2013.10.04

Mozgalmas nap volt a péntek.pedig nem is aznap utaztam haza. Reggel nyitottam egy otthoni takarítással,megint egy óra volt,amíg összeporszívóztam a lakást ;) élmény volt Aztán mivel a laptopon a múltkor találtak egy gyorsteszt alapján hibát, és még az alkatrész is megjött, szaladtam a szervízbe a géppel. Azt mondta zott dolgozó pali,hogy max egy másfél órás meló van vele, úgy gondoltam,addig bemegyek a városba,szétnézek kicsit. Elvoltam,sétáltam,beültem ide-oda jártam a cipőboltokat (ott jól fel is idegesítettem magam,hogy ugyan mi kerül 8000ft-ba egy csizmán,majd nyugtáztam,hogy majd akkor lesz új hosszúszárú,vastag talpú csizmám, ha leértékelik, vagy a nyakamba szakad a nemzeti bank. :-/ ) Kb 8 ismerőssel találkoztam úgy,hogy véletlenül összefutottunk. Jó volt újra látni sok ismerős arcot,és hogy így ősszel sincs annyira kihalva a város. Mivel Balu szóvá tette,hogy már régen látott focis posztot, ígérem,hamar jön egy olyan is :-) A napi jócselekedet meg volt,ugyanis egy cuki kis méhecske nagyot falatozott a fehércsokis forrócsokimból,aztán az élvezetek halmozása közben majdnem cukormérgezést kapott..hát kimentettem :-D Olyan kis aranyos volt,ahogy ott szívogatta a cukros lötyit :-) A gép nem lett kész aznap.habár csak kb másfél órás munka volt vele,keresztbe szervezett nekem,ugyanis lelassult a fájlok másolásának közepén. A másfél órából kb 11 óra lett. De legalább már jó :-) Hazafelé úton a villamoson találkoztam a kedvenc RCD tagommal, Mackónadrággal :-) (majd elmagyarázom,miért lett ez a neve ) Ahogy Újpest elleni meccsen lerongáltam,csodálkoztam hogy egyáltalán szóba áll még velem. Meg hogy úgy csillog a szeme :-) Nagyon tündéri egy ultra :-) és nincs gondja azzal sem,hogy én bemegyek a Stadionba. Fél3 volt,hogy hazaértem. Testvérkém már az ajtóban topogott. Délután csendesen,tanulással telt. Este meg pihentünk. Kicsit jó volt együtt lenni anyáékkal is :-)

2013.10.01.

az nem az én napom volt. azért csak most írok, mert kb letisztultak a gondolataim. annyira összevisszaság volt a fejemben.
Kezdődött reggel azzal, hogy kedvem nem volt felkelni, ezért nem is keltem fel, csak egy órával később, mint kellett volna. úgy gondoltam, hogy ha még kialszom magam, akkor teljesen tuti napnak nézek az elébe. Majdnem így lett. eleinte még jól is indult. németen egészen elememben éreztem magam, aztán jött 2 óra szünet, ahol gyógykémet tanultam, bár ez nem látszott meg. tiszta kavar volt a fejemben, amikor számot kellett volna adni a tudásomról, így hát nem is sikerült olyan húú de jóra. sőt..
az egyetlen jó dolog a tegnapi suliban töltött időmben az Tibike volt. annyira aranyos volt, amikor együtt voltunk, meg laboron is. kérdezte, hogy hogy ment a zh, aztán egyből tudta, amikor csak egy erőltetett mosolyra futotta, hogy baj van. kérdezte, hogy miért, hogyan, mi lesz most? aztán mondta, hogy ne aggódjak, lesz ez sokkal jobb is.. aztán mondtam neki, hogy ma már nem hiszem, hiszen aznap csak 4 kémcsövet sikerült eltörnöm, ebből 3 forralás közben, konkrétan az anyagok 100%-a a kezemen kötött ki, ráadásul sikerült egyet izomból beleszagolni a formalinba.. a 4. kémcső, meg csak úgy random eldobtam.valamiért elengedtem úgy 25 cm-re az asztaltól, és puff. még jó, hogy üres volt.
azon csodálkozom, hogy magamban nem tettem kárt. péntek 13 = nálam kedd 1.
anyának meg sem mertem mondani, hogy mekkora egy kudarcokkal teli nap volt.
viszont, ahol valami nem sikerül, ott valami más összejön. nyertünk jegyet a MSE elleni meccsre szombatra. tök jóó. amikor megtudtam, majdnem önfeledt ugrálásban törtem ki, ám ismervén az előzményeket, inkább csak csendben örültem magamnak, meg a jegyemnek :)
kellemes meglepetés volt, egy ismételt kapcsolatfelvétel. itt meglepődtem, majdnem telibeköptem a gépet a finom mézesteával :D
aztán elment a nap. írni akartam, de értelmes dolog nem született volna belőle, úgyhogy inkább azt is hagytam. belemélyedtem a sorozatomba, majd még beszélgettünk egy kicsit, aztán mindenki aludt.
éjjel meg a tegnapi napot tükröző totális marhaságot álmodtam. hatalmas kavar volt az egész. elmondani már nem tudnám, de mikor meséltem Diának nem hogy ő nem értette, de én sem.
ami meglepett, és megijesztett, arra keltem úgy fél  5 körül, hogy ki vagyok száradva, porzik a vesém. sosem szokott ilyen lenni. aztán beugrott a formalinos eset, mint lehetséges ok.

:)

úgy döntöttem, hogy megszűntetem a blogolás fb-on történő módját. maximum kisebb állapot megjelenítések lesznek láthatók, és a blog linkjei.
az ok pedig.. túúl nyilvánosnak érzem a dolgot. akit érdekel, az pedig kattintani fog, és így is el fogja olvasni a dolgokat (:

áttekintés 2013.08.28.

Nehogy túl egyszerű legyen az életem, bonyolítsunk rajta egy nagyot J
Itt van ez a gyerek. Szeretem. Talán még senkit nem szerettem ennyire, mint őt. Meg is kaptam már, tudom, milyen vele lenni, átölelni, érezni heves szívdobogását, hozzábújva nyugodtan szuszogni. Közös ismerősök is mondták már, hogy ez a fiú nagyon szeret engem, miért nem komolyítunk a dolgon. Nos, az a helyzet, hogy ez a fiú maga sem tudja, mit akar: amikor leültünk erről beszélni, egy teljesen hétköznapi pasiszöveget eresztett el, amit már kismilliószor hallottam. De most talán nem az a helyzet (ha szenzorjaim is helyesen működnek), hogy nem vagyok neki elég jó, hiszen ezt már bizonyította, nem is egyszer. Ő maga sem tudja, hogy mit szeretne velem kapcsolatban. Talán szégyell valamit, talán nem akarja elkötelezni magát, lehet, hogy még élni akar szabadon. Persze egy kapcsiban nem az a lényeg, hogy korlátozzuk le még jobban a másikat- nálam bizonyára nem erről szól, hiszen ha magamból indulok ki, a hátamon feláll a szőr, hogyha korlátozni akarnak valamiben, ha nem hagyják meg a nekem szükséges személyes szabadságomat. Jó, nyilván egy ilyen helyzetben kell egy két kompromisszumot kötni, de azok szerintem kibírhatók, főleg, ha a másikat szeretjük, tiszteljük. Olyat is hallottam lehetséges valódi okként, hogy a nem túl fényes anyagiak miatt nem kultiválná ezt a dolgot. Erre megint van egy jó sztorim: amikor kisebb voltam, volt egy fiú, kő gazdag volt, és nagyon szeretett volna engem. Szimpatikus volt, meg minden, de mégsem tudtam vele együtt lenni, mert nem volt meg a ’kémia’. Hiába az övék a gázcentrum, hiába van annyi pénzük, h Tiszát lehetne rekeszteni belőle, nem ment, nem erőltettem. Szóval ennek megint nem lenne szabad gondnak lennie. Mondjuk, ha azt nézem, van olyan, hogy egy lánynak csak az anyagiak számítanak. Nem is kevés ilyen van, de én nem így nőttem fel. Csak azért sosem tudnék együtt lenni valakivel, mert milliói vannak.
Mindenesetre most lehet, hogy tényleg jót tesz, hogy a következő időkben nem sokat fogunk találkozni, most ő nincs itthon, utána kezdődik a suli neki, aztán már nekem is- elmegyek itthonról. Hétvégéken meg.. majd kiderül, mi lesz.

Ez eddig még egyszerűnek is tűnik. Vagyis egyszerű helyett az esetemben inkább hétköznapinak mondanám. Csavarjunk a dolgon: van egy másik, és egy harmadik is.
Egyéb okok miatt ne nevezzük a Másodikat nevén. Kicsi a világ. Nem szeretném, ha emiatt, problémája lenne.. Az ő esetében egy gond van: egy béna nő (béna= szerencsétlen). Sokat hangoztattuk régebben felelőtlenül, hogy barátnő, feleség, gyerek nem akadály! És ez most lehet, hogy utol is ér. De ugye a baj nem jár egyedül, van neki egy haverja is. Meccsre jártunk/járunk együtt velük, s mivel itt laknak a környéken volt már rá többször példa, hogy kapuig kísértek, úriemberek lévén, nehogy elraboljon az Uhu Uhu Cu-hímvesszővel. Ebben az esetben nem is olyan rossz, hogy testőrséget játszanak rajtam. Hatalmas formák mindketten, imádok velük lenni. Nagyon dilik, és a hülyeségükkel mindig meg tudnak nevettetni, még ha a legnagyobb sírógörcs közepén szenvedek, akkor is.
Sok kérdőjel van egyelőre ebben a történetben is. Az egyikőjük szokott mindig felhívni, rám írni, hogy megyek –e velük ide-oda, vele jöttem már haza kézenfogva, ölelt már meg úgy spontán, és eresztett is már el kettős értelmű megjegyzéseket, és neki van a béna nője.
Kérdések: maga miatt hív, vagy a haver szeretné, hogy ott legyek? Ha ő szeretné: miféle dolog lehet, ami inspirálja? ’öcsi’ akaratos, unalmas neki a béna nő? Kalandot szeretne, vagy alapból ilyen a természete? Ha nem maga miatt hív, akkor miért ő hív, miért nem a másik? Ha nem maga miatt hív, miért fogja meg mindig a kezem? Miért karol át, miért viselkedik úgy velem, ahogy?
Vagy ez az egész a Sorstól egy kis önbizalom növelő terápia része? Tény, hogy rám fér, és jót tesz az egómnak, de azért ilyen formában kicsit veszélyes is.

Meglepetések :)

