katyvasz

Érzelmileg kimerültnek érzem magam. Nem vagyok magamban elég biztos, és nem tudok magamnak elég támaszt nyújtani...
Ugyanakkor már 5-en jelezték, hogy szívesen lennének velem laza kapcsolatban. Az pedig minden olyan dolgot takar, ami jó lenne nekem, de 1-et nem.. A biztonságot.
Ötletem sincs, miért, és hogyan lettem a "kemény, független harcosból" anyámasszonykatonája :/
Talán ez, hogy annyi mindent tudnék adni... Lelkileg... Mégsem kell...
Félek a magánytól, és tudom, hogy nem helyes magatartás, de pont ezért megalkuvó lettem, Zárkózott, és... Közben várom azt a valakit, akivel (óriási túlzással) minden percem együtt akarom tölteni. Várom, pedig én tudom, hogy egy karnyújtásnyira van tőlem, és azt is tudom, hogy ha megtudja, akkor el is veszthetem, és ezért inkább elnyomom magamban, és... Ördögi kör
Elkezdtem függni valakitől, miközben pont ezt akartam a legkevésbé.
És amíg nem nyerem vissza a függetlenségem, vagy ő nem jön rá, h van rám szüksége, addig csak így vegetálni fogok. Legyengült immunrendszerrel, gyulladásokkal, betegségekkel, alkalmi kapcsolatokkal.
sokat ront a helyzetemen ez a vizsgaidőszak. A hátam közepére nem kívánom egyelőre... Elvonja a figyelmem, miközben magamat kéne rendberakni. Amíg nem rakom magam rendbe, addig erre sem tudok 10000% kal odakoncentrálni, és ezért megint magam marcangolom, ami megint nem tesz jót se nekem, sem a teljesítményemnek
Óriási hátrányban vagyok a társadalom azon tagjaival szemben, akik rendelkeznek legjobb barátnővel (mert legjobb barátomnak -hozzám legközelebb álló nem családtagomnak jelenleg téged tartalak).. Az is tökéletes támasz lehetne ilyen helyzetben. És sokkal könnyebb volna minden

Felkészülni! Vigyázz! Jöjjön, aminek jönnie kell!

Ha valaminek be kell következnie, az ellen úgysem lehet semmit sem tenni, maximum késleltetni. Napokkal, vagy hónapokkal, de előbb-utóbb úgyis szembe kell nézni vele.

Így alakult most nálam is. Az utóbbi 1 hétben egyre jobban érzem, hogy most egyedül kell maradnom kicsit. Ténylegesen elkezdeni rendbe rakni magam, újra összebarátkozni azzal, aki vagyok, és a felbukkanó hibákat javítani.

Az utóbbi, nagyjából 2 hónapban mindenki mással foglalkoztam, csak magammal nem. Kellett valaki mindig, akihez ragaszkodom. Valahogy mindig sodort ilyet az utamba az élet. Aztán, mikor az utolsó lehetőséget is „kilőttem” (=rájöttem, hogy nem ez az, ami boldoggá tesz) nagyon üresnek éreztem magam a hirtelen jött változás miatt. Kaptam egy újabb valakit magam mellé, de már tudom, hogy nem halogathatom tovább ezt a dolgot. Muszáj félrevonulnom a világ elől, hogy magammal legyek egy kicsit. Hogy is várhatnám el, hogy mások törődjenek velem, ha én magam sem vagyok képes rá?! Kitől várom az odafigyelést, mikor magam számára én vagyok az utolsó? Nyilván nem akarok minden létező embert elmarni magam mellől megint, de úgy érzem, hogy nem fogok kétségbe esni, ha egy időre egyedül maradok. 

Mi az, ami miatt eljutottam idáig? Egy beszélgetés tegnapról. Olyasvalakivel, aki folyamatosan mellettem áll már december óta - a másik felemnek érzem. Felnyitotta a szemem, és rájöttem, hogy néha nagyon is hajlamos vagyok túlzásba vinni ezt a ragaszkodás dolgot. Még ha nekem nem is tűnik olyan vészesnek, képes vagyok olyan lenni, amitől magam is irtózom. Visszavonulok egy kicsit. Az lesz a legjobb

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem félek egy kicsit, de fel vagyok készülve arra, ami vár rám. 

Új kezdet

Ugye megvan az a mondás, hogy ahol egy ajtó bezárul, ott kinyílik egy másik?!
Az utóbbi időben többszörösen is igazolást nyert ez a mondat. Pozitív vagyok, mert a végekben az új lehetőségeket látom. Az új lehetőségek mögött meg csupa boldogság tanyázik.

Már nem vágyom olyan dolgokra, amik fájdalommal töltenek el, nem adok olyanoknak, akik csak elvesznek, de nem adnak.
Mi váltotta ki azt belőlem, hogy be tudtam zárni azt az ajtót? Valószínű, a másik nyílása.
Készen állok arra, hogy teljesen átadjam magam neki, minden gondjával, problémájával együtt mellette legyek.
Mindenkinek jár egy második esély, készen állok arra, hogy megadjam neki, hiszen az utóbbi időben kimutatta, hogy fontos vagyok neki, hogy boldog, ha velem lehet!