amint egy kis nyugalom költözne az életembe, azonnal jön valami gonosz manó, és megkavarja az egészet úgy, hogy véletlenül sem legyen egynél több nyugodt éjszakám.
végre kilábaltam a barátság vs. szerelem párbajból: a barátság(?) nyert végül szoros meccsen, máris itt egy újabb harc. persze ehhez a döntéshez az is hozzátartozott, segítette, hogy lassan egy hónapja kosármeccseken kívül nem is beszélek vele. legutóbb ott sem beszéltünk semmi érdemlegeset. barátság?? már magam sem tudom, hogy ez az-e még. majd az idő kideríti
újabb barátság vs. szerelem. előtte viszont..akkor nagy visszatérésnek tűnt a dolog. egy pillanatra talán bele is éltem magam, talán el is hittem a szép szavakat, ám hamar rá kellett jönnöm, hogy apró játék részese leszek csak, ha belemegyek komolyabban. így hát a Nagy Találkozást kivárom, de én nem foglak keresni (N.A.)
2013. október 14., hétfő
2013. október 7., hétfő
a Diósgyőri Csoda
Új idők járnak Diósgyőrben. Akkora sorozatban vagyunk benne,mint 34 éve soha. Megint menő dolog Diósgyőrinek lenni. Soha nem volt bennem olyan érzés,hogy szégyellnem kellene, hogy ennek a Csapatnak szurkolok, de most különösen nagy büszkeséggel tölt el.
Valami nagy dolog van kialakulóban.
A szombati meccs első 20-25 perce ugyan siralmas volt: ha Fortuna nem áll mellettünk,simán 2-0-val megy a Kövesd. Az pedig a Csapatot ismerve nem kis gáz lett volna szerintem. (helyesebben a régi csapatot ismerve. Azt hiszem jelenleg tudnának még olyat mutatni nekünk,hogy 5000+x ember szája tátva maradjon)
A jobb szél elég foghíjas volt. Még mellettem a kb 8 éves fiúcska is mondta (ugye, nem járnak a családok meccsre...mocskos ML$Z), hogy ott azzal kezdeni kell valamit,mert már megint ott támadnak a Sárgák. Szerencsére a Kispadnak is feltűnt, s változtatás történt. Csak annyit vett észre az ember lánya,hogy 'nézdmá' a Kövesd nem jut át a 16oson sem' (némi túlzással persze)
Aztán megjött az első gól. Onnan baromi harciasnak tűnt Barczi Dávid, és inkább az ő érdeme Futács Márkó gólja. (gyerünk..kövezzetek meg) a gólja előtt inkább csak próbálkozott,kevesebb sikerrel.. Ám becsülendő benne,hogy nem adta fel.
Nem is emlékszem, hogy félidőben mennyi volt a részeredmény.
Lényeg a lényeg, meccsen megtörtént a Csoda. Emberelőnyhöz jutottunk (nem is emlékszem,mikor volt ilyen utoljára). 11est kaptunk (ez sem divat mostanában).. És be is lőttük.
Aztán meg még 3 gólt szereztünk. Szegény Kövesdet már picit sajnáltam,hogy így helyben hagytuk őket..szimpatikus kis csapat...meg borsodiak is..
El szeretném mondani,hogy Bacsa Patrik!! Én nem tudom,mi történt veled,de nagyon jó,amit csinálsz. Kis idő alatt sokadik olyan eset volt, hogy harciasságod hatalmas dolgot vitt véghez.
Sokaknak nem tetszett az,amit néha a pályán csináltál, de azt hiszem, visszaszerezted az emberek hitét.. Én megint hiszek benned :-) ;-) csak így tovább
Rados.. TE pedig. Eszméletlen vagy. Amikor visszajöttél talán 2 ember hitt benned. Gyuri bácsi,és Szivics mester. Megmutattad nekik,és nekünk is,hogy méltó vagy a címerhez (ám személy szerint 1 dolgot még várok tőled.. A fradinak a szemét is védd ki! Bánom is, ha a Paks,vagy Hali gólt lő neked...
Akkor még többen hinni fognak benned ;-)
A többieknek meg annyit: köszönjük. Mindannyian fantasztikusak vagytok.
Hatalmas érzéseket szabadítottatok fel emberekben azzal,hogy ilyenek vagytok,mint most.
Kár,hogy nem láttátok az emberek arcát meccsről hazafelé. A sok boldog ember arcát látni több,mint megható volt. A csillogó szemek láttán az Embert a sírás kerülgeti. De nem az a szomorú sírás..hanem olyan örömkönnyek :-)
És,amit rajtatok is látunk.. Valami csoda
Köszönöm az egész csapatnak! Edzőknek, orvosoknak,játékosoknak,mindenkinek,aki ehhez valamit hozzátett :-)
2013.10.04
Mozgalmas nap volt a péntek.pedig nem is aznap utaztam haza.
Reggel nyitottam egy otthoni takarítással,megint egy óra volt,amíg összeporszívóztam a lakást ;) élmény volt
Aztán mivel a laptopon a múltkor találtak egy gyorsteszt alapján hibát, és még az alkatrész is megjött, szaladtam a szervízbe a géppel. Azt mondta zott dolgozó pali,hogy max egy másfél órás meló van vele, úgy gondoltam,addig bemegyek a városba,szétnézek kicsit. Elvoltam,sétáltam,beültem ide-oda jártam a cipőboltokat (ott jól fel is idegesítettem magam,hogy ugyan mi kerül 8000ft-ba egy csizmán,majd nyugtáztam,hogy majd akkor lesz új hosszúszárú,vastag talpú csizmám, ha leértékelik, vagy a nyakamba szakad a nemzeti bank. :-/ )
Kb 8 ismerőssel találkoztam úgy,hogy véletlenül összefutottunk. Jó volt újra látni sok ismerős arcot,és hogy így ősszel sincs annyira kihalva a város.
Mivel Balu szóvá tette,hogy már régen látott focis posztot, ígérem,hamar jön egy olyan is :-)
A napi jócselekedet meg volt,ugyanis egy cuki kis méhecske nagyot falatozott a fehércsokis forrócsokimból,aztán az élvezetek halmozása közben majdnem cukormérgezést kapott..hát kimentettem :-D
Olyan kis aranyos volt,ahogy ott szívogatta a cukros lötyit :-)
A gép nem lett kész aznap.habár csak kb másfél órás munka volt vele,keresztbe szervezett nekem,ugyanis lelassult a fájlok másolásának közepén. A másfél órából kb 11 óra lett. De legalább már jó :-)
Hazafelé úton a villamoson találkoztam a kedvenc RCD tagommal, Mackónadrággal :-) (majd elmagyarázom,miért lett ez a neve )
Ahogy Újpest elleni meccsen lerongáltam,csodálkoztam hogy egyáltalán szóba áll még velem. Meg hogy úgy csillog a szeme :-)
Nagyon tündéri egy ultra :-) és nincs gondja azzal sem,hogy én bemegyek a Stadionba.
Fél3 volt,hogy hazaértem. Testvérkém már az ajtóban topogott. Délután csendesen,tanulással telt. Este meg pihentünk. Kicsit jó volt együtt lenni anyáékkal is :-)
2013. október 2., szerda
2013.10.01.
az nem az én napom volt. azért csak most írok, mert kb letisztultak a gondolataim. annyira összevisszaság volt a fejemben.
Kezdődött reggel azzal, hogy kedvem nem volt felkelni, ezért nem is keltem fel, csak egy órával később, mint kellett volna. úgy gondoltam, hogy ha még kialszom magam, akkor teljesen tuti napnak nézek az elébe. Majdnem így lett. eleinte még jól is indult. németen egészen elememben éreztem magam, aztán jött 2 óra szünet, ahol gyógykémet tanultam, bár ez nem látszott meg. tiszta kavar volt a fejemben, amikor számot kellett volna adni a tudásomról, így hát nem is sikerült olyan húú de jóra. sőt..
az egyetlen jó dolog a tegnapi suliban töltött időmben az Tibike volt. annyira aranyos volt, amikor együtt voltunk, meg laboron is. kérdezte, hogy hogy ment a zh, aztán egyből tudta, amikor csak egy erőltetett mosolyra futotta, hogy baj van. kérdezte, hogy miért, hogyan, mi lesz most? aztán mondta, hogy ne aggódjak, lesz ez sokkal jobb is.. aztán mondtam neki, hogy ma már nem hiszem, hiszen aznap csak 4 kémcsövet sikerült eltörnöm, ebből 3 forralás közben, konkrétan az anyagok 100%-a a kezemen kötött ki, ráadásul sikerült egyet izomból beleszagolni a formalinba.. a 4. kémcső, meg csak úgy random eldobtam.valamiért elengedtem úgy 25 cm-re az asztaltól, és puff. még jó, hogy üres volt.
azon csodálkozom, hogy magamban nem tettem kárt. péntek 13 = nálam kedd 1.
anyának meg sem mertem mondani, hogy mekkora egy kudarcokkal teli nap volt.
viszont, ahol valami nem sikerül, ott valami más összejön. nyertünk jegyet a MSE elleni meccsre szombatra. tök jóó. amikor megtudtam, majdnem önfeledt ugrálásban törtem ki, ám ismervén az előzményeket, inkább csak csendben örültem magamnak, meg a jegyemnek :)
kellemes meglepetés volt, egy ismételt kapcsolatfelvétel. itt meglepődtem, majdnem telibeköptem a gépet a finom mézesteával :D
aztán elment a nap. írni akartam, de értelmes dolog nem született volna belőle, úgyhogy inkább azt is hagytam. belemélyedtem a sorozatomba, majd még beszélgettünk egy kicsit, aztán mindenki aludt.
