szombat 11 óra. már ki is találtuk, hogy hogyan megyünk. Mondjuk könnyű volt nekünk, mert vasárnap a templomban már mondták. Prédikáció közben az Atya utalt Bencére. Már az első mondata után tudtam, hogy Róla lesz szó. A hatás sem maradt el. amint a többi emberben is tudatosult,hogy mi a helyzet, könnybe lábadt szemeket lehetett látni mindenfelé.
Már ott mondták, hogy előreláthatólag szombaton lesz a véső búcsú. Szép gesztus, hogy egy random vasárnapi misén is megemlékeztek az Ifjú Harcosról.
Jöttek aztán az agyalások, hogy mibe kell oda menni (feketébe bakker, mi másba?!)
jött olyan kérdés, hogy "ti is piros-fehérbe mentek?" (miafasz????)
na itt lehasaltam kb.
Vasárnap este testvérem odaült mellém, és azt mondta: " ne sírj, mert Bencének már jó. Gondold azt, hogy már nem fáj neki semmi, és hogy az Aranycsapattal edz már. Puskás Öcsi bácsi próbál neki gólokat lőni."
Hát itt valahogy nem azt érte el, amit szeretett volna, vagyis, hogy ne sírjak. Patakokban kezdtem el könnyezni, de azért szép próbálkozás volt Öcsi :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése