úgyis kinyílik. Barátokra lenne szükségem, meg egy olyan társaságra, akikkel el lehet menni ide-oda, és nem csak az állandó punnyadás megy.

Egyes kapcsolatok tönkre mennek, egyesek pedig kezdenek újjáéledni egy kisebb szünet után.
Amik tönkremennek valószínűleg azért, mert nem bírják el az adott személyek a megnövekedett igényemet irányukba. Megesik az ilyen, nem is hibáztatom. Én sem szeretem, ha valaki pióca-mód rám telepszik. Néha sajnos hajlamos vagyok beleesni egy ilyen hibába.
Az újjá éledőeket pedig annak köszönhetem, hogy képes vagyok felülemelkedni a múlt sérelmein, és újra nyitni a másik felé.
Persze ez is kétoldalú dolog, mert nem csak nekem kell túl lépni dolgokon, hanem annak is, akit én bántottam meg, vagy éppen nem kerestem a társaságát ilyen-olyan okok miatt.
Azt hiszem, hogy kellő érzelmi intelligencia mellett ez megoldható.
(Ugyanitt kellően magas érzelmi intelligencia-szinttel rendelkező embereket keresek!!!)

Új hóbort

Már megszoktam, hogy hozzám minden később ér el, mint a legnagyobb divat. Így van ez a zenékkel is, meg a hobbikkal is :)
nagyjából 1, vagy 2 éve jött divatba a felnőtteknek való színező könyvek árusítása. Na, ez hozzám szülinapom előtt ért el.
Már decemberben kitaláltam, hogy Fanni egy színezőt kap tőlem ajándékba, hogy az unalmas estéken legyen mivel elfoglalnia magát. A slusszpoén az volt, amikor január végén anya behívott magához, hogy ő most online akar könyveket rendelni, mert akciók vannak, és van néhány, amit amúgy is szeretett volna már régen. Nagyjából lementem hídba, mikor mutatta, hogy rendel nekem egy ilyen könyvet. Vele egyébként olyan szépen működik a telepátia közöttünk, hogy gyakran befejezzük egymás mondatait, van, hogy másodpercre pontosan ugyanakkor kezdjük el mondani ugyanazt a random dolgot, ami éppen eszünkbe jut. És most még ez is itt van.
Szóval színezek.

Tényleg igaz, amiket a könyvek hátulján lévő promószövegekben leírnak, hogy megnyugtat, meg ellazít, meg segít a stresszkezelésben, és olyan büszke tudok lenni magamra, hogy milyen szépet színeztem (bár vonalon belül maradni még most sem mindig sikerül...)
Tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek, akinek megvan az a képessége, mint nekem is, hogy pillanatok alatt felidegesíti magát akármin, vagy olyan sok szabadideje van, hogy gyakran unatkozik. Nagyon jó kis elfoglaltság, és a kreativitást sem hagyja punnyadni.
Az is sokat jár az eszembe, hogyha vajon megmutatnám egy pszichológusnak, mit szűrne le a színhasználatomból?! Tanulságos lehetne