19. nap

Emlékezz vissza, amikor tiszteletlen voltál a szüleiddel, és írj erről.

Mi? Na ne már...
Ez aztán tényleg nem nyilvános téma..

18. nap

Miben hiszel?

A mostani negatív dolgok annyira megváltoztatták a gondolkodásomat, hogy simán mondhatnám, hogy miben nem hiszek, és azt is, hogy miért nem.
De vannak mellettem mindig olyanok, akikben hihetek. Akik reményt, éés hitet adnak nekem.
Nem hiszek a vallásban, barátságban, őszinteségben, az álarcokban, magamban.
Viszont, akik mindig segítenek valami módon, őket nem látjuk, mégis sugallanak, és segítenek. Megmutatják, mi az, amivel kiadhatod magadból a sok szarságot, elegyengetik az utad, segítenek döntésekben azáltal, hogy jeleket küldenek. Köszönöm, hogy vagytok nekem!

17. nap:

A legjobb és a legrosszabb mozzanat ebben az évben.

Ebből az évből nagyon sok van még hátra, simán átveheti a legjobb, vagy legrosszabb mozzanat címét akármelyik.
Ha csak az utóbbi negyedévet nézem, több rossz momentumom volt, mint boldog. Így ezek közül nem is tudnék választani. Szerintem 2 nap verseng egymással.
UPDATE: Az egyik a tenapi (11.27), amikor is fáradtság vegyült szomorúsággal. Úgy érzem, hogy megint elvesztettem egy barátot, csupán azzal, hogy ősznite voltam vele. Azzal, hogy őszinte voltam vele, azzal, hogy elmondtam neki, hogy rosszul esett, hogy levegőnek nézett, és kiöntöttem a szívemet, hogy nekem milyen rossz.
Ma is elmondanám neki, hogy lássa, egyáltalán nem vagyok könnyú helyzetben, hiszen olyan környezetben, olyan emberrel élek együtt, amit utálok, és mindig csak azt várom, hogy mehessek már haza, az igazi otthonomba.
Szakest is volt aznap este, ott nézett levegőnek.. Ki kellett követelni a figyelmét (bár lehet, hogy ez volt az első hibapont számomra). Beszélgetni akartam vele, hiányzott. Nehezítette csak a helyzetemet, hogy nem találtam a helyem. 2 évfolyamon is lenne helyem, mégsem volt jó sehol. Végigsírtam az estét. Mélységes gyász érzés költözött a szívembe, és ez most is így van. Egy szavába telne, és rohannék hozzá, csak ő már eldöntötte, hogy nem kellek neki, és fogadjam el.

Legjobb mozzanat ebben az évben? Nagyon sok boldog pillanatom volt az idén, nem tudom, hogy melyiket írhatnám le ide.

16. nap

Tizenhatodik nap:
Mit gondolsz a mainstream zenéről?

Mainstream zene? Az meg mi?!

 UPDATE: rákerestem Google-ban, és hát szóval az eredmény meglepett, mert én valami tök másra számítottam

…

A művészetek minden ágának, így a zenének is vannak 

irányzatai, melyek az adott időszakban a legnépszerűbbek, 

a többség által leginkább elfogadottak. Ezeket a „fő 

áramlatokat” angol szóval mainstream-nek nevezzük. 

Közülük kerülnek ki a slágerek, melyek általában nem a 

legújabb trendet képviselik, hanem a már kialakult, széles 

közönségrétegre számíthatnak.

(Forrás: http://www.zenci.hu/szocikk/mainstream#ixzz3rgy0RwtV )

Szóval ma is okosabb lettem egy picit. Nem szeretem a tucat dolgokat. Már kicsiként sem szerettem. Meghallgatom, persze. Még rádiót is szívesen hallgatok, de a mostani rádiós kínálatból csak kevés az, amit a telefonomra is ráteszek, hogy többet hallgathassam.

Nem vagyok ellene, nem vetem meg, azt sem, aki ezeket hallgatja, bár lehet, hogy kissé tucatnak tartom az illetőt. 

Az alkotókat is meg lehet érteni, hogy biztosra mennek. Van egy biztos piacuk, aki tuti, hogy zabálni fogja a termékeiket. 

