Álomszerűnek indult a hétvége. minden lett, csak épp az nem.
úgy gondolom, nem ez a megfelelő fórum arra, hogy elregéljem a történetet. Abból a szempontból örülök ennek a hétvégének, hogy sok dolog tisztává vált előttem, és mások előtt is, valamint új arcokat ismerhettem meg.
Massa folytatásának indult. Azt hittem, ahhoz hasonló élményben lesz részünk. Hát ramazuri, az éppenséggel lett belőle. olyan, hogy besokalltunk mindannyian. valakinek mennie kellett. ez a valaki most én voltam.
olyan emberektől is megszabadultam sajnos, akiktől nem akartam. remélem azért velük még valahogyan fogok találkozni életem során, és ők nem utáltak meg nagyon. ebben nagyon bízom. az ő elvesztésük jobban fájna. (bár, ha a csoport többi tagja ezt is olvassa, ami sanszos, még jobban utálni fognak. az már legyen az ő problémájuk)
azért, amint mondtam jó is volt ebben a hétvégében. pl visszatérhettem kedvenc Balaton-parti városomba, ahová sok szép emlék köt. amikor ezek előbuggyantak belőlem, boldog voltam. átélni mindent újra, a helyszíneket, az illatokat, a hangokat. ááh. csodálatos volt.
és még olyan helyen is jártam, ahol azelőtt sosem.. ezért is csak hálás lehetek. mint ahogy azért is, hogy megismertem egy nagyon csodálatos embert, akivel szinte elsőre megtaláltuk a közös hangot. kettőnk barátsága remélem, és bízom benne, hogy nem fog emiatt megszakadni.
szóval ennek a Massa-csoportnak részemről vége. az emlékeket megőrzöm, soha nem felejtem el. hálás is vagyok dolgokért. csak azért nem, hogy így kipakoltak onnan. meg sem próbáltak a másik helyzetébe belegondolni.ez fáj a legjobban. de hát nem lehet mindenki mindenkinek szimpatikus, és nem is lehet mindenki mindenkivel jóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése