3 napos összefooglaló: 2013. nyara eddig :P

hmm. jó rég írtam.
normális ember a pihenés miatt nem jelentkezett volna. nos, mi sem bizonyítja jobban, hogy nem vagyok normális, mint az, hogy én nem pihentem az elmúlt 3 napban :) ;)
Nyár 0. napja. maga volt a rémálom. nem vittem túlzásba a boldogságot azon a napon, az fix. ez még a jóga intézetben a csajoknak is feltűnt, mikor éppen be akartam íratni a jegyemet, de el akart küldeni, mert nincs most fogadó óra. kicsit leteremtettem őket, aminek az eredménye egy jóga jegy beírás, valamint egy "úgy látom, nem sokat használt neked ez a kurzus" megjegyzés lett a vége.
a nyár 1. napja
azt hinné az ember, hogy végre édes pihenés. najaa. csak előző este szóltak, hogy mehetek kezdeni a gyakorlatot. nem mondanám, hogy olyan túl nyugodt voltam, hiszen fáradt is voltam, egy nem kis kudarc után a kedvem sem volt az igazi, és sok sok új arcot kellett megismerni, beilleszkedni. hozzáteszem, jelenleg úgy néz ki, hogy sikerült. első napon összedobtunk egy kenőcsöt, meg sol. Castellani-t szereltünk ki. na az kicsit megterhelő volt. 25×100 g-ot, és 50×50 g -ot. összedobtunk még vagy 2 magit, és el is telt a délután.
2. nap:
ugyancsak gyakorlat. délelőtt 2 oldatot raktunk össze, meg kitubusoltuk az előző napi kenőcsöt. időközben rám jött a rossznyavalya, úgyhogy 11.30-tól kb használhatatlan voltam. délután eljöttek értem autóval. mondjuk hatalmas szerencse, mert akkora buli volt odafent az égeben, hogy a buszok is féltengelyig tocsogtak a vízben. voltak, akik a buszokat fényképezték, én meg őket. akasztják a hóhért címen. :) aztán délután még találkoztam Vikivel is, elvoltunk, beszélgettünk, ilyenek.
3.nap. az volt ma.
megint délutánra kellett mennem. de már szerencsére elmúlt a rossznyavalyám. kezdtük benzin kiszerelés befejezésével, aztán ettünk, majd az officinában segítettünk, eleinte 3-an, aztán a reggelesek elmentek, maradtam egyedül, meg a délutános műszak résztvevői :)
bolondok háza volt odabent. annyian voltak, hogy huhh. megállás szinte nem volt. nem is érkezett délutánra magi, szóval a laborban nem sok tenni való volt. egy hüvelykúpot öntöttünk ki. ahhoz képest, hogy először csináltam (na jóó, azért segítettek. ) elég jó lett :P
de a délután nagy részét szaladgálás tette ki. segítettem az expediálásban, meg az érkező áru átvételében.
Mikor végeztem, első sorban megdicsértek, hogy ügyes voltam, meg jó sokat dolgoztam (egy cuki mosoly keretében, ironia nélkül)
aztán kérdezték, hogy elfáradtam-e? deréktól lefelé kifejezetten fáradt voltam. sőt. még most is az vagyok :P
pedig egy 4 óra azóta simán eltelt már :))

este még itthon összepakoltam a sulis cuccaimat, de hogy mindenhol. a lakás összes szegletében nyomi élettan tesztekkel találkoztam, kicsit lehangolt. :))

alapjában véve viszont, nagyon is jól érzem magam. szeretem ezt a gyakorlatot, és nem csak szeretem, élvezem is :)

2013.07.03.

ma nagyon jó napom van:
végre ma egy kis meccs volt. az eredményről nem beszélnék sokat, hisz mindenki tudja. 17.00-kor dőlt el igazán, hogy ott leszek. de én azt mondom megérte. sok jó arc között, ismerősök között, és ismeretlenekkel meccsen lenni mindennél többet ér számomra az eredménytől függetlenül. Mesi megint a nyakamba ugrott, mikor meglátott, bár most nem zuhantunk, mint a múltkor :P jó volt találkozni mindenkivel kb egy hónap után. Azt hittem egyébként, hogy nem lesznek ennyien, és főleg nem ennyi ismerős. aztán meccsen még anyuval is összefutottam. pedig nem együtt indultunk el otthonról :P
A látottak elemzését meghagyom a www.amigeleken.hu -nak, hiszen ebben ők jártasabbak, és szakértőbbek, mint én, annyit viszont láttam, hogy ott volt Paco. a szerződésének lejárta után 3 nappal.igaz, még elviekben nincs megegyezés vele, ám úgy gondolom, hogyha nem lenne terve vele a klubnak, akkor nem játszana edzőmeccsen. de lehet, hogy tévedek. mindenesetre a kis spanyol annyit futott, hogy a nézésében elfáradtam. az egy másik dolog, hogy sajnos már nem olyan gyors, mint régebben, mikor labdával együtt lehagyta az emberét, de legalább hajtott.
meccsen kb megint sokat röhögtünk, bekiabáltunk, szóval vittük a b közepet a naposra :D
meccs után szíveimmel voltam. még csacsogtunk egy kicsit a Fiúkkal, meg elmarhultak, mi meg nevettünk rajtuk eléggé. aztán hazafelé a villamosmegállóban megint összefutottunk Mesiékkel (meccs után szétváltunk) ők még mentek tovább be a városba bulizni, hát nekem ezt ki kellett hagynom, de egy nagyon menő és felejthetetlen hazautat még így is sikerült összehoznunk :P
bár az igazat megvallva nem lett volna szabad meccs után maradnom. dehát annyira szeretem őket: mindannyian annyira másak, és pont ez a szép az egészben. bárki mondhat itt bármit, nekem ők a társaságom. én velük vagyok jól. hiába én is más vagyok, mint ők. pont ettől olyan szép ez az egész :) ♥
aztán ez végül is csak a 17.15-21.00-ig terjedő időszaka volt a napomnak, mégis ez a legfontosabb a mai napban. emellett tanultam ma is (mily' meglepő)
most még megyek tanulok úgy hajnalig :/ :D ti legyetek jók. puszi nektek :* ♥

2013.06.30.

hello Everyone.
ma kiköltöztem a koliból. nem volt sok cuccom már hála az előzetes hazacipekedéseknek. 3 olyan alkalom volt, hogy majd' megszakadtam a csomagok súlya alatt, de meglett az eredménye, hiszen ma alig több mint másfél óra alatt végeztünk takarítással, (és itt köszönetet kell mondjak Diusnak, és Atinak, akik szerves részét vállalták el a dolognak.), szobaátadással, és mindennel együtt.
aztán elhoztak anyáék Fannihoz. mivel nincs hol aludnom, viszont van még 2 vizsga a nyakamon- igen, 2.. ebben sajnos nem történt még előrelépés az elmúlt 3 hétben. 
nyilván ez is az oka mostani állandó feszültségemnek, hangulatingadozásaimnak, és annak, hogy akaratlanul sértek meg embereket. 
a múltkor pl egy teljesen viccesnek szánt, semmi élcet nem tartalmazó hozzászólásból lett sértődés. legalább érzi az illető, hogy milyen, amikor próbálkozna, de csak falakba ütközik. nem szándékosan felépített falakba.
igazság szerint azt kell mondanom a Sorsnak, hogy szép próbálkozás ez is, de most nem fogsz arra késztetni, hogy feladjam a vizsgaidőszakomat, míg minden tőlem telhetőt meg nem tettem.
jó pihenést Mindenkinek, akik hozzám hasonlóan harcolnak még, azoknak pedig kitartást.
GYŐZNI FOGUNK :P

szösszenet

helló :)
rég adtam már blogos hírt magamról.
elkezdődött a 4. vizsgaidőszakom. már most sokkal jobban, szebben alakul a 3-hoz képest :) semmi kedvem nincs megint b és c vizsgákon idegeskedni. bőven elég az A vizsga izgalma is.
pénteken az örömhírek napja volt. kijavították a biofizika jegymegajánlót/vizsgát. meglepett az eredménye 91%-kal jeles lett. aztán kedvenc szobatársam is elég szép eredményt ért el a 'mumus' tárgyánál. szóval nagy volt a vigasság a kialakult balhék, összeszólalkozások, eszmecserék, félreértések ellenére is.
az első vizsgámon is túl vagyok már. lelki állapotomhoz képest jól sikerült. tudom, hogy képes lennék jobbra is, de úgy vagyok vele, hogy ha lesz még a végén erőm-energiám-kedvem, akkor javítok.
5-én jön a következő, addig meg katalizálok valakit ;)

na de vizsgákon kívül kicsit más téma: tegnap megtudtuk, hogy az ultrák visszajönnek utolsó meccsre, elköszönnek Luque-tól. nagyon hiányoznak már az olyan meccsek, amik után nem volt hangom, és remélem most ez olyan lesz. meg azt is remélem, hogy valami menő kis koreót is kitalálnak a Kapitány, és Fernando búcsúmeccsére.
pénteken meg közönségtalálkozó. azt hiszem, ott a helyem.

