Találni valakit, aki mellett lehetsz önmagad, és aki melletted is önmagát meri adni.. na az a valami.
Igazából kicsit restellem, hogy csak most jutottam el idáig, h írjak Róla.
Talán nagy dolgot árulok el, ha azt mondom, hogy 21 évet vártam az első normális kapcsolatomra. Nehezen indult. Volt, hogy majdnem feladtam az egészet, aztán, amikor már kiszálltam volna, jöttek a jelek, hogy ne tegyem, tartsak ki, mert ezt nem szabad elszalasztanom.
Még jó, hogy észre vettem őket, és hallgattam rájuk. Ha nem így lett volna, sanszos, hogy ez a bejegyzés sem születik meg.
3 héten át minden este kértem, hogy számomra kedvezően alakuljanak dolgok. persze a kérések mellett köszöntem is. Meghallgattak imáim: ma 2 hónapja az enyém. és én az övé.
Azóta minden este a köszönöm-imákba alszom bele.
Őszinte leszek: eleinte nagyon féltem. nem értettem, hogy mire fel ez a hirtelen fordulat. aztán az idő ráébresztett, hogy nem kell félnem.
Mindketten formáljuk egymást szerintem. Sokszor érzem azt az ösztönzést, amit Ő ad. Talán nem is tud róla. Talán én is inspirálom Őt valahogy.
Egyetlen rossz dolog van ebben az egészben: a távolság. Debrecen-Szerencs-Miskolc távolságok. az utóbbi kettő könnyen(könnyebben) áthidalható, de ez a Debrecen. minden hétköznapomat itt töltöm. nélküle. nehezen bírom. Csak akkor lenne könnyebb, ha itt lenne mondjuk maximum 40 km-es körzetemben. nem csak hétvégén találkozhatnánk. Viszont minden együtt töltött másodpercet megbecsülök, és remélem, ezzel ő is így van. Minden együtt töltött percnek megvan a varázsa. Amire egész héten át várok, amiért minden reggel felkelek, hogy egy nappal közelebb legyek a találkozáshoz.
Ez most nagyon nyálasra sikerült. Nem baj. a mai ilyen nap. minden fórumon világgá kürtölném, h szeretem, és hogy köszönöm, hogy van nekem. és hogy akarom, hogy maradjon meg nekem sokáig.
2014. november 13., csütörtök
2014. augusztus 28., csütörtök
könnyítek magamon.
a haverod egy f.sz. erre rájöttem. tök hülyének néz, félreértelmezi a dolgokat, és pont ezért olyan információkat csöpögtet nekem, hogy megőrülök tőle. hatalmas összevisszaság volt a fejemben. leültem, kiírtam mindent, és sorrendbe tettem. összeállt egy történet. aminek lehet a fele sem igaz, de lehet mindegyik az. ha nem mondom el neked, az lehet, megmérgezi a kapcsolatunkat. a hozzád állásomat. ezért akarom, h tudd. elég volt a jótündérkedésből.
külső szemlélőként, sok-sok információ birtokában írok most neked, és legfőképpen barátként; a te érdekedben.
én nem akartam belefolyni a dolgaidba, de egy ilyen Szadai mellett ez lehetetlen. mikor már éppen normálisan éreztem magam (akármelyik nap), jött, és elkezdett kérdezősködni rólad, és teljesen összezavart, és fecsegett. állandóan a szőkéről beszél, és arról dumál, h Laci megharagudott rád - mondjuk ezt a te szavaidból is sikerült kivennem. azt pedig már régebb óta tudom, hogy a szőke... a legkevésbé sem közömbös neked (konkrétan beleestél, mint Hummer a Balatonba). még egyszer mondom, NEM kérdezősködtem. de nézd meg milyen ez a szőke. Járt Lacival, az egyik legjobb barátoddal. akkor is el kellene utasítanod ha tálcán kínálná magát pénzért!!! Morális okok miatt elsősorban.
Ez még nem minden, mert ha a barátságotokat semmibe is veszed, azt legalább nem kellene szem elől tévesztened, hogy ez a csaj dobta Lacit egy pénzes tag miatt (ezt te mondtad talán), akit most képes lenne lepattintani, mert van munkád, idősebb vagy, és mert mekkora forma hogy Laci legjobb barátjával jár. Legyen már eszed, bakker! Mert ezek annyira egyértelműen látható dolgok és folyamatok. Ez a lány NEM SZERELMES BELÉD. HA az lenne, nem járt volna előbb Lacival. Ha beléd lenne szerelmes, akkor Laci után egyből nálad próbálkozott volna és nem ezzel a selyemfiúval. Ha beléd lenne szerelmes, nem egy hét gondolkodás időt kért volna a selyemfiútól, hanem egyből szakított volna és szaladt volna hozzád.
félre ne érts. nem azt akarom megmondani, hogy kivel legyél, vagy kivel ne. a legkisebb közöm van hozzá. de azt hiszem, ennyire vagyunk jó barátok, hogy elmondhatom neked, amit ezzel kapcsolatban gondolok. nem akarlak megbántani, elveszteni meg főleg. megvédeni akarlak, vagy legalábbis valamennyire felhívni a figyelmedet a lehetséges buktatókra. melletted akarok maradni, de attól tartok, hogyha szorosabb lesz köztetek a szőkével, ennek kb 2%-ra csökken az esélye.
külső szemlélőként, sok-sok információ birtokában írok most neked, és legfőképpen barátként; a te érdekedben.
én nem akartam belefolyni a dolgaidba, de egy ilyen Szadai mellett ez lehetetlen. mikor már éppen normálisan éreztem magam (akármelyik nap), jött, és elkezdett kérdezősködni rólad, és teljesen összezavart, és fecsegett. állandóan a szőkéről beszél, és arról dumál, h Laci megharagudott rád - mondjuk ezt a te szavaidból is sikerült kivennem. azt pedig már régebb óta tudom, hogy a szőke... a legkevésbé sem közömbös neked (konkrétan beleestél, mint Hummer a Balatonba). még egyszer mondom, NEM kérdezősködtem. de nézd meg milyen ez a szőke. Járt Lacival, az egyik legjobb barátoddal. akkor is el kellene utasítanod ha tálcán kínálná magát pénzért!!! Morális okok miatt elsősorban.
Ez még nem minden, mert ha a barátságotokat semmibe is veszed, azt legalább nem kellene szem elől tévesztened, hogy ez a csaj dobta Lacit egy pénzes tag miatt (ezt te mondtad talán), akit most képes lenne lepattintani, mert van munkád, idősebb vagy, és mert mekkora forma hogy Laci legjobb barátjával jár. Legyen már eszed, bakker! Mert ezek annyira egyértelműen látható dolgok és folyamatok. Ez a lány NEM SZERELMES BELÉD. HA az lenne, nem járt volna előbb Lacival. Ha beléd lenne szerelmes, akkor Laci után egyből nálad próbálkozott volna és nem ezzel a selyemfiúval. Ha beléd lenne szerelmes, nem egy hét gondolkodás időt kért volna a selyemfiútól, hanem egyből szakított volna és szaladt volna hozzád.
félre ne érts. nem azt akarom megmondani, hogy kivel legyél, vagy kivel ne. a legkisebb közöm van hozzá. de azt hiszem, ennyire vagyunk jó barátok, hogy elmondhatom neked, amit ezzel kapcsolatban gondolok. nem akarlak megbántani, elveszteni meg főleg. megvédeni akarlak, vagy legalábbis valamennyire felhívni a figyelmedet a lehetséges buktatókra. melletted akarok maradni, de attól tartok, hogyha szorosabb lesz köztetek a szőkével, ennek kb 2%-ra csökken az esélye.
2014. április 13., vasárnap
2014.04.13.
Hosszú idő után itt az idő,hogy megint visszatérjek.
A tegnapi nap volt az,ami miatt meghoztam ezt a döntést.
Mesélek:
Itt van ez a Kádi gyerek. Pofátlanul jóképű, és a legrosszabb, hogy ezzel tisztában is van. Ami azt illeti..rendesen belezuhantam. Nyilván ő ezzel nem így volt,mint ahogy az lenni szokott, de ezen már meg sem lepődik senki. Ő tudja azt,hogy fél életemet odaadnám,ha ilyen pasim lenne, mint ő, és nyilván én is tudom,hogy ő ezzel pont nem így van. A gond viszont ott kezdődik,amikor nem foglalkozunk a másikkal,és elfeledkezünk az ígéretekről, segget csinálunk a saját szánkból.. Na hát ő pont ezt tette. Nagy nehezen rávettem,hogy jöjjön el velünk bulizni, úgy tűnt meg is adja magát, mondta is,hogy oké, persze,marad. Aztán amikor jöttek a régen látott osztálytársak,hirtelen elfeledkezett mindenről. Szánalmas húzás, nem csak szerintem...
Jobb lett.volna,ha nem így alakul. Bár ennek az egész történetnek nem lett volna szabad így alakulnia... Így sem volt rossz estém.
Amikor bementünk a helyre, már nem voltam nyugodt, és ez látszott is rajtam. Nagyon felidegesitett az,ahogy Kádi bánt velem..erre viszont a legjobb ellenszer az ismerkedés volt. Nem is volt nehéz dolgom, és nem is kellett sokat várnom. 2 összetekintés elég volt, aztán odaültem hozzá, ő meghívott egy koktélra, és onnantól egész este egymáson lógtunk. Nem történt azonban semmi. Csórikám világát nem tudta már a végén,simán kihasználható lett volna. Egy telefonszám csere volt a legnagyobb dolog, ami történt kettőnk között.
Mondtam neki,hogy én nem fogom keresni. Majd ő... Éjjel negyed kettőkor jött is a telefon
Azt már nem vettem fel, helyette reggel írtam neki. Azóta beszélünk. Tudom,hogy van barátnője,akivel éppen hadilábon állnak, azt is tudom,hogy nagyon szereti,és hogy max akk lehetne valami köztünk, ha nem békülnek ki.. Majd lesz valahogy alapon szereztem egy újabb barátot.. Hurráá.
A tegnapi nap volt az,ami miatt meghoztam ezt a döntést.
Mesélek:
Itt van ez a Kádi gyerek. Pofátlanul jóképű, és a legrosszabb, hogy ezzel tisztában is van. Ami azt illeti..rendesen belezuhantam. Nyilván ő ezzel nem így volt,mint ahogy az lenni szokott, de ezen már meg sem lepődik senki. Ő tudja azt,hogy fél életemet odaadnám,ha ilyen pasim lenne, mint ő, és nyilván én is tudom,hogy ő ezzel pont nem így van. A gond viszont ott kezdődik,amikor nem foglalkozunk a másikkal,és elfeledkezünk az ígéretekről, segget csinálunk a saját szánkból.. Na hát ő pont ezt tette. Nagy nehezen rávettem,hogy jöjjön el velünk bulizni, úgy tűnt meg is adja magát, mondta is,hogy oké, persze,marad. Aztán amikor jöttek a régen látott osztálytársak,hirtelen elfeledkezett mindenről. Szánalmas húzás, nem csak szerintem...
Jobb lett.volna,ha nem így alakul. Bár ennek az egész történetnek nem lett volna szabad így alakulnia... Így sem volt rossz estém.
Amikor bementünk a helyre, már nem voltam nyugodt, és ez látszott is rajtam. Nagyon felidegesitett az,ahogy Kádi bánt velem..erre viszont a legjobb ellenszer az ismerkedés volt. Nem is volt nehéz dolgom, és nem is kellett sokat várnom. 2 összetekintés elég volt, aztán odaültem hozzá, ő meghívott egy koktélra, és onnantól egész este egymáson lógtunk. Nem történt azonban semmi. Csórikám világát nem tudta már a végén,simán kihasználható lett volna. Egy telefonszám csere volt a legnagyobb dolog, ami történt kettőnk között.
Mondtam neki,hogy én nem fogom keresni. Majd ő... Éjjel negyed kettőkor jött is a telefon
Azt már nem vettem fel, helyette reggel írtam neki. Azóta beszélünk. Tudom,hogy van barátnője,akivel éppen hadilábon állnak, azt is tudom,hogy nagyon szereti,és hogy max akk lehetne valami köztünk, ha nem békülnek ki.. Majd lesz valahogy alapon szereztem egy újabb barátot.. Hurráá.
2014. március 20., csütörtök
The End
Hosszú szünet után most újra írok, ám közel sem leszek olyan terjedelmes, mint a megszokott.
Egy nagy hírt közlök: úgy döntöttem most nagy hirtelen, hogy abbahagyom a blogot bizonytalan időre.
Elhagyott az ihlet, ráadásul a hétköznapok is unalmasak, ha pedig történik valami, azt mostantól inkább meghagyom a saját ki offline naplómnak, mert már nem vagyok kíváncsi a károgók véleményére, és nem szeretném, ha illetéktelenek olvasgatnának, és csámcsognának a magánügyeimen. Olyanok, akikkel valaha jóban voltam, ám mára már úgy vélekedek felőlük, hogy jöjjenek a seggemre foltnak :)
Remélem, azért okoztam jó pillanatokat a stílusommal, a tartalommal.
Jók legyetek!
Puszpá
Egy nagy hírt közlök: úgy döntöttem most nagy hirtelen, hogy abbahagyom a blogot bizonytalan időre.
Elhagyott az ihlet, ráadásul a hétköznapok is unalmasak, ha pedig történik valami, azt mostantól inkább meghagyom a saját ki offline naplómnak, mert már nem vagyok kíváncsi a károgók véleményére, és nem szeretném, ha illetéktelenek olvasgatnának, és csámcsognának a magánügyeimen. Olyanok, akikkel valaha jóban voltam, ám mára már úgy vélekedek felőlük, hogy jöjjenek a seggemre foltnak :)
Remélem, azért okoztam jó pillanatokat a stílusommal, a tartalommal.
Jók legyetek!
Puszpá
2014. március 14., péntek
2014.03.11.
Szerettem-e már úgy valakit, mint téged az elmúlt két és fél évben? Nem hiszem. Egyértelmű, hogy voltak néha olyan pillanatok, amikor nem igazán voltam oda érted, sőt.. meg tudtalak volna fojtani egy kanál vízben. Mostanában inkább az volt jellemző, hogy nem foglalkoztam veled. Nem gondoltam rád, és ilyenek. Ez ment. Egészen jó ment szombatig. Akkor aztán felszínre hoztad belőlem a mélyre zárt érzéseket, az elfojtott gondolatokat, a régi emlékeket, mindent. És az, hogy még most is ilyen hatással vagy rám, csak azt jelenti, hogy mindvégig szerettelek, és még most is.
Azt hiszed, hogy fájdalmat okoztál nekem szombat éjjel, pedig nem.. épp az, hogy nekem még soha senki nem mondott olyat, hogy szeret engem. Főleg nem úgy, hogy hallottam a hangján, hogy elcsuklóban van, és talán tényleg sajnálja, hogy az a 100 km közöttünk van. Akkor nagyon örültem, hogy ezt mondtad. Aztán az este későbbi szakaszában még azt is mondtad, hogy miattam még ezt a távkapcsolatot is bevállalnád, mert annyira odáig vagy értem.
Aztán mi lett ebből? Nagybetűs SEMMI. Komolyan nem tudom, hogy azért mondtad-e, mert a cél szentesíti az eszközt, megkapod, amit szeretnél, a többi már nem zavar, vagy, mert tényleg így gondolod. Azt tudom, hogy így most, a normál napokban nem tudod, hogy mit is érzel (vagy tudod, de nem akarod elmondani nekem, vagy magadnak sem akarod bevallani…).
Találhatnék sokkal jobbat, szebbet tőled, de azt azért tudnod kell, hogy így két és fél év után sem kellene más, csak te, és az csak egy szavadba kerülne. Mondom mindezt annak ellenére, hogy elég sokan próbáltak lebeszélni rólad. Kiszolgáltatom magam, ha most (megint) azt mondom, hogy a te kezedben lenne a döntés..
Azt hiszed, hogy fájdalmat okoztál nekem szombat éjjel, pedig nem.. épp az, hogy nekem még soha senki nem mondott olyat, hogy szeret engem. Főleg nem úgy, hogy hallottam a hangján, hogy elcsuklóban van, és talán tényleg sajnálja, hogy az a 100 km közöttünk van. Akkor nagyon örültem, hogy ezt mondtad. Aztán az este későbbi szakaszában még azt is mondtad, hogy miattam még ezt a távkapcsolatot is bevállalnád, mert annyira odáig vagy értem.
Aztán mi lett ebből? Nagybetűs SEMMI. Komolyan nem tudom, hogy azért mondtad-e, mert a cél szentesíti az eszközt, megkapod, amit szeretnél, a többi már nem zavar, vagy, mert tényleg így gondolod. Azt tudom, hogy így most, a normál napokban nem tudod, hogy mit is érzel (vagy tudod, de nem akarod elmondani nekem, vagy magadnak sem akarod bevallani…).
Találhatnék sokkal jobbat, szebbet tőled, de azt azért tudnod kell, hogy így két és fél év után sem kellene más, csak te, és az csak egy szavadba kerülne. Mondom mindezt annak ellenére, hogy elég sokan próbáltak lebeszélni rólad. Kiszolgáltatom magam, ha most (megint) azt mondom, hogy a te kezedben lenne a döntés..
2014. február 5., szerda
Szülinapos ^^
02.04. - életem kezdetének napja. már 21 éve.
olyan furcsa leírni / kimondani, hogy 21 / 'huszonegy' / XXI.
nem érzem magam ennyinek, de mégis büszkeséggel tölt el, hogy már az USA-ban is nagykorú lennék.
ahogy elnézem az embereket, a többi 21 éves sokkal felnőttesebbnek néz ki, lehet úgy is viselkedik. Bár.. nem tudom, mitől néz ki valaki felnőttesnek.
Elkezdtem nézni ezt a ValóVilág izét.. Lehet szidni, de szerintem görbe tükröt mutat igen keményen. Főleg így, hogy a korosztályom szerepel benne. Na az ottani 21 évesekhez képest nem érzem magam 21 évesnek. Fogalmam sincs, hogy mondjuk egy olyan helyzetben hogy viselkednék. Persze, ahogy nézem, gondolatban már mindenkit kiosztottam kétszer legalább, hogy mekkora egy marha, de ha ott lennék.. nem tudom, hogy viselkednék. Megmondanák rólam, hogy 21 vagyok? Nem hiszem. Néhányukat sokkal öregebbnek gondolnám, és ahogy szembesülök vele, hogy bizony ez az én korosztályom, rájövök, hogy semmit nem csináltam még az életemmel..
No nem azért, mert nem hozom magam ilyen helyzetekbe, de azért aki olvassa rendszeresen a blogot tudja, hogy nem sok mindent érek, és néha elég hülyén, néha gyerekesen élem a dolgaimat. Nem akarok felnőni?! Lehet. Viszont ez így nem nagyon megy. Változni kellene..
Pár érdekes gondolat még február 4-ről:
nem is inkább az események a fontosak, hanem hogy kik születtek még ma:
olyan furcsa leírni / kimondani, hogy 21 / 'huszonegy' / XXI.
nem érzem magam ennyinek, de mégis büszkeséggel tölt el, hogy már az USA-ban is nagykorú lennék.
ahogy elnézem az embereket, a többi 21 éves sokkal felnőttesebbnek néz ki, lehet úgy is viselkedik. Bár.. nem tudom, mitől néz ki valaki felnőttesnek.
Elkezdtem nézni ezt a ValóVilág izét.. Lehet szidni, de szerintem görbe tükröt mutat igen keményen. Főleg így, hogy a korosztályom szerepel benne. Na az ottani 21 évesekhez képest nem érzem magam 21 évesnek. Fogalmam sincs, hogy mondjuk egy olyan helyzetben hogy viselkednék. Persze, ahogy nézem, gondolatban már mindenkit kiosztottam kétszer legalább, hogy mekkora egy marha, de ha ott lennék.. nem tudom, hogy viselkednék. Megmondanák rólam, hogy 21 vagyok? Nem hiszem. Néhányukat sokkal öregebbnek gondolnám, és ahogy szembesülök vele, hogy bizony ez az én korosztályom, rájövök, hogy semmit nem csináltam még az életemmel..
No nem azért, mert nem hozom magam ilyen helyzetekbe, de azért aki olvassa rendszeresen a blogot tudja, hogy nem sok mindent érek, és néha elég hülyén, néha gyerekesen élem a dolgaimat. Nem akarok felnőni?! Lehet. Viszont ez így nem nagyon megy. Változni kellene..
Pár érdekes gondolat még február 4-ről:
nem is inkább az események a fontosak, hanem hogy kik születtek még ma:
- 1926 – Grosics Gyula magyar válogatott labdarúgó
- 1947 – Máté Péter magyar zeneszerző, előadóművész († 1984)
- 1953 – Kitaró japán zeneszerző (vizsgák előtt az ő zenéjére pihenek. Főleg a Song for Peace -re)
csodálatos emberek mind. szerintem
Azt hiszem, jó napot választottam, amikor megszülettem :)
Délután a családdal ünnepeltünk itthon. DVTK-sra sikerült. A tortán DVTK címer volt. Amikor megláttam, majdnem dobtam egy hátast, annyira meglepődtem, és nagyon örültem neki. Macit, meg fülbevalót kaptam, egy virággal.
Nem nagy ajándékok, de sokat jelentenek nagyon. Köszönöm :)
Meg annak a 250 embernek is köszönöm, hogy gondoltak rám, akik felköszöntöttek. :)
2014. február 2., vasárnap
Régi arcok, új szereplők
Másfél hónapja,hogy nem gondoltam úgy senkire. Azután az incidens után azt gondoltam,hogy majd végig ő fog az eszemben járni,hogy mekkora egy seggfej.. hát tévedtem. 2 napot sírtam utána, két napig éreztem magam rosszul,utána semmi.
Mondjuk valahogy nem is bántam, mert így legalább tudtam a vizsgákra koncentrálni...
Meg is lett az eredménye :)
Most viszont megint a feje tetején áll minden: régi ismerősök, új arcok, méltatlanul elfeledett és elpusázott lehetőség..konkrétan ez a három eset van jelenleg..
Régi ismerős: nyár óta (na jó, legyen inkább szeptember) nem volt semmi vele. Azt hittem,hogy el tudom felejteni. A nagy frászt.. Miután az egész nyarat együtt töltöttük, bele voltam bolondulva. Aztán szép lassan csitultak az érzelmek, úgy tűnt,hogy el is múltak. Pont,mint egy éve, pont,mint két éve. Azóta sem tudom normálisan kiverni a fejemből, és a szívemből sem (ez a nagyobbik baj)
Beszéltem korábban új arcról. Nevezzük U-nak ;)
U is tagja a kosárlabda szurkolók csoportjának. Dobos. Mostanában vettem észre,hogy milyen piszkosul helyes, meg ilyenek. Nem is olyan éretlen fajta, amikor megláttam, hány éves, eldobtam magam (bár az érettség,meg a kor nem függ össze,ezt tudom nagyon jól). Eddig vele..hát hogy is mondjam?! Sehogysem állunk. Ma beszéltünk néhány szót, mellé keveredtem szurkolás közben, de ez nem sok. Valahogy közelebb kellene kerülni hozzá,mert úgy nem lesz semmi a dologból, ha csak várok a csodára, és nem hívom fel magamra a figyelmet úgy diszkréten.
A méltatlanul elpuskázott ügy. Nagyon sajnálom,hogy nyáron olyan marha voltam,hogy nem hagytam meghódítani magam neki.. Most már, ha akarnám, sem tudna semmit tenni. Néhány hónapon belül megy ki Ciprusra, és nem is nagyon tervez hazajönni utána. Így meg ugye semmi értelme a dolognak. Pedig egyébként jóképű, meg talán tetszenék is neki.. De érthető,hogy nem akar pont most elköteleződni,amikor kb 2 hónap múlva úgy is vége mindennek.
Úgyhogy most így hirtelen így állok. Ja,még megemlíthetném azokat, akik fél karukat odaadnák,hogy velük legyek,de valamiért mégsem nyerők..
2014. január 21., kedd
2014.1. 21.
Tegnap adtak hivatalos információt a temetésről.
szombat 11 óra. már ki is találtuk, hogy hogyan megyünk. Mondjuk könnyű volt nekünk, mert vasárnap a templomban már mondták. Prédikáció közben az Atya utalt Bencére. Már az első mondata után tudtam, hogy Róla lesz szó. A hatás sem maradt el. amint a többi emberben is tudatosult,hogy mi a helyzet, könnybe lábadt szemeket lehetett látni mindenfelé.
Már ott mondták, hogy előreláthatólag szombaton lesz a véső búcsú. Szép gesztus, hogy egy random vasárnapi misén is megemlékeztek az Ifjú Harcosról.
Jöttek aztán az agyalások, hogy mibe kell oda menni (feketébe bakker, mi másba?!)
jött olyan kérdés, hogy "ti is piros-fehérbe mentek?" (miafasz????)
na itt lehasaltam kb.
Vasárnap este testvérem odaült mellém, és azt mondta: " ne sírj, mert Bencének már jó. Gondold azt, hogy már nem fáj neki semmi, és hogy az Aranycsapattal edz már. Puskás Öcsi bácsi próbál neki gólokat lőni."
Hát itt valahogy nem azt érte el, amit szeretett volna, vagyis, hogy ne sírjak. Patakokban kezdtem el könnyezni, de azért szép próbálkozás volt Öcsi :))
2014.01.17. - néma fejhajtás: megemlékezés a Stadionnál.
2014.01.17. 18:15
állok a villamosmegállóban. már az utcánkban összefutottam Diósgyőr-sálas emberkékkel, gondolom, oda mennek, ahová én is. Villamos nyilván most ment el az orrom előtt, no nem baj: legalább látom a sok sok autót, amint sálas emberkék mennek a stadion felé.
18.45.
leszálltunk a villamosról. A villamoson találkoztam egy volt évfolyamtársammal, kérdeztem tőle, h 'te is oda jössz, ahová én?!' felesleges volt többet mondanom, mindenki tudta, hogy az emberek nagy része hová megy, és miért fátyolos a tekintetünk.. Neki más dolga volt. Nyilván van, akinek nem ez volt akkor a legfontosabb esemény.. nem lehet hibáztatni őket :)
Szóval leszálltunk. Mintha csak egy esti meccs lenne, annyi ember volt kint. Mindenkin sál, de a kezekben most nem sör volt, hanem egy-egy mécses, virág, valaki még szalagot is hozott.
Nem égtek a reflektorok, viszonylag sötét is volt. Esélytelennek látta az ember, hogy ismerősökkel találkozzon, mégis egyik ismerős arc tűnt fel a másik után. Esélytelennek tűnt az is, hogy a kialakított kis 'szentélybe' bejusson, mégis megpróbáltam.
19.00
Amikor megpróbáltam bemenni, már nem voltam egyedül. olyanokkal találkoztam össze, akik előző este a privát megemlékezésünkön is ott voltak. Úgyhogy ismertük egymás lelkivilágát, hogy ki hogyan viszonyul a dolgokhoz. Beszélgettünk, de csak úgy halkan, hiszen mindenki csendben volt, senki nem kiabált. Szinte tapintani lehetett a csendet. Csak egy-egy szipogás zavarta meg a meghittséget. Ez pedig hozzátartozott. Na meg voltak vicces kedvükben egyesek, amikor egy tűt nem lehetett leejteni, akkora tömeg volt.
Voltak, akik úgy próbáltak meg bejutni, hogy előre meggyújtották a gyertyát, hátha a tűz miatt majd elsőbbséget kap. Ez mondjuk szerintem nyomorult egy felfogás... Végre bejutottunk. Pont akkor, amikor 19.13-kor felkapcsolták a reflektorokat. Ha addig nem érzékenyült el az ember, amikor meglátta a sok mécsest, virágot, a képet, a kaput, a családtagokat, és a csapattagokat (mindenkinek piros, duzzadt szem), na akkor mindenképpen könny szökött a szemekbe. személy szerint 3 mécsest vittem: egyet magam miatt, egyet azok miatt, akik nem tudtak ott lenni, de szerettek volna, és egyet a családom nevében, akik szintén nem tudtak ott lenni.
21.00.
most értem haza..
kifelé már könnyebb volt a jövet, igazából 2 perc nem volt, amíg a kijövetel tartott.
Nem is tudom, miért nem jöttem el akkor, amikor kiértünk sok más emberhez hasonlóan.
Innen is jött ismerős, onnan is jött ismerős. Eszméletlenül sokan voltak kint.
Aztán olyan háromnegyed 8 felé már oszladozni kezdett a tömeg. Még akkor bementem megint. Még akkor is nagyon sokan voltak, de már csak egy sorban álltak a megemlékezők. voltak, akik csak álltak tiszteletadóan, maguk előtt összekulcsolt kézzel, voltak, akik még egy gyertya meggyújtásával szenvedtek, voltak, akik sálakat tettek le a kapu elé.
Olyanok is voltak, akik a családtagokhoz mentek részvétet nyilvánítani. Én csak álltam, és néztem magam elé. Valahogy annyira megnyugodtam, amikor a mécseseket, és a képet néztem. Nem is akartam elmenni onnan. Aztán megláttam Szandiékat, odamentem hozzájuk, együtt álltunk ott. Szipogtunk.