Bár úgy gondolom, hogy nem mindig maga az előadó határozza meg, hogy milyen stílusban akar játszani, mihez akar tartozni. Lehet olyan is, hogy a kiadója szabja meg, hogy "hé, haver, te nem ezt a stílust fogod képviselni, hiába akarod a keményebb zenét, a keményebb szövegeket, EZT fogod képviselni, és ezt fogod játszani, mert ezt eszik az emberek"

Nem tudom, mennyire nehéz egy új, engedékenyebb kiadót találni, de biztos megvan az oka, amiért ezek a zenekarok fejet hajtanak a "fönök" akarata előtt.... 

15. nap

Tizenötödik nap:
A kedvenc Tumblr-jeid.

Nem látogatom a TumblR-t. Igazán azt sem tudom, mi ennek az értelme, de ígérem, nyitottabb leszek felé kicsit. Majd máskor…

De!!! KINT VAGYUNK AZ EURÓPA BAJNOKSÁGON!!!!!!!!!!!!!!!! A többi nem érdekel!! wiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

14. nap

Tizennegyedik nap:
Mi a legkorábbi emléked?

A legkorábbi emlékem azt hiszem 2 éves koromból van, amikor is fejbe vert egy hinta, és mint egy zsák krumpli, úgy huppantam a kis popómra. Persze oltári zokogás lett a vége, és lehet, hogy egy kisebb agybaj is, aminek a környezetem issza meg a levét most :P

Habár ezt videóról láttam régebben, mégis korai emlék, mint ahogy az is, amikor a rendőrautó tetején mászkáltam, és a „ninóját” birizgáltam. 

Nem tudom, melyik volt hamarabb, de mind korai és szép emlékei az életemnek.

12. nap, avagy előrehoztuk péntek 13-at

Tizenkettedik nap:
Vezesd végig a nap minden mozzanatát.

Húú ez a mai nap egy őrült nap volt. Az elmúlt egy hetes nyomiságom után végre rendbe jöttem saját magammal, és ma szárnyalok.
Sokan- a környezetemben is- viszont nem. Úgy látszik, ők előre hozták péntek 13-át csütörtök 12-re.. Lássuk:

Reggel nagy nehezen felkeltem a 8.45-ös ébresztőmre, mosolyogva pattant ki a szemem. Az esti hajmosástól, és a kontyban való alvástól olyan szép hullámos lett a hajam, hogy az csak na :P

Elmentem 10-re tdk-ra, de semmi érdemi munka nem folyt megint… Előtte persze majdnem elbaszott egy cuki taxis… Épp az út közepén jártam, mikoris ő azt gondolta, hogy még befordul előttem. Jelzem, zebrán voltam, és már az úttesten, szóval nem.. nem én léptem ki elé, hanem ő kanyarodott be elém rendkívül udvarias módon. és meg neki állt fentebb: tipikus baromarcú…

Aztán fél 12-kor adták ki az első érdemi feladatomat, amiben vagy 6 komponenst kellett összemérni (hűű, micsoda megmérettetések), aztán meg a western blottos membránkákat kellett mosni. 10 percenként lötyit cserélni rajta 3x… Persze ezzel nincs baj, de étlen szomjan voltam, egytől óra, hát elkéredzkedtem, és rohantam a boltba. Előttem kettővel valami nővérke lehetett, olyan kis ráérősen szöszmötölt ott magának, az előttem lévő vett egy zsáknyi cuccot, mikor sorra kerültem volna, az elaó úgy döntött, hogy elmegy a kolléganőjéhez trécselni egyet.. Egy energiaitalt tudtam venni, azt is csak kutyafuttában ittam meg óra előtt 1 perccel. Befoglalták a szokásos helyünket is, de mindezek ellenére csak vigyorogtam megint mindenen…

Aztán végre eljött a hazamenet ideje. Az őrangyalaim annyit dolgoztak abban a 2 órában, mint máskor egy hónapban.

Elindultunk nyitott csomagtartóval, persze elvileg az egyik tagnak a cucca benne volt, ő meg még a megállóban várakozott…

Egy utastársunk ott hagyta a sálját, egy másik az iratait. Egy nő leesett a lépcsőn, a nagy ködben majdnem frontálisan ütköztünk, és az egyik kanyarnál majdnem letaroltunk egy kisautót. Ja, közben szerintem a busznak váltó problémái is voltak, de tény, hogy egyben, és időben hazaértünk. Meg akartam venni a következő bérletet, hát persze az is zárva volt…

Azért jó végre már biztonságban itthon lenni egy ilyen eseménydús nap után… ;)