éjjel meg a tegnapi napot tükröző totális marhaságot álmodtam. hatalmas kavar volt az egész. elmondani már nem tudnám, de mikor meséltem Diának nem hogy ő nem értette, de én sem.
ami meglepett, és megijesztett, arra keltem úgy fél 5 körül, hogy ki vagyok száradva, porzik a vesém. sosem szokott ilyen lenni. aztán beugrott a formalinos eset, mint lehetséges ok.
Kezdődött reggel azzal, hogy kedvem nem volt felkelni, ezért nem is keltem fel, csak egy órával később, mint kellett volna. úgy gondoltam, hogy ha még kialszom magam, akkor teljesen tuti napnak nézek az elébe. Majdnem így lett. eleinte még jól is indult. németen egészen elememben éreztem magam, aztán jött 2 óra szünet, ahol gyógykémet tanultam, bár ez nem látszott meg. tiszta kavar volt a fejemben, amikor számot kellett volna adni a tudásomról, így hát nem is sikerült olyan húú de jóra. sőt..
az egyetlen jó dolog a tegnapi suliban töltött időmben az Tibike volt. annyira aranyos volt, amikor együtt voltunk, meg laboron is. kérdezte, hogy hogy ment a zh, aztán egyből tudta, amikor csak egy erőltetett mosolyra futotta, hogy baj van. kérdezte, hogy miért, hogyan, mi lesz most? aztán mondta, hogy ne aggódjak, lesz ez sokkal jobb is.. aztán mondtam neki, hogy ma már nem hiszem, hiszen aznap csak 4 kémcsövet sikerült eltörnöm, ebből 3 forralás közben, konkrétan az anyagok 100%-a a kezemen kötött ki, ráadásul sikerült egyet izomból beleszagolni a formalinba.. a 4. kémcső, meg csak úgy random eldobtam.valamiért elengedtem úgy 25 cm-re az asztaltól, és puff. még jó, hogy üres volt.
azon csodálkozom, hogy magamban nem tettem kárt. péntek 13 = nálam kedd 1.
anyának meg sem mertem mondani, hogy mekkora egy kudarcokkal teli nap volt.
viszont, ahol valami nem sikerül, ott valami más összejön. nyertünk jegyet a MSE elleni meccsre szombatra. tök jóó. amikor megtudtam, majdnem önfeledt ugrálásban törtem ki, ám ismervén az előzményeket, inkább csak csendben örültem magamnak, meg a jegyemnek :)
kellemes meglepetés volt, egy ismételt kapcsolatfelvétel. itt meglepődtem, majdnem telibeköptem a gépet a finom mézesteával :D
aztán elment a nap. írni akartam, de értelmes dolog nem született volna belőle, úgyhogy inkább azt is hagytam. belemélyedtem a sorozatomba, majd még beszélgettünk egy kicsit, aztán mindenki aludt.
éjjel meg a tegnapi napot tükröző totális marhaságot álmodtam. hatalmas kavar volt az egész. elmondani már nem tudnám, de mikor meséltem Diának nem hogy ő nem értette, de én sem.
ami meglepett, és megijesztett, arra keltem úgy fél 5 körül, hogy ki vagyok száradva, porzik a vesém. sosem szokott ilyen lenni. aztán beugrott a formalinos eset, mint lehetséges ok.
2013. szeptember 30., hétfő
:)
úgy döntöttem, hogy megszűntetem a blogolás fb-on történő módját. maximum kisebb állapot megjelenítések lesznek láthatók, és a blog linkjei.
az ok pedig.. túúl nyilvánosnak érzem a dolgot. akit érdekel, az pedig kattintani fog, és így is el fogja olvasni a dolgokat (:
az ok pedig.. túúl nyilvánosnak érzem a dolgot. akit érdekel, az pedig kattintani fog, és így is el fogja olvasni a dolgokat (:
2013. augusztus 28., szerda
áttekintés 2013.08.28.