Láttunk egy lányt, aki valósággal zokogott. annyira megrendítő volt látni.
Ám az este legmeghatóbb pillanata az volt, amikor Bence testvére megsimogatta a kapufát, majd egy puszit adott 2 ujjára, és megsimogatta a képet. Még most, 5 nap távlatával leírva is annyira megható a dolog..
Aztán szép lassan mindenki elment.
Még beszéltünk Bence anyukájával, elmondott dolgokat, amiket nem írhatok le. Majd eljöttünk.
2 órát voltam odakint. De nem bánom. Azt sem, hogy szétfagytam, bár ezt már csak itthon éreztem.
olyan légkör volt ott, hogy az leírhatatlan. Tapintani lehetett a szeretetet. Azt, amit egy 20 éves fiú halála idézett elő. Érdemes volt élnie ennek a Fiúnak, bár élhetett volna még vagy 60-70-80 évet.
állok a villamosmegállóban. már az utcánkban összefutottam Diósgyőr-sálas emberkékkel, gondolom, oda mennek, ahová én is. Villamos nyilván most ment el az orrom előtt, no nem baj: legalább látom a sok sok autót, amint sálas emberkék mennek a stadion felé.
18.45.
leszálltunk a villamosról. A villamoson találkoztam egy volt évfolyamtársammal, kérdeztem tőle, h 'te is oda jössz, ahová én?!' felesleges volt többet mondanom, mindenki tudta, hogy az emberek nagy része hová megy, és miért fátyolos a tekintetünk.. Neki más dolga volt. Nyilván van, akinek nem ez volt akkor a legfontosabb esemény.. nem lehet hibáztatni őket :)
Szóval leszálltunk. Mintha csak egy esti meccs lenne, annyi ember volt kint. Mindenkin sál, de a kezekben most nem sör volt, hanem egy-egy mécses, virág, valaki még szalagot is hozott.
Nem égtek a reflektorok, viszonylag sötét is volt. Esélytelennek látta az ember, hogy ismerősökkel találkozzon, mégis egyik ismerős arc tűnt fel a másik után. Esélytelennek tűnt az is, hogy a kialakított kis 'szentélybe' bejusson, mégis megpróbáltam.
19.00
Amikor megpróbáltam bemenni, már nem voltam egyedül. olyanokkal találkoztam össze, akik előző este a privát megemlékezésünkön is ott voltak. Úgyhogy ismertük egymás lelkivilágát, hogy ki hogyan viszonyul a dolgokhoz. Beszélgettünk, de csak úgy halkan, hiszen mindenki csendben volt, senki nem kiabált. Szinte tapintani lehetett a csendet. Csak egy-egy szipogás zavarta meg a meghittséget. Ez pedig hozzátartozott. Na meg voltak vicces kedvükben egyesek, amikor egy tűt nem lehetett leejteni, akkora tömeg volt.
Voltak, akik úgy próbáltak meg bejutni, hogy előre meggyújtották a gyertyát, hátha a tűz miatt majd elsőbbséget kap. Ez mondjuk szerintem nyomorult egy felfogás... Végre bejutottunk. Pont akkor, amikor 19.13-kor felkapcsolták a reflektorokat. Ha addig nem érzékenyült el az ember, amikor meglátta a sok mécsest, virágot, a képet, a kaput, a családtagokat, és a csapattagokat (mindenkinek piros, duzzadt szem), na akkor mindenképpen könny szökött a szemekbe. személy szerint 3 mécsest vittem: egyet magam miatt, egyet azok miatt, akik nem tudtak ott lenni, de szerettek volna, és egyet a családom nevében, akik szintén nem tudtak ott lenni.
21.00.
most értem haza..
kifelé már könnyebb volt a jövet, igazából 2 perc nem volt, amíg a kijövetel tartott.
Nem is tudom, miért nem jöttem el akkor, amikor kiértünk sok más emberhez hasonlóan.
Innen is jött ismerős, onnan is jött ismerős. Eszméletlenül sokan voltak kint.
Aztán olyan háromnegyed 8 felé már oszladozni kezdett a tömeg. Még akkor bementem megint. Még akkor is nagyon sokan voltak, de már csak egy sorban álltak a megemlékezők. voltak, akik csak álltak tiszteletadóan, maguk előtt összekulcsolt kézzel, voltak, akik még egy gyertya meggyújtásával szenvedtek, voltak, akik sálakat tettek le a kapu elé.
Olyanok is voltak, akik a családtagokhoz mentek részvétet nyilvánítani. Én csak álltam, és néztem magam elé. Valahogy annyira megnyugodtam, amikor a mécseseket, és a képet néztem. Nem is akartam elmenni onnan. Aztán megláttam Szandiékat, odamentem hozzájuk, együtt álltunk ott. Szipogtunk.
Láttunk egy lányt, aki valósággal zokogott. annyira megrendítő volt látni.
Ám az este legmeghatóbb pillanata az volt, amikor Bence testvére megsimogatta a kapufát, majd egy puszit adott 2 ujjára, és megsimogatta a képet. Még most, 5 nap távlatával leírva is annyira megható a dolog..Aztán szép lassan mindenki elment.
Még beszéltünk Bence anyukájával, elmondott dolgokat, amiket nem írhatok le. Majd eljöttünk.
2 órát voltam odakint. De nem bánom. Azt sem, hogy szétfagytam, bár ezt már csak itthon éreztem.
olyan légkör volt ott, hogy az leírhatatlan. Tapintani lehetett a szeretetet. Azt, amit egy 20 éves fiú halála idézett elő. Érdemes volt élnie ennek a Fiúnak, bár élhetett volna még vagy 60-70-80 évet.
2014. január 17., péntek
Isten Veled Bence
Még mindig annyira nehéz felfogni, hogy ez történt.
Tegnap,amikor megtudtuk a hírt, éppen kosármeccsen voltunk. Élveztük a szurkolást,habár aláztak minket rendesen.
Amikor az összetépkedett újságpapírokat dobáltuk, eszembe jutott, hogy más a sikeres vizsgáját maximum egy berúgással ünnepli. Én meg így.
Nos. Ez volt az utolsó emlékem a meccsről. Aztán hirtelen csend lett. Nem kezdtek el egyetlen dalt sem. Mi ott hátul értetlenkedtünk,hogy most mi van?!
Aztán mondták,hogy megtörtént.. Először el sem akartam hinni. Hogy ez csak valami rossz vicc. Lehetetlen a dolog.
Egyre több helyről jött aztán a megerősítés. A fiúk csendben magukbaroskadva álltak, némelyiknek könnyes lett a szeme, volt olyan is, aki zokogott. Szó szerint.
Részemről a csendes megrökönyödés volt az első fázis. Aztán eszembe jutottál. Amikor először láttalak, 11 éves voltál. Aztán amikor először beálltál védeni. Honvéd meccs volt azt hiszem. Kifogtad a szemüket is. Már fogták a fejüket,hogy ilyen nincs :-)
Mosolyogtató emlékek
Aztán eszembe jutott,amikor kiderült,hogy beteg vagy. Én már hamarabb tudtam,mint ahogy a média lehozta.
Imádkoztunk érted, vért kértünk-adtunk (aki tudott)
Mindent megtettünk.
Aztán kis javulás, visszaesés,és most ez.
Hihetetlen még mindig. Elvesztettünk valamit. Mi is,akik alig ismertünk,hát még az,aki napi kapcsolatban volt veled.
Őszintén kitartást kívánok Nekik. Neked pedig békességet, és örök emlékét kívánok!!
2014. január 12., vasárnap
Izé
Valami eszméletlen dolog közutálat tárgya lenni. Oké,hogy olyan lesz az egész éved,mint a január 1 volt,de az,hogy már itt vagyunk 2014ben lassan két hete,és ezalatt az idő alatt maximum 2 jó szó hagyta el a száját irányomba. Mintha nem lenne elég bajom a hülye vizsgaidőszakban,még a kis faszságokkal is fárasztani kell... Ha meg valamit megcsinálok, egyből fogást keresünk rajta. Hát hogyne..
Ilyen lelki teher mellett meg még csodálkozunk is,hogy nem úgy mennek a dolgok,ahogyan az elvárná az ember.
Mintha nem lenne elég problémán enélkül is....
Ilyen lelki teher mellett meg még csodálkozunk is,hogy nem úgy mennek a dolgok,ahogyan az elvárná az ember.
Mintha nem lenne elég problémán enélkül is....
 |
| Árad a szeretet |
2014. január 8., szerda
Ilyen a formám
Megvolt a vizsga.
Nem szeretek a koli szobában aludni így vizsga előtt, ezért nem is mentem vissza hétfő este. Helyette keltem tegnap reggel háromnegyed 5 kor, gyors reggeli, öltözés, majd félkómás fejjel elindultunk a buszhoz. 5.50-kor indult. Nem is mertem álmodni arról, hogy ekkora tömeg van azok a buszon. aztán eszembe jutott, hogy jah, akik Tiszaújban dolgoznak, nyilván azzal mennek 7-re.
Tiszaújból meg már a diákok mennek Polgárra, a polgáriak Böszibe, a böszörményiek meg Debrecenbe.
Böszörményben beült mellém egy tipikus banya. Mogorva arckifejezés, nagy terjedelem. Nem mondanám, hogy nagy területet foglalok el a buszon, a táskám viszont a 2 ülés között volt. Megállt felettem, és megszólalt, hogy 'én most ide leülök'. Mire felfogtam, hogy mit mondott (nem szeretek korán kelni), már rá is tette a helyes kis kufferét a táskámra, akkora helyet elfoglalt, aztán még én voltam a hülye, hogy mert ő nem fér el.. innen is csókoltatom a banyát...
Negyed 9-re értem a kémia épületbe, ahol újabb meglepetésemre hatalmas heringparti volt. bár gondolhattam volna, hogy nem csak én megyek aznap vizsgázni, de arra azért mégsem, hogy egy lépcsőm ülve kell átvészelnem azt az egy és háromnegyed órát, ami még hátra volt.
A vizsga végül nem sikerült, pedig amikor megláttam a lapot a kérdésekkel, azt hittem, hogy 90+-os lesz százalék szempontjából. Talán ennek is köszönhető, hogy nagyon szépen sikerült elkúrnom. Egy S-betűn 8 pont, egy szintézisben egy O-n 6 pont ment el (aminek semmi köze a végső vegyülethez). Ez a 14 pont mínusz bőven elég lett volna egy négyeshez. Meg még volt 3 pont, ami megint egy kettős kötésen, és az ebből fakadó félreértésen múlott, és meg is lett volna az ötös...
Kicsit elkeseredtem, meg mérges voltam magamra, mert amúgy tényleg nem volt nehéz.
Azok meg, akik 2 szintézist benyaltak, és kikapták az egyiket, meg jelesre vizsgáztak, és ott csorgatták a nyálukat, hogy ők mekkora istenkirályok...
Találkoztam Tibivel is. Technóból volt vizsgázni, és már be is fejezte a vizsgaidőszakot.
Én meg még mindig egy helyben toporgok.. ilyen a formám.
2014. január 6., hétfő
vizsga előtt.
semmit nem utálok jobban ezeknél a vizsga előtti napoknál...
amikor vagy 'mindent tudsz', és már nem tudsz mit átnézni, vagy annyi mindent nem tudsz, hogy nem is tudod, hol kezdj bele a tanulós éjszakázásba.
utazni is ma kellene (haha, ma nem utazunk), de még millió meg egy dolog van, ami érdekesebb a tanulnivalónál, és ma kéne megcsinálni.
erőt kérek! és valaki küldjön nekem még egy kis energiát is, hogy kibírjam ezt a mai napot tanulással..
amikor vagy 'mindent tudsz', és már nem tudsz mit átnézni, vagy annyi mindent nem tudsz, hogy nem is tudod, hol kezdj bele a tanulós éjszakázásba.utazni is ma kellene (haha, ma nem utazunk), de még millió meg egy dolog van, ami érdekesebb a tanulnivalónál, és ma kéne megcsinálni.
erőt kérek! és valaki küldjön nekem még egy kis energiát is, hogy kibírjam ezt a mai napot tanulással..
