Csak egy vizsga a sok közül

Háát még mindig olyan nehéz elhinni, hogy ennyire csont nélkül lett meg ötösre a vizsgám!
Annyira féltem, és annyira nem bíztam magamban, hiszen volt vagy 3 olyan tétel, amit ha kihúzok, vége. Már több helyen leírtam, de mondom még egyszer, hogy a vizsga előtti este a LEGROSSZABB!
Mindenhogy.
Rossz, ha egyedül vagy, ha többen vagytok.
Rossz, ha sokat készültél, ha keveset.
Rossz, ha utazol, vagy ha otthon vagy.

Nem akarsz mást, csak egy nappal öregebbnek lenni, csak túl lenni rajta.
Ha van még mit átnézni, az idővel futsz versenyt, persze aztán inkább pihensz, és sz.rsz az egészbe.
Szerencsés vagy, ha jól alszol aznap este. Kevésbé szerencsés, ha keveset tudsz jól aludni, de nagyjából kipihenten ébredsz. Ha egyáltalán időben fel bírsz kelni. Bár a vizsgadrukk miatt szerintem nehéz ilyenkor elaludni, vagy nem felkelni az ébresztőre...

Most kicsit kivetítem, hogy nekem milyen volt az az este:
fél 10 felé értem a szobába, átfagyva, éhesen, izgulva. Szokásos lejelentkezések, és lelkifröccsök után ettem, meg persze lett volna még vagy 10 témakör, amit aznap nem sikerült átnézni, ezért nekifogtam. 11 re végeztem is, majd a csodával határos módon fél 12-kor sikerült is elaludni. Persze az alvás vagy másfél órát tartott, mert álmomban elkezdtek végig pörögni a hatóanyagok, készítményekkel együtt. Nem hagytak aludni. Mikor azt mondtam, h elég, azért ezt csak nem kellene, felkeltem, felültem, megvártam míg "csend lesz" odabent, majd visszaaludtam. Fél óra múlva megint kezdődött ez a rémség. És ez így ment egész éjszaka, amíg meg nem szólalt az ébresztőm. Kész megváltás volt.
Persze nem éreztem jól magam, fáradt voltam, izzadtam is, enni se bírtam, és még majdnem el is késtem. Csupa negatív jelnek fogtam fel, hogy ez a biztos kudarc jele. (Persze ilyenkor már nem gondol az ember a belefektetett időbe, energiába, és abba, hogy este még mentek a tételek)

Kis késéssel kezdtünk, de olyan szerencsés tételeket húztam, hogy jobbat nem is kívánhattam volna.
Így simábban meglett az ÖTÖS, mint ahogy arra számítottam (mert ez azért elvárás volt felém. Magam irányából is, meg a tanszék felől is).

Persze, ha nem lennék hívő, azt mondanám, hogy szerencse, de tudom, hogy nem az, hanem segítség. Angyalkéz