Ha volt olyan időszak a közeli múltban, amikor értek meglepetések, akkor a hét überelte az összeset. Jó is, rossz is volt a meglepetések között. És ilyenkor jön az, hogy sokan nem szeretik a meglepetéseket. Ami engem illet: úgy vagyok vele, hogy ha jó a dolog, akkor bármikor jöhet, ha nem jó, akkor inkább maradjon távol, persze megakadályozni jöttét úgysem tudom.
Kezdődött ott, hogy szombaton (tudom, ez már nem ez a hét, de ha csütörtökhöz viszonyítok, akkor belefér) 1-1-et játszottunk a bajnok ETO-val. Hallottam ezt-azt a meccsről, értékeléseket, véleményeket, élménybeszámolókat, de hogy saját véleményemnél maradjak: nekem tetszett, amit láttam Kádár Tomi kiállítását kivéve. Tetszett, hogy megítélésem szerint hajtottak a fiúk, hosszú idő után először láttam őket Diósgyőri Szívvel játszani. Úgy jött át, hogy nyerni akartak (ami már félig-meddig a zsebünkben is volt, csak ugye a Sors..) Tetszett az is, hogy a szurkolók, akik el tudtak menni, mennyire odatették magukat, hazai környezetet teremtve ezzel a Fiúknak. Szóval összességében elégedett vagyok. Ha szombaton is így játszanak, ahogy most tették, akkor nem lesz kérdés, hogy kispórolom valahogy a jegy árának emelését, és még Nyíregyre is velük megyek, ha úgy van.
Tegnap ki kellett volna mennem edzésre, mert Kádár Tomival beszéltem előző este, hogy majd javítunk a közös képünk minőségén. Sajnos nem értem haza addigra, mire vége lett az edzésnek, így ez most kimaradt. Valamikor úgyis kijutok (szerintem péntek lesz az a nap), s akkor elintézzük a dolgot ;)
Egyébként kifejezetten jól elbeszélgettünk a cseten. (Csak hát az utolsó üzenetemet vagy tényleg nem látta, vagy a drága facebook gyökérkedik velem már megint).
Meglepi volt, az is, amit Szancsi írt nekem. Ezt egyelőre nem részletezném. Majd, ha bővebbet tudok a dologról, illetve megtörtént az esemény. (addig viszont átadom magam a sárga irigységnek ;) )
Meglepi volt Paco videója, s üzenete. Hatással volt rám, amit mondott, s tényleg úgy vagyok vele, hogy kár érte :( . Hatalmas ember ment el tőlünk, s ha ő tényleg mindent megtett azért, hogy maradhasson, akkor a vezetőségnek csak gratulálni tudok... :/ Úgy látszik saját érdekeik mellett eltörpül az, hogy mennyi mindent tett a Csapatért, a Szurkolókért, Bence gyógyulásáért (egyénként Vele kapcsolatban is az elmúlt 2 hétben csupa jó dolgokat hallottam, tapasztaltam). Szerintem nem kell igazán kifejtenem a dedikált mezek, illetve az árverések történetét - mindenki ismeri. És ez semmit nem számít. A pályán is mindig az utolsó utáni pillanatig küzdött, ha valamit elrontott, azon volt, hogy kijavítsa, hajtott, szaladt, csúszott-mászott, AKART. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, s beállok azok közé, akik visszavárják, és szeretnék, ha visszatérne. Hiszen Ő érzi a DVTK-t már belül is!! (Hány légiós mondta, mutatta ezt?? Hányan mondhatják el ezt magukról? Érdemes gondolkodni.)
Elkezdtem tanulmányozni egy könyvet, ami már régóta izgatta a fantáziámat, ez pedig Müller Péter Jóskönyve. Már tudok dolgokat, s kíváncsian várom a fejleményeket (ezt is nyugodt szívvel sorolom a meglepetés kategóriába :) )!!
Aztán a meglepetések meglepetése volt: tegnap este egy üzenet. Olyan valakitől, akitől nem vártam volna. Kifejezetten negatív tartalommal. Értem én, hogy hirtelen haragban, és felindulásban írunk dolgokat, s el is küldjük, de azzal, hogy ' te ez és ez vagy, és soha nem érdemeltél meg engem (nem ezekkel a szavakkal, de a lényeg ez volt)' nem tudok mit kezdeni. S mikor rákérdezek, hogy miért is? jön a válasz 'megint csak játszod az eszed'... Könyörgöm: ha nem tudom, hogy miről van szó, vagy mire fel írod ezt nekem, akkor jó, hogy nem vágom, hogy mit akarsz... Ha esetleg egy olyat írtál volna, hogy 'ez és ez vagy, és soha nem érdemeltél meg engem, MERT ettől és ettől ezt hallottam' vagy 'ezt és ezt láttam' vagy 'nem bírom a képedet elviselni csak úgy'. Ok nélkül nem írunk ilyet egy másik embernek, és ha a másik nem tudja az okot, jó hogy értetlenül áll a dolgok előtt... Remélem, ma nem jössz oda jópofizni, mert esküszöm, felpofozlak, és minden kapcsolatot megszakítok veled.
Még tegnap estéről meglepetés: uhh. kb egy éve már írtam róla. 38 éves. piszok jól néz ki (egy 10est simán letagadhatna). Tegnap itt volt. Megőrjített. Megakadt rajta a szemem. Meg az övé is rajtam. (é most nem jönnek a szavak, pedig huhh...) Ki is készítettem szegényt. Azzal, hogy lassú a gépem. Szerinte tök gyors, szerintem nem. Kitakarítottuk kicsit (most már hasít). Este még írt fb-on, hogy 'na jó már?' kifejezetten. mérhetően :D
Hálás köszönetem ezért Neked ;)