Nehogy túl egyszerű legyen az életem, bonyolítsunk rajta egy
nagyot J
Itt van ez a gyerek. Szeretem. Talán még senkit nem szerettem ennyire, mint őt. Meg is kaptam már, tudom, milyen vele lenni, átölelni, érezni heves szívdobogását, hozzábújva nyugodtan szuszogni. Közös ismerősök is mondták már, hogy ez a fiú nagyon szeret engem, miért nem komolyítunk a dolgon. Nos, az a helyzet, hogy ez a fiú maga sem tudja, mit akar: amikor leültünk erről beszélni, egy teljesen hétköznapi pasiszöveget eresztett el, amit már kismilliószor hallottam. De most talán nem az a helyzet (ha szenzorjaim is helyesen működnek), hogy nem vagyok neki elég jó, hiszen ezt már bizonyította, nem is egyszer. Ő maga sem tudja, hogy mit szeretne velem kapcsolatban. Talán szégyell valamit, talán nem akarja elkötelezni magát, lehet, hogy még élni akar szabadon. Persze egy kapcsiban nem az a lényeg, hogy korlátozzuk le még jobban a másikat- nálam bizonyára nem erről szól, hiszen ha magamból indulok ki, a hátamon feláll a szőr, hogyha korlátozni akarnak valamiben, ha nem hagyják meg a nekem szükséges személyes szabadságomat. Jó, nyilván egy ilyen helyzetben kell egy két kompromisszumot kötni, de azok szerintem kibírhatók, főleg, ha a másikat szeretjük, tiszteljük. Olyat is hallottam lehetséges valódi okként, hogy a nem túl fényes anyagiak miatt nem kultiválná ezt a dolgot. Erre megint van egy jó sztorim: amikor kisebb voltam, volt egy fiú, kő gazdag volt, és nagyon szeretett volna engem. Szimpatikus volt, meg minden, de mégsem tudtam vele együtt lenni, mert nem volt meg a ’kémia’. Hiába az övék a gázcentrum, hiába van annyi pénzük, h Tiszát lehetne rekeszteni belőle, nem ment, nem erőltettem. Szóval ennek megint nem lenne szabad gondnak lennie. Mondjuk, ha azt nézem, van olyan, hogy egy lánynak csak az anyagiak számítanak. Nem is kevés ilyen van, de én nem így nőttem fel. Csak azért sosem tudnék együtt lenni valakivel, mert milliói vannak.
Mindenesetre most lehet, hogy tényleg jót tesz, hogy a következő időkben nem sokat fogunk találkozni, most ő nincs itthon, utána kezdődik a suli neki, aztán már nekem is- elmegyek itthonról. Hétvégéken meg.. majd kiderül, mi lesz.
Itt van ez a gyerek. Szeretem. Talán még senkit nem szerettem ennyire, mint őt. Meg is kaptam már, tudom, milyen vele lenni, átölelni, érezni heves szívdobogását, hozzábújva nyugodtan szuszogni. Közös ismerősök is mondták már, hogy ez a fiú nagyon szeret engem, miért nem komolyítunk a dolgon. Nos, az a helyzet, hogy ez a fiú maga sem tudja, mit akar: amikor leültünk erről beszélni, egy teljesen hétköznapi pasiszöveget eresztett el, amit már kismilliószor hallottam. De most talán nem az a helyzet (ha szenzorjaim is helyesen működnek), hogy nem vagyok neki elég jó, hiszen ezt már bizonyította, nem is egyszer. Ő maga sem tudja, hogy mit szeretne velem kapcsolatban. Talán szégyell valamit, talán nem akarja elkötelezni magát, lehet, hogy még élni akar szabadon. Persze egy kapcsiban nem az a lényeg, hogy korlátozzuk le még jobban a másikat- nálam bizonyára nem erről szól, hiszen ha magamból indulok ki, a hátamon feláll a szőr, hogyha korlátozni akarnak valamiben, ha nem hagyják meg a nekem szükséges személyes szabadságomat. Jó, nyilván egy ilyen helyzetben kell egy két kompromisszumot kötni, de azok szerintem kibírhatók, főleg, ha a másikat szeretjük, tiszteljük. Olyat is hallottam lehetséges valódi okként, hogy a nem túl fényes anyagiak miatt nem kultiválná ezt a dolgot. Erre megint van egy jó sztorim: amikor kisebb voltam, volt egy fiú, kő gazdag volt, és nagyon szeretett volna engem. Szimpatikus volt, meg minden, de mégsem tudtam vele együtt lenni, mert nem volt meg a ’kémia’. Hiába az övék a gázcentrum, hiába van annyi pénzük, h Tiszát lehetne rekeszteni belőle, nem ment, nem erőltettem. Szóval ennek megint nem lenne szabad gondnak lennie. Mondjuk, ha azt nézem, van olyan, hogy egy lánynak csak az anyagiak számítanak. Nem is kevés ilyen van, de én nem így nőttem fel. Csak azért sosem tudnék együtt lenni valakivel, mert milliói vannak.
Mindenesetre most lehet, hogy tényleg jót tesz, hogy a következő időkben nem sokat fogunk találkozni, most ő nincs itthon, utána kezdődik a suli neki, aztán már nekem is- elmegyek itthonról. Hétvégéken meg.. majd kiderül, mi lesz.
Ez eddig még egyszerűnek is tűnik. Vagyis egyszerű helyett
az esetemben inkább hétköznapinak mondanám. Csavarjunk a dolgon: van egy másik,
és egy harmadik is.
Egyéb okok miatt ne nevezzük a Másodikat nevén. Kicsi a világ. Nem szeretném, ha emiatt, problémája lenne.. Az ő esetében egy gond van: egy béna nő (béna= szerencsétlen). Sokat hangoztattuk régebben felelőtlenül, hogy barátnő, feleség, gyerek nem akadály! És ez most lehet, hogy utol is ér. De ugye a baj nem jár egyedül, van neki egy haverja is. Meccsre jártunk/járunk együtt velük, s mivel itt laknak a környéken volt már rá többször példa, hogy kapuig kísértek, úriemberek lévén, nehogy elraboljon az Uhu Uhu Cu-hímvesszővel. Ebben az esetben nem is olyan rossz, hogy testőrséget játszanak rajtam. Hatalmas formák mindketten, imádok velük lenni. Nagyon dilik, és a hülyeségükkel mindig meg tudnak nevettetni, még ha a legnagyobb sírógörcs közepén szenvedek, akkor is.
Sok kérdőjel van egyelőre ebben a történetben is. Az egyikőjük szokott mindig felhívni, rám írni, hogy megyek –e velük ide-oda, vele jöttem már haza kézenfogva, ölelt már meg úgy spontán, és eresztett is már el kettős értelmű megjegyzéseket, és neki van a béna nője.
Kérdések: maga miatt hív, vagy a haver szeretné, hogy ott legyek? Ha ő szeretné: miféle dolog lehet, ami inspirálja? ’öcsi’ akaratos, unalmas neki a béna nő? Kalandot szeretne, vagy alapból ilyen a természete? Ha nem maga miatt hív, akkor miért ő hív, miért nem a másik? Ha nem maga miatt hív, miért fogja meg mindig a kezem? Miért karol át, miért viselkedik úgy velem, ahogy?
Vagy ez az egész a Sorstól egy kis önbizalom növelő terápia része? Tény, hogy rám fér, és jót tesz az egómnak, de azért ilyen formában kicsit veszélyes is.
Egyéb okok miatt ne nevezzük a Másodikat nevén. Kicsi a világ. Nem szeretném, ha emiatt, problémája lenne.. Az ő esetében egy gond van: egy béna nő (béna= szerencsétlen). Sokat hangoztattuk régebben felelőtlenül, hogy barátnő, feleség, gyerek nem akadály! És ez most lehet, hogy utol is ér. De ugye a baj nem jár egyedül, van neki egy haverja is. Meccsre jártunk/járunk együtt velük, s mivel itt laknak a környéken volt már rá többször példa, hogy kapuig kísértek, úriemberek lévén, nehogy elraboljon az Uhu Uhu Cu-hímvesszővel. Ebben az esetben nem is olyan rossz, hogy testőrséget játszanak rajtam. Hatalmas formák mindketten, imádok velük lenni. Nagyon dilik, és a hülyeségükkel mindig meg tudnak nevettetni, még ha a legnagyobb sírógörcs közepén szenvedek, akkor is.
Sok kérdőjel van egyelőre ebben a történetben is. Az egyikőjük szokott mindig felhívni, rám írni, hogy megyek –e velük ide-oda, vele jöttem már haza kézenfogva, ölelt már meg úgy spontán, és eresztett is már el kettős értelmű megjegyzéseket, és neki van a béna nője.
Kérdések: maga miatt hív, vagy a haver szeretné, hogy ott legyek? Ha ő szeretné: miféle dolog lehet, ami inspirálja? ’öcsi’ akaratos, unalmas neki a béna nő? Kalandot szeretne, vagy alapból ilyen a természete? Ha nem maga miatt hív, akkor miért ő hív, miért nem a másik? Ha nem maga miatt hív, miért fogja meg mindig a kezem? Miért karol át, miért viselkedik úgy velem, ahogy?
