Egy kis személyeskedés

Nos, kedves Olvasó!
Tudod, hogy nem szoktam nevesíteni posztjaim alanyait, most sem kívánok efféle dolgokba belebocsátkozni, tudni fogja, akinek szól. Az Illető 15 perc hírnévre vágyva megkért, hogy írjak róla néhány gondolatot. Ebből nem lesz rendszer, ezt le is szögezném.
Szóval
Kedves Barátom!
Mit is tudnék írni Rólad/ Neked, magadról?! Annyit tudok, amennyire ismerlek. Ez pedig nem sok. Tény, hogy nagyon megkedveltelek, s bízom Benned. Próbálok.
Ahhoz képest, hogy nem rég óta élvezzük egymás virtuális társaságát, eddig csupa jó véleménnyel vagyok rólad. Abból nem érzékelek semmit, hogy mondod, hogy milyen gonosz tudsz lenni, illetve, hogy alapjáraton egy mocsok vagy.
Bár azt tényleg nem bírom, hogy korlátokat szabsz a gondolataidnak, a fantáziádnak, mert nehogy rossz legyen.. Ez a túl megfontoltság szerintem nem illik hozzád. Miért nem tudod egy kicsit elragadtatni magad a pillanattal? A gondolkodás -amíg nem válik tetté- nem bűn. Az pedig, hogy fájni fog? Nekem is. De 1. kit érdekel? 2 megéri.. Hidd el :)
Mindemellett piszkosul örülök, hogy ismerlek, és hogy összehozott Veled a Sors. Jobban örülnék, ha már élőben is találkoztunk volna, és azután kérnéd a véleményem. Bár lehet, hogy akkor sem lenne reálisabb a látásom irányodba, és akkor sem tudnék rosszat mondani Rólad.
Köszönöm, hogy kitartottál mellettem, mikor az utóbbi hónapokban azon voltam, hogy elrontsam az életem, ill. próbára tegyem a barátaimat! Nem sokan maradtak velem, de Te köztük vagy ;)
Szóval köszönöm, hogy ismerlek, és hogy elfogadsz, és kitartasz :)
Köszönöm :
Kiscsillag :)