Ez a bejegyzés sokáig íródott. Több jó dolog is történt velem, amik közül egyelőre csak egyet részletezhetek. A másikról holnap, vagy holnapután részletes beszámolóra készüljetek :$$
Rádiót hallgattunk: lehet nyerni 2 jegyet DVTK-MTK meccsre. Megvolt a kérdés: mikor alapították az MTK-t? pontos dátum meg miegymás.
Pont előttem volt a gép, gyorsan google-ba : 'MTK', wikipédia, helyes megoldás. Nevelőapám: telefont elő, tárcsáz - foglalt. (a fene egye meg!!) újra tárcsáz: kicsöng. Marci beleszól, tessék Rádió M :)
Sziaa ez és ez vagyok, játékra jelentkeznék. Helyes megoldás. Adatok bediktálása, ahogy kell. Boldogság szintem 100%-ról 1000%-ra ugrott, 90/70-es vérnyomásom 190/170-re szökött, miután bemondta Marci is a rádióba, h kik nyertek, és mit, sikítva, visítva, ugrálva örültem a mai napnak :)

Eddig nagyon bejövős ez a nap. SEMMI és SENKI nem ronthatja el!! Életem napja :$

3 napos összefooglaló: 2013. nyara eddig :P

hmm. jó rég írtam.
normális ember a pihenés miatt nem jelentkezett volna. nos, mi sem bizonyítja jobban, hogy nem vagyok normális, mint az, hogy én nem pihentem az elmúlt 3 napban :) ;)
Nyár 0. napja. maga volt a rémálom. nem vittem túlzásba a boldogságot azon a napon, az fix. ez még a jóga intézetben a csajoknak is feltűnt, mikor éppen be akartam íratni a jegyemet, de el akart küldeni, mert nincs most fogadó óra. kicsit leteremtettem őket, aminek az eredménye egy jóga jegy beírás, valamint egy "úgy látom, nem sokat használt neked ez a kurzus" megjegyzés lett a vége.
a nyár 1. napja
azt hinné az ember, hogy végre édes pihenés. najaa. csak előző este szóltak, hogy mehetek kezdeni a gyakorlatot. nem mondanám, hogy olyan túl nyugodt voltam, hiszen fáradt is voltam, egy nem kis kudarc után a kedvem sem volt az igazi, és sok sok új arcot kellett megismerni, beilleszkedni. hozzáteszem, jelenleg úgy néz ki, hogy sikerült. első napon összedobtunk egy kenőcsöt, meg sol. Castellani-t szereltünk ki. na az kicsit megterhelő volt. 25×100 g-ot, és 50×50 g -ot. összedobtunk még vagy 2 magit, és el is telt a délután.
2. nap:
ugyancsak gyakorlat. délelőtt 2 oldatot raktunk össze, meg kitubusoltuk az előző napi kenőcsöt. időközben rám jött a rossznyavalya, úgyhogy 11.30-tól kb használhatatlan voltam. délután eljöttek értem autóval. mondjuk hatalmas szerencse, mert akkora buli volt odafent az égeben, hogy a buszok is féltengelyig tocsogtak a vízben. voltak, akik a buszokat fényképezték, én meg őket. akasztják a hóhért címen. :) aztán délután még találkoztam Vikivel is, elvoltunk, beszélgettünk, ilyenek.
3.nap. az volt ma.
megint délutánra kellett mennem. de már szerencsére elmúlt a rossznyavalyám. kezdtük benzin kiszerelés befejezésével, aztán ettünk, majd az officinában segítettünk, eleinte 3-an, aztán a reggelesek elmentek, maradtam egyedül, meg a délutános műszak résztvevői :)
bolondok háza volt odabent. annyian voltak, hogy huhh. megállás szinte nem volt. nem is érkezett délutánra magi, szóval a laborban nem sok tenni való volt. egy hüvelykúpot öntöttünk ki. ahhoz képest, hogy először csináltam (na jóó, azért segítettek. ) elég jó lett :P
de a délután nagy részét szaladgálás tette ki. segítettem az expediálásban, meg az érkező áru átvételében.
Mikor végeztem, első sorban megdicsértek, hogy ügyes voltam, meg jó sokat dolgoztam (egy cuki mosoly keretében, ironia nélkül)
aztán kérdezték, hogy elfáradtam-e? deréktól lefelé kifejezetten fáradt voltam. sőt. még most is az vagyok :P
pedig egy 4 óra azóta simán eltelt már :))

este még itthon összepakoltam a sulis cuccaimat, de hogy mindenhol. a lakás összes szegletében nyomi élettan tesztekkel találkoztam, kicsit lehangolt. :))

alapjában véve viszont, nagyon is jól érzem magam. szeretem ezt a gyakorlatot, és nem csak szeretem, élvezem is :)

2013.07.03.

ma nagyon jó napom van:
végre ma egy kis meccs volt. az eredményről nem beszélnék sokat, hisz mindenki tudja. 17.00-kor dőlt el igazán, hogy ott leszek. de én azt mondom megérte. sok jó arc között, ismerősök között, és ismeretlenekkel meccsen lenni mindennél többet ér számomra az eredménytől függetlenül. Mesi megint a nyakamba ugrott, mikor meglátott, bár most nem zuhantunk, mint a múltkor :P jó volt találkozni mindenkivel kb egy hónap után. Azt hittem egyébként, hogy nem lesznek ennyien, és főleg nem ennyi ismerős. aztán meccsen még anyuval is összefutottam. pedig nem együtt indultunk el otthonról :P
A látottak elemzését meghagyom a www.amigeleken.hu -nak, hiszen ebben ők jártasabbak, és szakértőbbek, mint én, annyit viszont láttam, hogy ott volt Paco. a szerződésének lejárta után 3 nappal.igaz, még elviekben nincs megegyezés vele, ám úgy gondolom, hogyha nem lenne terve vele a klubnak, akkor nem játszana edzőmeccsen. de lehet, hogy tévedek. mindenesetre a kis spanyol annyit futott, hogy a nézésében elfáradtam. az egy másik dolog, hogy sajnos már nem olyan gyors, mint régebben, mikor labdával együtt lehagyta az emberét, de legalább hajtott.
meccsen kb megint sokat röhögtünk, bekiabáltunk, szóval vittük a b közepet a naposra :D
meccs után szíveimmel voltam. még csacsogtunk egy kicsit a Fiúkkal, meg elmarhultak, mi meg nevettünk rajtuk eléggé. aztán hazafelé a villamosmegállóban megint összefutottunk Mesiékkel (meccs után szétváltunk) ők még mentek tovább be a városba bulizni, hát nekem ezt ki kellett hagynom, de egy nagyon menő és felejthetetlen hazautat még így is sikerült összehoznunk :P
bár az igazat megvallva nem lett volna szabad meccs után maradnom. dehát annyira szeretem őket: mindannyian annyira másak, és pont ez a szép az egészben. bárki mondhat itt bármit, nekem ők a társaságom. én velük vagyok jól. hiába én is más vagyok, mint ők. pont ettől olyan szép ez az egész :) ♥
aztán ez végül is csak a 17.15-21.00-ig terjedő időszaka volt a napomnak, mégis ez a legfontosabb a mai napban. emellett tanultam ma is (mily' meglepő)
most még megyek tanulok úgy hajnalig :/ :D ti legyetek jók. puszi nektek :* ♥