Vagy ez az egész a Sorstól egy kis önbizalom növelő terápia része? Tény, hogy rám fér, és jót tesz az egómnak, de azért ilyen formában kicsit veszélyes is.
2013. augusztus 1., csütörtök
Meglepetések :)
Ha volt olyan időszak a közeli múltban, amikor értek meglepetések, akkor a hét überelte az összeset. Jó is, rossz is volt a meglepetések között. És ilyenkor jön az, hogy sokan nem szeretik a meglepetéseket. Ami engem illet: úgy vagyok vele, hogy ha jó a dolog, akkor bármikor jöhet, ha nem jó, akkor inkább maradjon távol, persze megakadályozni jöttét úgysem tudom.
Kezdődött ott, hogy szombaton (tudom, ez már nem ez a hét, de ha csütörtökhöz viszonyítok, akkor belefér) 1-1-et játszottunk a bajnok ETO-val. Hallottam ezt-azt a meccsről, értékeléseket, véleményeket, élménybeszámolókat, de hogy saját véleményemnél maradjak: nekem tetszett, amit láttam Kádár Tomi kiállítását kivéve. Tetszett, hogy megítélésem szerint hajtottak a fiúk, hosszú idő után először láttam őket Diósgyőri Szívvel játszani. Úgy jött át, hogy nyerni akartak (ami már félig-meddig a zsebünkben is volt, csak ugye a Sors..) Tetszett az is, hogy a szurkolók, akik el tudtak menni, mennyire odatették magukat, hazai környezetet teremtve ezzel a Fiúknak. Szóval összességében elégedett vagyok. Ha szombaton is így játszanak, ahogy most tették, akkor nem lesz kérdés, hogy kispórolom valahogy a jegy árának emelését, és még Nyíregyre is velük megyek, ha úgy van.
Tegnap ki kellett volna mennem edzésre, mert Kádár Tomival beszéltem előző este, hogy majd javítunk a közös képünk minőségén. Sajnos nem értem haza addigra, mire vége lett az edzésnek, így ez most kimaradt. Valamikor úgyis kijutok (szerintem péntek lesz az a nap), s akkor elintézzük a dolgot ;)
Egyébként kifejezetten jól elbeszélgettünk a cseten. (Csak hát az utolsó üzenetemet vagy tényleg nem látta, vagy a drága facebook gyökérkedik velem már megint).
Meglepi volt, az is, amit Szancsi írt nekem. Ezt egyelőre nem részletezném. Majd, ha bővebbet tudok a dologról, illetve megtörtént az esemény. (addig viszont átadom magam a sárga irigységnek ;) )
Meglepi volt Paco videója, s üzenete. Hatással volt rám, amit mondott, s tényleg úgy vagyok vele, hogy kár érte :( . Hatalmas ember ment el tőlünk, s ha ő tényleg mindent megtett azért, hogy maradhasson, akkor a vezetőségnek csak gratulálni tudok... :/ Úgy látszik saját érdekeik mellett eltörpül az, hogy mennyi mindent tett a Csapatért, a Szurkolókért, Bence gyógyulásáért (egyénként Vele kapcsolatban is az elmúlt 2 hétben csupa jó dolgokat hallottam, tapasztaltam). Szerintem nem kell igazán kifejtenem a dedikált mezek, illetve az árverések történetét - mindenki ismeri. És ez semmit nem számít. A pályán is mindig az utolsó utáni pillanatig küzdött, ha valamit elrontott, azon volt, hogy kijavítsa, hajtott, szaladt, csúszott-mászott, AKART. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, s beállok azok közé, akik visszavárják, és szeretnék, ha visszatérne. Hiszen Ő érzi a DVTK-t már belül is!! (Hány légiós mondta, mutatta ezt?? Hányan mondhatják el ezt magukról? Érdemes gondolkodni.)
Elkezdtem tanulmányozni egy könyvet, ami már régóta izgatta a fantáziámat, ez pedig Müller Péter Jóskönyve. Már tudok dolgokat, s kíváncsian várom a fejleményeket (ezt is nyugodt szívvel sorolom a meglepetés kategóriába :) )!!