Valami véget ér..

Álomszerűnek indult a hétvége. minden lett, csak épp az nem.
úgy gondolom, nem ez a megfelelő fórum arra, hogy elregéljem a történetet. Abból a szempontból örülök ennek a hétvégének, hogy sok dolog tisztává vált előttem, és mások előtt is, valamint új arcokat ismerhettem meg.

Massa folytatásának indult. Azt hittem, ahhoz hasonló élményben lesz részünk. Hát ramazuri, az éppenséggel lett belőle. olyan, hogy besokalltunk mindannyian. valakinek mennie kellett. ez a valaki most én voltam.

olyan emberektől is megszabadultam sajnos, akiktől nem akartam. remélem azért velük még valahogyan fogok találkozni életem során, és ők nem utáltak meg nagyon. ebben nagyon bízom. az ő elvesztésük jobban fájna. (bár, ha a csoport többi tagja ezt is olvassa, ami sanszos, még jobban utálni fognak. az már legyen az ő problémájuk)

azért, amint mondtam jó is volt ebben a hétvégében. pl visszatérhettem kedvenc Balaton-parti városomba, ahová sok szép emlék köt. amikor ezek előbuggyantak belőlem, boldog voltam. átélni mindent újra, a helyszíneket, az illatokat, a hangokat. ááh. csodálatos volt.
és még olyan helyen is jártam, ahol azelőtt sosem.. ezért is csak hálás lehetek. mint ahogy azért is, hogy megismertem egy nagyon csodálatos embert, akivel szinte elsőre megtaláltuk a közös hangot. kettőnk barátsága remélem, és bízom benne, hogy nem fog emiatt megszakadni.

szóval ennek a Massa-csoportnak részemről vége. az emlékeket megőrzöm, soha nem felejtem el. hálás is vagyok dolgokért. csak azért nem, hogy így kipakoltak onnan. meg sem próbáltak a másik helyzetébe belegondolni.ez fáj a legjobban. de hát nem lehet mindenki mindenkinek szimpatikus, és nem is lehet mindenki mindenkivel jóban.

Május 1

ez a mostani május 1 életem eddigi legfurább május kezdése volt.
nem tudtam haza menni Miskolcra, hanem suli miatt bent kellett maradnom a koliban. az a hét amúgy is elég furcsa volt, hétfő este biofizikai mérő módszerek vizsga volt, kedden élettanból gyakvizsgáztunk, csütörtökön pedig receptúra gyakorlaton voltam egyéni vényező. a bifiz vizsgára még várunk ;) az élettan plusz-mínuszos vizsga volt. plusszal akceptáltam. azt hinné az ember, hogy ezután legalább pihenhet egy kicsit május 1 alkalmából. csak hát ott volt 24 recept, amit be kellett nyalni, vagyis legalább valami fogalmam legyen róla. meg szobatársaim is tanultak, úgyhogy közös program lefújva. így hát csendes magányomban kiültem az erkélyre, és elkezdtem recepteket írni, meg fb-on tabi barátaimmal cseverészni. egész szépen megkapott a nap az egész napos kint lét után.

aztán mégis gondoltam,hogy csak ki kellene menni valamerre. Békás tó lett belőle. sokan voltak, ők pedig nyugira vágytak. tanulni valót is hoztak. ez pedig így nem igazán alkalmas hely a tanulásra, úgyhogy füstbe ment a tervem. pedig csak jót akartam.
viszont csináltam pár csodaszép képet.

Massa

Hát ez valami fergeteges volt. Hosszas szervezés és várakozás előzte meg ezt a szép hétvégét.
Péntek este kezdődött minden. megbeszéltük, hogy 21.00-kor találkozunk a Főtéren a benzinkútnál. teljesen jó időpont.
a péntekem azzal telt, hogy technológiát írtam ki kis füzetbe, hogy velem lehessen, unalmas perceimben olvasgathassam (kétség nem fér hozzá, nem volt unalmas perc), meg tejbegrízes édességet csináltam a népségnek (: délután még futni is te tudtam menni. gyors vacsi, zuhanyzás, aztán gyorsba összepakoltam, és indulás a benzinkútra. Anya lejött velem. persze, hogy az orrunk előtt ment el a villamos, így elindultunk gyalog. 10 perces késés lett belőle kb. már mindenki ott volt a 'házigazdák' közül. gyors búcsúzkodás, aztán elindultunk. fent Massán nem volt térerő, csak meghatározott helyeken, így volt igazán izgalmas az értekezés a fiúkkal. végül csak egymásra találtunk.
a dologban a pikantéria annyi volt, hogy voltak olyanok, akik most találkoztak életükben először, előtte maximum facebookon a szervezés közben beszélgettek.köztük én is olyan voltam. csak Juditot és Enikőt ismertem a 7 emberből. Andrással már egy éve leveleztünk akkor facebookon, Ferivel nagyjából fél éve.
Petit és Renátát a szervezés közben ismertem meg jobban.
Gondolom mondanom sem kell, mikor felértünk a házba, mindenki izgatott csacsogásba kezdett. sok új arc, ismerkedés, nevetések, fényképező vakuk, evés, ivás, minden volt. aznap éjjel nem is aludtunk. vagyis a keményebbek nem aludtak Enikő és én kinéztünk magunknak egy-egy kényelmes kanapét/fotelt, egy pokrócot, és ahogy illik, elaludtunk :)) (igen, ezekről is készültek képek :) )

a lányok reggel 6-kor mentek el a busszal, mert sütés-főzés, egyéb otthoni elfoglaltságok várták őket.
bevállaltam, hogy maradok a fiúkkal, és az egész napot velük töltöm. megmutatok nekik néhány érdekességet. fél 7kor kerültünk vízszintesbe. azt hinné az ember, hogy amilyen fáradtak voltunk, olyan hamar el is aludtunk. hát ami engem illet.. nem :D
kb fél órát tudtam csak aludni.a többi csak csukott szemmel való aludni próbálkozás volt :D
nagyjából fél 9kor mindenki már talpon volt 'frissen'. a reggelire csak délben került sor. Fasírtot ettünk. aztán, amíg vártunk egymásra felfedeztük egy kicsit a környéket. hegyoldalakat, virágokat, megmosakodtam a patakban, integettünk a kisvonatnak, csacsogtunk, nevetgéltünk, szóval elvoltunk, és szerintem mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. aztán végre mindenki elkészült. lementünk Lillafüredre, ott a vízeséshez vittem a fiúkat. majd le Hámorba, ahol végre tudtunk cigit venni. András már reggel 9 óta azért nyavalygott, hogy neki cigi kell, de az erdő közepén ugye nincs bolt :D hát most végre kapott
eztán felvittem őket a Molnár-sziklához, ott is sok képet lőttünk. a fiúknak nagyon tetszett az a hely. András többször is mondta, hogy ő ha még visszatér Miskolc közelébe, ide biztos, hogy kilátogat, neki annyira tetszik ez a hely.

igazából örültem, hogy örömet tudtam nekik okozni, és olyan helyeket mutatni nekik, amik tényleg érdekelték őket.
haza kellett mennem, de voltak olyan rendesek, hogy hazavittek, és még fel is jöttek hozzánk. Anyuékkal jól eltrécselgettek (gondolom én).
aztán mentünk vissza Massára.
Judit vitt fel nekünk vacsit, útközben még összeszedtük Enikőt, meg Renit, mert ők meg a buszt késték le :)
de végül megint együtt volt a csoport. második éjjel már nem voltunk olyan virgoncak, hogy reggelig fennmaradjunk, így a szokásos esti traccsparti, evés, ivás után fél 1 kor mentünk aludni.

vasárnap reggel 10 ig kellett elhagyni azt a csodaszép helyet, 10 után bementünk a belvárosba, felmentünk a Kilátóhoz, majd mivel 14.00-től meccs volt, oda is ellátogattunk. Feri és Peti nem meccses, így ők elmentek még másfelé fényképezni, túrázni.
meccs jó volt (arról majd talán a másik blogba írok), utána volt egy kis összetűzés, de hamar megoldottuk, majd felmentünk Diósgyőrbe az egyik kocsmába. hamar eltelt az idő, amíg a fiúknak el kellett indulni.
még azért utolsónak haza vittek, nem hagyták, hogy 23.00-kor villamosozzak hazafelé. mindenki nagy ölelésekkel búcsúzott el a másiktől, és megígértük, hogy lesz ennek még folytatása :)

kb 700 fénykép született ezalatt a 3 nap alatt. viszont biztos vagyok benne, hogy fényképek nélkül is örök emlék lenne mindannyiunknak :)