az nem az én napom volt. azért csak most írok, mert kb letisztultak a gondolataim. annyira összevisszaság volt a fejemben.
Kezdődött reggel azzal, hogy kedvem nem volt felkelni, ezért nem is keltem fel, csak egy órával később, mint kellett volna. úgy gondoltam, hogy ha még kialszom magam, akkor teljesen tuti napnak nézek az elébe. Majdnem így lett. eleinte még jól is indult. németen egészen elememben éreztem magam, aztán jött 2 óra szünet, ahol gyógykémet tanultam, bár ez nem látszott meg. tiszta kavar volt a fejemben, amikor számot kellett volna adni a tudásomról, így hát nem is sikerült olyan húú de jóra. sőt..
az egyetlen jó dolog a tegnapi suliban töltött időmben az Tibike volt. annyira aranyos volt, amikor együtt voltunk, meg laboron is. kérdezte, hogy hogy ment a zh, aztán egyből tudta, amikor csak egy erőltetett mosolyra futotta, hogy baj van. kérdezte, hogy miért, hogyan, mi lesz most? aztán mondta, hogy ne aggódjak, lesz ez sokkal jobb is.. aztán mondtam neki, hogy ma már nem hiszem, hiszen aznap csak 4 kémcsövet sikerült eltörnöm, ebből 3 forralás közben, konkrétan az anyagok 100%-a a kezemen kötött ki, ráadásul sikerült egyet izomból beleszagolni a formalinba.. a 4. kémcső, meg csak úgy random eldobtam.valamiért elengedtem úgy 25 cm-re az asztaltól, és puff. még jó, hogy üres volt.
azon csodálkozom, hogy magamban nem tettem kárt. péntek 13 = nálam kedd 1.
anyának meg sem mertem mondani, hogy mekkora egy kudarcokkal teli nap volt.
viszont, ahol valami nem sikerül, ott valami más összejön. nyertünk jegyet a MSE elleni meccsre szombatra. tök jóó. amikor megtudtam, majdnem önfeledt ugrálásban törtem ki, ám ismervén az előzményeket, inkább csak csendben örültem magamnak, meg a jegyemnek :)
kellemes meglepetés volt, egy ismételt kapcsolatfelvétel. itt meglepődtem, majdnem telibeköptem a gépet a finom mézesteával :D
aztán elment a nap. írni akartam, de értelmes dolog nem született volna belőle, úgyhogy inkább azt is hagytam. belemélyedtem a sorozatomba, majd még beszélgettünk egy kicsit, aztán mindenki aludt.
éjjel meg a tegnapi napot tükröző totális marhaságot álmodtam. hatalmas kavar volt az egész. elmondani már nem tudnám, de mikor meséltem Diának nem hogy ő nem értette, de én sem.
ami meglepett, és megijesztett, arra keltem úgy fél 5 körül, hogy ki vagyok száradva, porzik a vesém. sosem szokott ilyen lenni. aztán beugrott a formalinos eset, mint lehetséges ok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése