2014.11.13.

Találni valakit, aki mellett lehetsz önmagad, és aki melletted is önmagát meri adni.. na az a valami.
Igazából kicsit restellem, hogy csak most jutottam el idáig, h írjak Róla.
Talán nagy dolgot árulok el, ha azt mondom, hogy 21 évet vártam az első normális kapcsolatomra. Nehezen indult. Volt, hogy majdnem feladtam az egészet, aztán, amikor már kiszálltam volna, jöttek a jelek, hogy ne tegyem, tartsak ki, mert ezt nem szabad elszalasztanom.
Még jó, hogy észre vettem őket, és hallgattam rájuk. Ha nem így lett volna, sanszos, hogy ez a bejegyzés sem születik meg.
3 héten át minden este kértem, hogy számomra kedvezően alakuljanak dolgok. persze a kérések mellett köszöntem is. Meghallgattak imáim: ma 2 hónapja az enyém.  és én az övé.
Azóta minden este a köszönöm-imákba alszom bele.
Őszinte leszek: eleinte nagyon féltem. nem értettem, hogy mire fel ez a hirtelen fordulat. aztán az idő ráébresztett, hogy nem kell félnem.
Mindketten formáljuk egymást szerintem. Sokszor érzem azt az ösztönzést, amit Ő ad. Talán nem is tud róla. Talán én is inspirálom Őt valahogy.
Egyetlen rossz dolog van ebben az egészben: a távolság. Debrecen-Szerencs-Miskolc távolságok. az utóbbi kettő könnyen(könnyebben) áthidalható, de ez a Debrecen. minden hétköznapomat itt töltöm. nélküle. nehezen bírom. Csak akkor lenne könnyebb, ha itt lenne mondjuk maximum 40 km-es körzetemben. nem csak hétvégén találkozhatnánk. Viszont minden együtt töltött másodpercet megbecsülök, és remélem, ezzel ő is így van. Minden együtt töltött percnek megvan a varázsa. Amire egész héten át várok, amiért minden reggel felkelek, hogy egy nappal közelebb legyek a találkozáshoz.

Ez most nagyon nyálasra sikerült. Nem baj. a mai ilyen nap. minden fórumon világgá kürtölném, h szeretem, és hogy köszönöm, hogy van nekem. és hogy akarom, hogy maradjon meg nekem sokáig.

könnyítek magamon.

a haverod egy f.sz. erre rájöttem. tök hülyének néz, félreértelmezi a dolgokat, és pont ezért olyan információkat csöpögtet nekem, hogy megőrülök tőle. hatalmas összevisszaság volt a fejemben. leültem, kiírtam mindent, és sorrendbe tettem. összeállt egy történet. aminek lehet a fele sem igaz, de lehet mindegyik az. ha nem mondom el neked, az lehet, megmérgezi a kapcsolatunkat. a hozzád állásomat. ezért akarom, h tudd. elég volt a jótündérkedésből.
külső szemlélőként, sok-sok információ birtokában írok most neked, és legfőképpen barátként; a te érdekedben.
én nem akartam belefolyni a dolgaidba, de egy ilyen Szadai mellett ez lehetetlen. mikor már éppen normálisan éreztem magam (akármelyik nap), jött, és elkezdett kérdezősködni rólad, és teljesen összezavart, és fecsegett. állandóan a szőkéről beszél, és arról dumál, h Laci megharagudott rád - mondjuk ezt a te szavaidból is sikerült kivennem. azt pedig már régebb óta tudom, hogy a szőke... a legkevésbé sem közömbös neked (konkrétan beleestél, mint Hummer a Balatonba). még egyszer mondom, NEM kérdezősködtem.  de nézd meg milyen ez a szőke. Járt Lacival, az egyik legjobb barátoddal. akkor is el kellene utasítanod ha tálcán kínálná magát pénzért!!! Morális okok miatt elsősorban.
Ez még nem minden, mert ha a barátságotokat semmibe is veszed, azt legalább nem kellene szem elől tévesztened, hogy ez a csaj dobta Lacit egy pénzes tag miatt (ezt te mondtad talán), akit most képes lenne lepattintani, mert van munkád, idősebb vagy, és mert mekkora forma hogy Laci legjobb barátjával jár. Legyen már eszed, bakker! Mert ezek annyira egyértelműen látható dolgok és folyamatok. Ez a lány NEM SZERELMES BELÉD. HA az lenne, nem járt volna előbb Lacival. Ha beléd lenne szerelmes, akkor Laci után egyből nálad próbálkozott volna és nem ezzel a selyemfiúval. Ha beléd lenne szerelmes, nem egy hét gondolkodás időt kért volna a selyemfiútól, hanem egyből szakított volna és szaladt volna hozzád.
félre ne érts. nem azt akarom megmondani, hogy kivel legyél, vagy kivel ne. a legkisebb közöm van hozzá. de azt hiszem, ennyire vagyunk jó barátok, hogy elmondhatom neked, amit ezzel kapcsolatban gondolok. nem akarlak megbántani, elveszteni meg főleg. megvédeni akarlak, vagy legalábbis valamennyire felhívni a figyelmedet a lehetséges buktatókra. melletted akarok maradni, de attól tartok, hogyha szorosabb lesz köztetek a szőkével, ennek kb 2%-ra csökken az esélye.

2014.04.13.

Hosszú idő után itt az idő,hogy megint visszatérjek.
A tegnapi nap volt az,ami miatt meghoztam ezt a döntést.
Mesélek:
Itt van ez a Kádi gyerek. Pofátlanul jóképű, és a legrosszabb, hogy ezzel tisztában is van. Ami azt illeti..rendesen belezuhantam. Nyilván ő ezzel nem így volt,mint ahogy az lenni szokott, de ezen már meg sem lepődik senki. Ő tudja azt,hogy fél életemet odaadnám,ha ilyen pasim lenne, mint ő, és nyilván én is tudom,hogy ő ezzel pont nem így van. A gond viszont ott kezdődik,amikor nem foglalkozunk a másikkal,és elfeledkezünk az ígéretekről, segget csinálunk a saját szánkból.. Na hát ő pont ezt tette. Nagy nehezen rávettem,hogy jöjjön el velünk bulizni, úgy tűnt meg is adja magát, mondta is,hogy oké, persze,marad. Aztán amikor jöttek a régen látott osztálytársak,hirtelen elfeledkezett mindenről. Szánalmas húzás, nem csak szerintem...
Jobb lett.volna,ha nem így alakul. Bár ennek az egész történetnek nem lett volna szabad így alakulnia... Így sem volt rossz estém.
Amikor bementünk a helyre, már nem voltam nyugodt, és ez látszott is rajtam. Nagyon felidegesitett az,ahogy Kádi bánt velem..erre viszont a legjobb ellenszer az ismerkedés volt. Nem is volt nehéz dolgom, és nem is kellett sokat várnom. 2 összetekintés elég volt, aztán odaültem hozzá, ő meghívott egy koktélra, és onnantól egész este egymáson lógtunk. Nem történt azonban semmi. Csórikám világát nem tudta már a végén,simán kihasználható lett volna. Egy telefonszám csere volt a legnagyobb dolog, ami történt kettőnk között.
Mondtam neki,hogy én nem fogom keresni. Majd ő... Éjjel negyed kettőkor jött is a telefon 
Azt már nem vettem fel, helyette reggel írtam neki. Azóta beszélünk. Tudom,hogy van barátnője,akivel éppen hadilábon állnak, azt is tudom,hogy nagyon szereti,és hogy max akk lehetne valami köztünk, ha nem békülnek ki.. Majd lesz valahogy alapon szereztem egy újabb barátot.. Hurráá.