Aztán a meglepetések meglepetése volt: tegnap este egy üzenet. Olyan valakitől, akitől nem vártam volna. Kifejezetten negatív tartalommal. Értem én, hogy hirtelen haragban, és felindulásban írunk dolgokat, s el is küldjük, de azzal, hogy ' te ez és ez vagy, és soha nem érdemeltél meg engem (nem ezekkel a szavakkal, de a lényeg ez volt)' nem tudok mit kezdeni. S mikor rákérdezek, hogy miért is? jön a válasz 'megint csak játszod az eszed'... Könyörgöm: ha nem tudom, hogy miről van szó, vagy mire fel írod ezt nekem, akkor jó, hogy nem vágom, hogy mit akarsz... Ha esetleg egy olyat írtál volna, hogy 'ez és ez vagy, és soha nem érdemeltél meg engem, MERT ettől és ettől ezt hallottam' vagy 'ezt és ezt láttam' vagy 'nem bírom a képedet elviselni csak úgy'. Ok nélkül nem írunk ilyet egy másik embernek, és ha a másik nem tudja az okot, jó hogy értetlenül áll a dolgok előtt... Remélem, ma nem jössz oda jópofizni, mert esküszöm, felpofozlak, és minden kapcsolatot megszakítok veled.
Még tegnap estéről meglepetés: uhh. kb egy éve már írtam róla. 38 éves. piszok jól néz ki (egy 10est simán letagadhatna). Tegnap itt volt. Megőrjített. Megakadt rajta a szemem. Meg az övé is rajtam. (é most nem jönnek a szavak, pedig huhh...) Ki is készítettem szegényt. Azzal, hogy lassú a gépem. Szerinte tök gyors, szerintem nem. Kitakarítottuk kicsit (most már hasít). Este még írt fb-on, hogy 'na jó már?' kifejezetten. mérhetően :D
Hálás köszönetem ezért Neked ;)
Ez a bejegyzés sokáig íródott. Több jó dolog is történt velem, amik közül egyelőre csak egyet részletezhetek. A másikról holnap, vagy holnapután részletes beszámolóra készüljetek :$$
Rádiót hallgattunk: lehet nyerni 2 jegyet DVTK-MTK meccsre. Megvolt a kérdés: mikor alapították az MTK-t? pontos dátum meg miegymás.
Pont előttem volt a gép, gyorsan google-ba : 'MTK', wikipédia, helyes megoldás. Nevelőapám: telefont elő, tárcsáz - foglalt. (a fene egye meg!!) újra tárcsáz: kicsöng. Marci beleszól, tessék Rádió M :)
Sziaa ez és ez vagyok, játékra jelentkeznék. Helyes megoldás. Adatok bediktálása, ahogy kell. Boldogság szintem 100%-ról 1000%-ra ugrott, 90/70-es vérnyomásom 190/170-re szökött, miután bemondta Marci is a rádióba, h kik nyertek, és mit, sikítva, visítva, ugrálva örültem a mai napnak :)
Eddig nagyon bejövős ez a nap. SEMMI és SENKI nem ronthatja el!! Életem napja :$
Kezdődött ott, hogy szombaton (tudom, ez már nem ez a hét, de ha csütörtökhöz viszonyítok, akkor belefér) 1-1-et játszottunk a bajnok ETO-val. Hallottam ezt-azt a meccsről, értékeléseket, véleményeket, élménybeszámolókat, de hogy saját véleményemnél maradjak: nekem tetszett, amit láttam Kádár Tomi kiállítását kivéve. Tetszett, hogy megítélésem szerint hajtottak a fiúk, hosszú idő után először láttam őket Diósgyőri Szívvel játszani. Úgy jött át, hogy nyerni akartak (ami már félig-meddig a zsebünkben is volt, csak ugye a Sors..) Tetszett az is, hogy a szurkolók, akik el tudtak menni, mennyire odatették magukat, hazai környezetet teremtve ezzel a Fiúknak. Szóval összességében elégedett vagyok. Ha szombaton is így játszanak, ahogy most tették, akkor nem lesz kérdés, hogy kispórolom valahogy a jegy árának emelését, és még Nyíregyre is velük megyek, ha úgy van.
Tegnap ki kellett volna mennem edzésre, mert Kádár Tomival beszéltem előző este, hogy majd javítunk a közös képünk minőségén. Sajnos nem értem haza addigra, mire vége lett az edzésnek, így ez most kimaradt. Valamikor úgyis kijutok (szerintem péntek lesz az a nap), s akkor elintézzük a dolgot ;)
Egyébként kifejezetten jól elbeszélgettünk a cseten. (Csak hát az utolsó üzenetemet vagy tényleg nem látta, vagy a drága facebook gyökérkedik velem már megint).
