Olyan jó lenne valami olyat véghezvinni, amit már előttem ugyan sokan megcsináltak, de feszegetné a határaimat, felkészülés kellene rá, és boldogsággal töltene el, hogy "igen, ezaz, én is meg tudtam csinálni"
Ha valamit kigondolsz, akkor már félig felkészültél arra, hogy megteremtsd.
Ha leírod, még nagyobb hangsúlyt adsz a megvalósításának.
Ha kimondod, tényleg komolyan gondolod.
Ha komolyan gondolod: lesznek olyan szerencsés véletlenek, amik közelebb visznek a megvalósításához.
Írhattam volna a vizsgáimról is, de most nem erről van szó.
Kitaláltam, hogy a nyáron körbe kellene biciklizni a Balatont! Nyaralásnak, és a kondim helyrerakásának sem lenne utolsó. Készülni kellene rá, ami azzal jár, hogy mozogni, edzeni kellene. Ez pedig kihozna a semmittevésből, az unalmas hétköznapokból!
Az elhatározás megvan. Innen már csak egy lépés a megvalósítás!
2016. január 20., szerda
2016. január 17., vasárnap
Csak egy vizsga a sok közül
Háát még mindig olyan nehéz elhinni, hogy ennyire csont nélkül lett meg ötösre a vizsgám!
Annyira féltem, és annyira nem bíztam magamban, hiszen volt vagy 3 olyan tétel, amit ha kihúzok, vége. Már több helyen leírtam, de mondom még egyszer, hogy a vizsga előtti este a LEGROSSZABB!
Mindenhogy.
Rossz, ha egyedül vagy, ha többen vagytok.
Rossz, ha sokat készültél, ha keveset.
Rossz, ha utazol, vagy ha otthon vagy.
Nem akarsz mást, csak egy nappal öregebbnek lenni, csak túl lenni rajta.
Ha van még mit átnézni, az idővel futsz versenyt, persze aztán inkább pihensz, és sz.rsz az egészbe.
Szerencsés vagy, ha jól alszol aznap este. Kevésbé szerencsés, ha keveset tudsz jól aludni, de nagyjából kipihenten ébredsz. Ha egyáltalán időben fel bírsz kelni. Bár a vizsgadrukk miatt szerintem nehéz ilyenkor elaludni, vagy nem felkelni az ébresztőre...
Most kicsit kivetítem, hogy nekem milyen volt az az este:
fél 10 felé értem a szobába, átfagyva, éhesen, izgulva. Szokásos lejelentkezések, és lelkifröccsök után ettem, meg persze lett volna még vagy 10 témakör, amit aznap nem sikerült átnézni, ezért nekifogtam. 11 re végeztem is, majd a csodával határos módon fél 12-kor sikerült is elaludni. Persze az alvás vagy másfél órát tartott, mert álmomban elkezdtek végig pörögni a hatóanyagok, készítményekkel együtt. Nem hagytak aludni. Mikor azt mondtam, h elég, azért ezt csak nem kellene, felkeltem, felültem, megvártam míg "csend lesz" odabent, majd visszaaludtam. Fél óra múlva megint kezdődött ez a rémség. És ez így ment egész éjszaka, amíg meg nem szólalt az ébresztőm. Kész megváltás volt.
Persze nem éreztem jól magam, fáradt voltam, izzadtam is, enni se bírtam, és még majdnem el is késtem. Csupa negatív jelnek fogtam fel, hogy ez a biztos kudarc jele. (Persze ilyenkor már nem gondol az ember a belefektetett időbe, energiába, és abba, hogy este még mentek a tételek)
Kis késéssel kezdtünk, de olyan szerencsés tételeket húztam, hogy jobbat nem is kívánhattam volna.
Így simábban meglett az ÖTÖS, mint ahogy arra számítottam(mert ez azért elvárás volt felém. Magam irányából is, meg a tanszék felől is).
Persze, ha nem lennék hívő, azt mondanám, hogy szerencse, de tudom, hogy nem az, hanem segítség. Angyalkéz
Annyira féltem, és annyira nem bíztam magamban, hiszen volt vagy 3 olyan tétel, amit ha kihúzok, vége. Már több helyen leírtam, de mondom még egyszer, hogy a vizsga előtti este a LEGROSSZABB!
Mindenhogy.
Rossz, ha egyedül vagy, ha többen vagytok.
Rossz, ha sokat készültél, ha keveset.
Rossz, ha utazol, vagy ha otthon vagy.
Nem akarsz mást, csak egy nappal öregebbnek lenni, csak túl lenni rajta.
Ha van még mit átnézni, az idővel futsz versenyt, persze aztán inkább pihensz, és sz.rsz az egészbe.
