Helyzetjelentés

Hogy hogyan is érzem most magam?

Hullámvölgyek, hullámvölgyek hátán.

- Reggel egyszerűen nevetségesnek éreztem magam amiatt, amit tegnap írtam. Túl sok volt benne a túlzás, sok olyan dolog, amit akkor már nem is láttam olyan vészesnek. Ez a jó közérzet kísért nagyjából egész nap.

Valószínű sokat segített benne az a délutáni alvás, aminek nem kellett volna 2 órásra elhúzódnia, de annyira jól esett, és olyan nehezemre esett felkelni...

- Ezután kezdtem el megint feszengve érezni magam, mikor elmentünk órára, és beült a közelembe. Nem is bírtam ott maradni sokáig, beültem egy sorral hátrébb. Aztán megjöttek azok, akikkel mostanában szívesen vagyok egy légtérben. Óra után még maradtam velük, azalatt az idő alatt nagyjából minden rossz elszállt belőlem. Megint egy csúcspont.

- Aztán fürdés előtt, után megint szörnyen éreztem magam.  Nyomott belül valami. Valami nyomasztó. Mint amikor menekülni akarsz valami elől, de nem tudsz.

-Ekkor jött egy telefonhívás, ami megint szanaszét oszlatott minden negatívat a környezetemben, és azóta jól érzem magam.

Nem tudom, hogy mennyire bebeszélt ez az állapot, de mostanában valahogy nagyon súlyosnak érzem.

Nem tetszik ez az egész helyzet, és lehet, hogy emiatt van a túlzott aluszékonyságom is.

Lehet, hogy közrejátszik az is, hogy nem sokára november elseje lesz, ilyenkor alapból is kicsit letargikusabb vagyok, mint általában, mióta Papókám itt hagyott minket. Annyiszor elgondolkodom, hogy mi lehet vele, hogy vajon büszke-e rám (bár most tuti nem, mert egy lusta majom vagyok), és ilyenek.

Most azt érzem, hogy sürgősen változásra van szükségem, habár ebben a pillanatban egészen jól vagyok, mégis ma is bennem volt ugyanaz a nyomasztó érzés, ami tegnap azt a túlzó bejegyzést ihlette...