The End

Hosszú szünet után most újra írok, ám közel sem leszek olyan terjedelmes, mint a megszokott.
Egy nagy hírt közlök: úgy döntöttem most nagy hirtelen, hogy abbahagyom a blogot bizonytalan időre.
Elhagyott az ihlet, ráadásul a hétköznapok is unalmasak, ha pedig történik valami, azt mostantól inkább meghagyom a saját ki offline naplómnak, mert már nem vagyok kíváncsi a károgók véleményére, és nem szeretném, ha illetéktelenek olvasgatnának, és csámcsognának a magánügyeimen. Olyanok, akikkel valaha jóban voltam, ám mára már úgy vélekedek felőlük, hogy jöjjenek a seggemre foltnak :)
Remélem, azért okoztam jó pillanatokat a stílusommal, a tartalommal.
Jók legyetek!
Puszpá

2014.03.11.

Szerettem-e már úgy valakit, mint téged az elmúlt két és fél évben? Nem hiszem. Egyértelmű, hogy voltak néha olyan pillanatok, amikor nem igazán voltam oda érted, sőt.. meg tudtalak volna fojtani egy kanál vízben. Mostanában inkább az volt jellemző, hogy nem foglalkoztam veled. Nem gondoltam rád, és ilyenek. Ez ment. Egészen jó ment szombatig. Akkor aztán felszínre hoztad belőlem a mélyre zárt érzéseket, az elfojtott gondolatokat, a régi emlékeket, mindent. És az, hogy még most is ilyen hatással vagy rám, csak azt jelenti, hogy mindvégig szerettelek, és még most is.
Azt hiszed, hogy fájdalmat okoztál nekem szombat éjjel, pedig nem.. épp az, hogy nekem még soha senki nem mondott olyat, hogy szeret engem. Főleg nem úgy, hogy hallottam a hangján, hogy elcsuklóban van, és talán tényleg sajnálja, hogy az a 100 km közöttünk van. Akkor nagyon örültem, hogy ezt mondtad. Aztán az este későbbi szakaszában még azt is mondtad, hogy miattam még ezt a távkapcsolatot is bevállalnád, mert annyira odáig vagy értem.
Aztán mi lett ebből? Nagybetűs SEMMI. Komolyan nem tudom, hogy azért mondtad-e, mert a cél szentesíti az eszközt, megkapod, amit szeretnél, a többi már nem zavar, vagy, mert tényleg így gondolod. Azt tudom, hogy így most, a normál napokban nem tudod, hogy mit is érzel (vagy tudod, de nem akarod elmondani nekem, vagy magadnak sem akarod bevallani…).
Találhatnék sokkal jobbat, szebbet tőled, de azt azért tudnod kell, hogy így két és fél év után sem kellene más, csak te, és az csak egy szavadba kerülne. Mondom mindezt annak ellenére, hogy elég sokan próbáltak lebeszélni rólad. Kiszolgáltatom magam, ha most (megint) azt mondom, hogy a te kezedben lenne a döntés..

Szülinapos ^^

02.04. - életem kezdetének napja. már 21 éve.
olyan furcsa leírni / kimondani, hogy 21 / 'huszonegy' / XXI.
nem érzem magam ennyinek, de mégis büszkeséggel tölt el, hogy már az USA-ban is nagykorú lennék.
ahogy elnézem az embereket, a többi 21 éves sokkal felnőttesebbnek néz ki, lehet úgy is viselkedik. Bár.. nem tudom, mitől néz ki valaki felnőttesnek.
Elkezdtem nézni ezt a ValóVilág izét.. Lehet szidni, de szerintem görbe tükröt mutat igen keményen. Főleg így, hogy a korosztályom szerepel benne. Na az ottani 21 évesekhez képest nem érzem magam 21 évesnek. Fogalmam sincs, hogy mondjuk egy olyan helyzetben hogy viselkednék. Persze, ahogy nézem, gondolatban már mindenkit kiosztottam kétszer legalább, hogy mekkora egy marha, de ha ott lennék.. nem tudom, hogy viselkednék. Megmondanák rólam, hogy 21 vagyok? Nem hiszem. Néhányukat sokkal öregebbnek gondolnám, és ahogy szembesülök vele, hogy bizony ez az én korosztályom, rájövök, hogy semmit nem csináltam még az életemmel..
No nem azért, mert nem hozom magam ilyen helyzetekbe, de azért aki olvassa rendszeresen a blogot tudja, hogy nem sok mindent érek, és néha elég hülyén, néha gyerekesen élem a dolgaimat. Nem akarok felnőni?! Lehet. Viszont ez így nem nagyon megy. Változni kellene..