2014. január 5., vasárnap
BÚÉK 2014
Rég írtam már.
Várakozásimnak megfelelően telt a karácsony. Kaptam egy csomó dolgot, holott nem is kértem semmit úgy igazán. Közhelyesnek hangozhat, de ez a mostani karácsony ajándékok nélkül is tökéletesre sikerült volna. Annyira együtt volt minden, annyira teljes volt. nem hiányzott semmi, és senki. Nem gondoltam senkire, csak azokra, akik mellettem voltak, mert ők számítanak a leginkább.
Elvétve, 1x, 2x gondoltam Bódi Ádámra, de az teljesen más. Ő az az elérhetetlen, akiről már írtam. Lassan már több, mint egy éve különös helye van a szívemben, holott nem is ismer(em).
A Luca-napi jóslásnak is meglett az eredménye, hát.. jó kezem van... utolsó 2 között volt az is, aki az ünnep előtt 1 héttel hátbaszúrt. igazán szerencsés dolog, hogy nem ő maradt utoljára :)
28-án strandra mentünk anyáékkal. Tesóm nem volt velünk, mert az apánknál volt, akinek nyilván most sem jutottam eszébe. de már odáig sem jutott el, hogy legalább fb-n egy személytelen 'boldog karácsonyt' üzenetet küldjön. Szóval strandon voltunk. Bogácson. Nem gyengén előjöttek a nyári emlékek, a 40°C, meg ilyenek. Pont ideális volt az idő a strandolásra, és az elmélkedésre a meleg vízben. Nyugodt voltam, és gondtalan
Strand után étterembe mentünk. Aztán estére hivatalos voltam egy DVTK szurkolói évzáró partira. Ha a főszervezőnek (a tavalyit én szerveztem ^_^) hinni lehet, nagyon megörült nekem, mert konkrét visszajelzést nem adtam, hogy megyek-e. nem is adhattam, hiszen amikor kérdezte elég hullámzó életkedvem volt. Igazi meglepi voltam az ottaniaknak,akik ismernek. Nagy szeretettel fogadtak, és ez megint csak jót tett nekem.
Szilveszter. a kezdeti 6 ajánlatból egyik sem valósult meg. még a lehető legrosszabb programot is lemondták.. szóval megint ugyanazzal a társasággal töltöttem az évbúcsúztatást, mint tavaly, tavalyelőtt, meg még jó párszor.
nem volt rossz, bár indulás előtt itthon kicsit összekaptunk egy nagy marhaságon, ami rányomta a bélyegét az egész estémre, meg az év első 3 napjára..
holnapután vizsga. elég jól haladok, bár még messze a vége. sikerülnie kell, hiszen már legalább 30 üres lapot írtam tele bonyolultabbnál bonyolultabb képletekkel, meg gyógyszeranyagok szintéziseivel.
majd írok, hogy hogy ment :)
Várakozásimnak megfelelően telt a karácsony. Kaptam egy csomó dolgot, holott nem is kértem semmit úgy igazán. Közhelyesnek hangozhat, de ez a mostani karácsony ajándékok nélkül is tökéletesre sikerült volna. Annyira együtt volt minden, annyira teljes volt. nem hiányzott semmi, és senki. Nem gondoltam senkire, csak azokra, akik mellettem voltak, mert ők számítanak a leginkább.
Elvétve, 1x, 2x gondoltam Bódi Ádámra, de az teljesen más. Ő az az elérhetetlen, akiről már írtam. Lassan már több, mint egy éve különös helye van a szívemben, holott nem is ismer(em).
A Luca-napi jóslásnak is meglett az eredménye, hát.. jó kezem van... utolsó 2 között volt az is, aki az ünnep előtt 1 héttel hátbaszúrt. igazán szerencsés dolog, hogy nem ő maradt utoljára :)
28-án strandra mentünk anyáékkal. Tesóm nem volt velünk, mert az apánknál volt, akinek nyilván most sem jutottam eszébe. de már odáig sem jutott el, hogy legalább fb-n egy személytelen 'boldog karácsonyt' üzenetet küldjön. Szóval strandon voltunk. Bogácson. Nem gyengén előjöttek a nyári emlékek, a 40°C, meg ilyenek. Pont ideális volt az idő a strandolásra, és az elmélkedésre a meleg vízben. Nyugodt voltam, és gondtalan
Strand után étterembe mentünk. Aztán estére hivatalos voltam egy DVTK szurkolói évzáró partira. Ha a főszervezőnek (a tavalyit én szerveztem ^_^) hinni lehet, nagyon megörült nekem, mert konkrét visszajelzést nem adtam, hogy megyek-e. nem is adhattam, hiszen amikor kérdezte elég hullámzó életkedvem volt. Igazi meglepi voltam az ottaniaknak,akik ismernek. Nagy szeretettel fogadtak, és ez megint csak jót tett nekem.
Szilveszter. a kezdeti 6 ajánlatból egyik sem valósult meg. még a lehető legrosszabb programot is lemondták.. szóval megint ugyanazzal a társasággal töltöttem az évbúcsúztatást, mint tavaly, tavalyelőtt, meg még jó párszor.
nem volt rossz, bár indulás előtt itthon kicsit összekaptunk egy nagy marhaságon, ami rányomta a bélyegét az egész estémre, meg az év első 3 napjára..
holnapután vizsga. elég jól haladok, bár még messze a vége. sikerülnie kell, hiszen már legalább 30 üres lapot írtam tele bonyolultabbnál bonyolultabb képletekkel, meg gyógyszeranyagok szintéziseivel.
majd írok, hogy hogy ment :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)