Szerencsés vagy, ha jól alszol aznap este. Kevésbé szerencsés, ha keveset tudsz jól aludni, de nagyjából kipihenten ébredsz. Ha egyáltalán időben fel bírsz kelni. Bár a vizsgadrukk miatt szerintem nehéz ilyenkor elaludni, vagy nem felkelni az ébresztőre...
Most kicsit kivetítem, hogy nekem milyen volt az az este:
fél 10 felé értem a szobába, átfagyva, éhesen, izgulva. Szokásos lejelentkezések, és lelkifröccsök után ettem, meg persze lett volna még vagy 10 témakör, amit aznap nem sikerült átnézni, ezért nekifogtam. 11 re végeztem is, majd a csodával határos módon fél 12-kor sikerült is elaludni. Persze az alvás vagy másfél órát tartott, mert álmomban elkezdtek végig pörögni a hatóanyagok, készítményekkel együtt. Nem hagytak aludni. Mikor azt mondtam, h elég, azért ezt csak nem kellene, felkeltem, felültem, megvártam míg "csend lesz" odabent, majd visszaaludtam. Fél óra múlva megint kezdődött ez a rémség. És ez így ment egész éjszaka, amíg meg nem szólalt az ébresztőm. Kész megváltás volt.
Persze nem éreztem jól magam, fáradt voltam, izzadtam is, enni se bírtam, és még majdnem el is késtem. Csupa negatív jelnek fogtam fel, hogy ez a biztos kudarc jele. (Persze ilyenkor már nem gondol az ember a belefektetett időbe, energiába, és abba, hogy este még mentek a tételek)
Kis késéssel kezdtünk, de olyan szerencsés tételeket húztam, hogy jobbat nem is kívánhattam volna.
Így simábban meglett az ÖTÖS, mint ahogy arra számítottam
Persze, ha nem lennék hívő, azt mondanám, hogy szerencse, de tudom, hogy nem az, hanem segítség. Angyalkéz
2016. január 13., szerda
{Vigyázz! Kész! Posztolj!}- Tinikorom kedvenc könyvei
Sziasztok!
Sikerült kihámoznom magam egy légvételnyi (posztírásnyi) időre a tételeim közül, ezért hozok egy bejegyzést :)
Ide hoztam ismét a VKP-posztot, ami nem más, mint "Tinikorom kedvenc könyvei": Hát lássuk.
Sokat gondolkodtam, hogy melyik könyv is lehetne eme megtisztelő cím tulajdonosa, hiszen sok könyvet olvastam, szerettem.
A Harry Pottert nem tudnám kedvencemnek mondani, hiszem könyvből a sorozat 3. kötetéig jutottam, filmen pedig a 4-ig. Vagy talán még az ötöt is láttam, de semmire nem emlékszem belőle, még ha így is volt.
Nagyon sok könyvet olvastam Meg Cabottól, a Neveletlen hercegnő sorozatot szinte végig, és igazából ez lett a kedvencem. Emlékszem, alig vártam, hogy megkaphassam, és magamévá tehessem a történetet.
De pl az Egy igazi amerikai lány is nagyon tetszett ( vizsgák után ezt fogom újra olvasni, hiszen a Hercegnő sztorit nyáron olvastam 1 könyv/nap sebességgel :) )
Már nem egészen voltam tini, mikor megkaptam a Beépített huligánt. Mint minden focidrukkernek, kötelező olvasmánynak számított nálam is. És megmondom őszintén, nagyon tetszett.
Szintén nem tiniként találkoztam össze híres-hírhedt 50 árnyalat trilógiával. Szégyenszemre odáig voltam érte. Az első kötettel nehezen haladtam, és kellett egy kis szünet amíg rászántam magam a második kötetre, de megérte szerintem.
A második, harmadik kötetet szerintem egy hét alatt olvastam el.
Tavaly nyáron hozott össze a sors a Luxen sorozattal, amit vizsgaidőszak után, levezetésképpen olvastam el, és szintén faltam, mert nagyon tetszett. Az utolsó kötetre nem mertem még rászánni magam, mert egyelőre féltem a kis lelkivilágomat tőle. De amúgy nagyon érdekel, hogy mi lesz a vége.
Látszik, hogy nagyon szeretem a könyveket, és ami igazán megfog, azt nem tudom letenni. Néha direkt van bennem olyan is, hogyha nagyon tetszik egy történet, akkor a vége felé egyre lassabban olvasom, "nehogy máris vége legyen..."-alapon
A többiek kedvenc tinikönyveit itt találjátok!
Jó olvasást :)
Sikerült kihámoznom magam egy légvételnyi (
Ide hoztam ismét a VKP-posztot, ami nem más, mint "Tinikorom kedvenc könyvei": Hát lássuk.
Sokat gondolkodtam, hogy melyik könyv is lehetne eme megtisztelő cím tulajdonosa, hiszen sok könyvet olvastam, szerettem.