Pár érdekes gondolat még február 4-ről:
nem is inkább az események a fontosak, hanem hogy kik születtek még ma:

• 1926 – Grosics Gyula magyar válogatott labdarúgó
• 1947 – Máté Péter magyar zeneszerző, előadóművész († 1984)
• 1953 – Kitaró japán zeneszerző (vizsgák előtt az ő zenéjére pihenek. Főleg a Song for Peace -re)

csodálatos emberek mind. szerintem 

Azt hiszem, jó napot választottam, amikor megszülettem :)

Délután a családdal ünnepeltünk itthon. DVTK-sra sikerült. A tortán DVTK címer volt. Amikor megláttam, majdnem dobtam egy hátast, annyira meglepődtem, és nagyon örültem neki. Macit, meg fülbevalót kaptam, egy virággal.

Nem nagy ajándékok, de sokat jelentenek nagyon. Köszönöm :)

Meg annak a 250 embernek is köszönöm, hogy gondoltak rám, akik felköszöntöttek. :)

Régi arcok, új szereplők

Másfél hónapja,hogy nem gondoltam úgy senkire. Azután az incidens után azt gondoltam,hogy majd végig ő fog az eszemben járni,hogy mekkora egy seggfej.. hát tévedtem. 2 napot sírtam utána, két napig éreztem magam rosszul,utána semmi.
Mondjuk valahogy nem is bántam, mert így legalább tudtam a vizsgákra koncentrálni...
Meg is lett az eredménye :)
Most viszont megint a feje tetején áll minden: régi ismerősök, új arcok, méltatlanul elfeledett és elpusázott lehetőség..konkrétan ez a három eset van jelenleg..
Régi ismerős: nyár óta (na jó, legyen inkább szeptember) nem volt semmi vele. Azt hittem,hogy el tudom felejteni. A nagy frászt.. Miután az egész nyarat együtt töltöttük, bele voltam bolondulva. Aztán szép lassan csitultak az érzelmek, úgy tűnt,hogy el is múltak. Pont,mint egy éve, pont,mint két éve. Azóta sem tudom normálisan kiverni a fejemből, és a szívemből sem (ez a nagyobbik baj)
Beszéltem korábban új arcról. Nevezzük U-nak ;)
U is tagja a kosárlabda szurkolók csoportjának. Dobos. Mostanában vettem észre,hogy milyen piszkosul helyes, meg ilyenek. Nem is olyan éretlen fajta, amikor megláttam, hány éves, eldobtam magam (bár az érettség,meg a kor nem függ össze,ezt tudom nagyon jól). Eddig vele..hát hogy is mondjam?! Sehogysem állunk. Ma beszéltünk néhány szót, mellé keveredtem szurkolás közben, de ez nem sok. Valahogy közelebb kellene kerülni hozzá,mert úgy nem lesz semmi a dologból, ha csak várok a csodára, és nem hívom fel magamra a figyelmet úgy diszkréten.
A méltatlanul elpuskázott ügy. Nagyon sajnálom,hogy nyáron olyan marha voltam,hogy nem hagytam meghódítani magam neki.. Most már, ha akarnám, sem tudna semmit tenni. Néhány hónapon belül megy ki Ciprusra, és nem is nagyon tervez hazajönni utána. Így meg ugye semmi értelme a dolognak. Pedig egyébként jóképű, meg talán tetszenék is neki.. De érthető,hogy nem akar pont most elköteleződni,amikor kb 2 hónap múlva úgy is vége mindennek.

Úgyhogy most így hirtelen így állok. Ja,még megemlíthetném azokat, akik fél karukat odaadnák,hogy velük legyek,de valamiért mégsem nyerők..