Meglepi volt, az is, amit Szancsi írt nekem. Ezt egyelőre nem részletezném. Majd, ha bővebbet tudok a dologról, illetve megtörtént az esemény. (addig viszont átadom magam a sárga irigységnek ;) )
Meglepi volt Paco videója, s üzenete. Hatással volt rám, amit mondott, s tényleg úgy vagyok vele, hogy kár érte :( . Hatalmas ember ment el tőlünk, s ha ő tényleg mindent megtett azért, hogy maradhasson, akkor a vezetőségnek csak gratulálni tudok... :/ Úgy látszik saját érdekeik mellett eltörpül az, hogy mennyi mindent tett a Csapatért, a Szurkolókért, Bence gyógyulásáért (egyénként Vele kapcsolatban is az elmúlt 2 hétben csupa jó dolgokat hallottam, tapasztaltam). Szerintem nem kell igazán kifejtenem a dedikált mezek, illetve az árverések történetét - mindenki ismeri. És ez semmit nem számít. A pályán is mindig az utolsó utáni pillanatig küzdött, ha valamit elrontott, azon volt, hogy kijavítsa, hajtott, szaladt, csúszott-mászott, AKART. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, s beállok azok közé, akik visszavárják, és szeretnék, ha visszatérne. Hiszen Ő érzi a DVTK-t már belül is!! (Hány légiós mondta, mutatta ezt?? Hányan mondhatják el ezt magukról? Érdemes gondolkodni.)
Elkezdtem tanulmányozni egy könyvet, ami már régóta izgatta a fantáziámat, ez pedig Müller Péter Jóskönyve. Már tudok dolgokat, s kíváncsian várom a fejleményeket (ezt is nyugodt szívvel sorolom a meglepetés kategóriába :) )!!
Aztán a meglepetések meglepetése volt: tegnap este egy üzenet. Olyan valakitől, akitől nem vártam volna. Kifejezetten negatív tartalommal. Értem én, hogy hirtelen haragban, és felindulásban írunk dolgokat, s el is küldjük, de azzal, hogy ' te ez és ez vagy, és soha nem érdemeltél meg engem (nem ezekkel a szavakkal, de a lényeg ez volt)' nem tudok mit kezdeni. S mikor rákérdezek, hogy miért is? jön a válasz 'megint csak játszod az eszed'... Könyörgöm: ha nem tudom, hogy miről van szó, vagy mire fel írod ezt nekem, akkor jó, hogy nem vágom, hogy mit akarsz... Ha esetleg egy olyat írtál volna, hogy 'ez és ez vagy, és soha nem érdemeltél meg engem, MERT ettől és ettől ezt hallottam' vagy 'ezt és ezt láttam' vagy 'nem bírom a képedet elviselni csak úgy'. Ok nélkül nem írunk ilyet egy másik embernek, és ha a másik nem tudja az okot, jó hogy értetlenül áll a dolgok előtt... Remélem, ma nem jössz oda jópofizni, mert esküszöm, felpofozlak, és minden kapcsolatot megszakítok veled.
Még tegnap estéről meglepetés: uhh. kb egy éve már írtam róla. 38 éves. piszok jól néz ki (egy 10est simán letagadhatna). Tegnap itt volt. Megőrjített. Megakadt rajta a szemem. Meg az övé is rajtam. (é most nem jönnek a szavak, pedig huhh...) Ki is készítettem szegényt. Azzal, hogy lassú a gépem. Szerinte tök gyors, szerintem nem. Kitakarítottuk kicsit (most már hasít). Este még írt fb-on, hogy 'na jó már?' kifejezetten. mérhetően :D
Hálás köszönetem ezért Neked ;)
Ez a bejegyzés sokáig íródott. Több jó dolog is történt velem, amik közül egyelőre csak egyet részletezhetek. A másikról holnap, vagy holnapután részletes beszámolóra készüljetek :$$
Rádiót hallgattunk: lehet nyerni 2 jegyet DVTK-MTK meccsre. Megvolt a kérdés: mikor alapították az MTK-t? pontos dátum meg miegymás.
Pont előttem volt a gép, gyorsan google-ba : 'MTK', wikipédia, helyes megoldás. Nevelőapám: telefont elő, tárcsáz - foglalt. (a fene egye meg!!) újra tárcsáz: kicsöng. Marci beleszól, tessék Rádió M :)
Sziaa ez és ez vagyok, játékra jelentkeznék. Helyes megoldás. Adatok bediktálása, ahogy kell. Boldogság szintem 100%-ról 1000%-ra ugrott, 90/70-es vérnyomásom 190/170-re szökött, miután bemondta Marci is a rádióba, h kik nyertek, és mit, sikítva, visítva, ugrálva örültem a mai napnak :)
Eddig nagyon bejövős ez a nap. SEMMI és SENKI nem ronthatja el!! Életem napja :$
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)