A Harry Pottert nem tudnám kedvencemnek mondani, hiszem könyvből a sorozat 3. kötetéig jutottam, filmen pedig a 4-ig. Vagy talán még az ötöt is láttam, de semmire nem emlékszem belőle, még ha így is volt.
Nagyon sok könyvet olvastam Meg Cabottól, a Neveletlen hercegnő sorozatot szinte végig, és igazából ez lett a kedvencem. Emlékszem, alig vártam, hogy megkaphassam, és magamévá tehessem a történetet.
De pl az Egy igazi amerikai lány is nagyon tetszett ( vizsgák után ezt fogom újra olvasni, hiszen a Hercegnő sztorit nyáron olvastam 1 könyv/nap sebességgel :) )
Már nem egészen voltam tini, mikor megkaptam a Beépített huligánt. Mint minden focidrukkernek, kötelező olvasmánynak számított nálam is. És megmondom őszintén, nagyon tetszett.
Szintén nem tiniként találkoztam össze híres-hírhedt 50 árnyalat trilógiával. Szégyenszemre odáig voltam érte. Az első kötettel nehezen haladtam, és kellett egy kis szünet amíg rászántam magam a második kötetre, de megérte szerintem.
A második, harmadik kötetet szerintem egy hét alatt olvastam el.
Tavaly nyáron hozott össze a sors a Luxen sorozattal, amit vizsgaidőszak után, levezetésképpen olvastam el, és szintén faltam, mert nagyon tetszett. Az utolsó kötetre nem mertem még rászánni magam, mert egyelőre féltem a kis lelkivilágomat tőle. De amúgy nagyon érdekel, hogy mi lesz a vége.
Látszik, hogy nagyon szeretem a könyveket, és ami igazán megfog, azt nem tudom letenni. Néha direkt van bennem olyan is, hogyha nagyon tetszik egy történet, akkor a vége felé egyre lassabban olvasom, "nehogy máris vége legyen..."-alapon
A többiek kedvenc tinikönyveit itt találjátok!
Jó olvasást :)
2016. január 1., péntek
Szilveszter 2015
A Szilveszter éjjele mindig is olyan misztikus volt számomra. Hiába ugyanolyan nap/éjszaka, mint a többi, mégis van benne valami, ami különlegessé teszi.
Emlékszem, kicsiként mennyire vártam, hogy eljöjjön ez a nap. Sokáig fent maradhattam, és vicces műsorokkal ütöttük el az időt. Néha Mamánál voltunk, társasoztunk, de az volt a lényeg, hogy együtt voltunk, és jól éreztük magunkat.
Ahogy egyre nőttem, úgy változott a bulik minősége, volt, hogy nagyon jó volt, de olyan is volt, hogy unatkoztunk kissé.
Mióta egyetemre járok, arról szól ez a nap, hogy nap közben tanulok, mint egy örült, hogy este ne kelljen, és lelkifurdalás nélkül mehessek én is.
Ez a második év, hogy nem ugyanaz a program, mint minden éven volt, de látszik is, hogy semmi értelmeset nem sikerült se kitalálni, se szervezni.
Többször panaszkodtam már amiatt, hogy jó lenne egy olyan társaság, akikkel pl ilyen alkalmakkor lehetne számítani.
Ma már csak annyi a misztikum a mai napban, hogy holnap már 2016-ot írunk.. Nem különleges az, hogy fellehetek sokáig, mert így is minden nap bőven elmúlik élfél, mire ágyba jutok..
Remélem, azért még kikerekedik valami ebből az éjszakából!
Boldog Új Évet Mindenkinek!! :)
Emlékszem, kicsiként mennyire vártam, hogy eljöjjön ez a nap. Sokáig fent maradhattam, és vicces műsorokkal ütöttük el az időt. Néha Mamánál voltunk, társasoztunk, de az volt a lényeg, hogy együtt voltunk, és jól éreztük magunkat.
Ahogy egyre nőttem, úgy változott a bulik minősége, volt, hogy nagyon jó volt, de olyan is volt, hogy unatkoztunk kissé.
Mióta egyetemre járok, arról szól ez a nap, hogy nap közben tanulok, mint egy örült, hogy este ne kelljen, és lelkifurdalás nélkül mehessek én is.
Ez a második év, hogy nem ugyanaz a program, mint minden éven volt, de látszik is, hogy semmi értelmeset nem sikerült se kitalálni, se szervezni.
Többször panaszkodtam már amiatt, hogy jó lenne egy olyan társaság, akikkel pl ilyen alkalmakkor lehetne számítani.
Ma már csak annyi a misztikum a mai napban, hogy holnap már 2016-ot írunk.. Nem különleges az, hogy fellehetek sokáig, mert így is minden nap bőven elmúlik élfél, mire ágyba jutok..
Remélem, azért még kikerekedik valami ebből az éjszakából!
Boldog Új Évet Mindenkinek!! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
