12.20.

Teljesen jól vagyok, ez az itthoni eseménytelenség meghozta a kívánt hatást. Kezdem kipihenni magam, kezd alább hagyni a kimerültség érzetem, és kezdem elfeledni a hét elején történt dolgokat. Mintha teljesen másik dimenzióban lennék.. Annyira más az itthoni lét. Annyira jó, nyugodt, kellemes.
Tegnap kimozdultam egy kicsit itthonról. Mármint a szokásos reggeli boltmizérián kívül: kosármeccsen voltunk. Régi ismerősök közé jó volt visszamenni. Mindenki olyan mosolygósan fogadott, kérdezték, hogy hogy vagyok, mikor jöttem haza, és meddig maradok. Volt egy kis dorgálás Mesi részéről, hogy milyen régen látott, és hogy mennyire el vagyok tűnve :)
Hát ilyen ez. Végre már van választék a szilvesztert illetőleg is, szerintem ez most olyan lesz, hogy egyik helyről a másikra fogok menni, hogy mindenkit meglátogathassak. Választani nagyon nem tudok jelenleg. Bár még messze van, azért nem árt elkezdeni gondolkodni.

Köszönet

Tényleg, nagyon szeretem a barátaimat! jobbakat kívánni sem tudnék magamnak :)
most, amikor szarban vagyok, annyira érzem, hogy mellettem vannak, szeretnék, ha nem lenne elcseszett a karácsonyom (már aki tud a gondomról, ugyanis nem sokan tudják annak ellenére, hogy a blog nyilvános (: )
Ma esélyem nem volt eddig gondolkodni ezen, reggel óta úton voltam, ilyen bolt- olyan bolt, ennek ajándék, annak ajándék. Ma átvettem Nagybátyám ajándékát, amit soron kívül csinált meg nekem az egyik ismerősöm. Ezúton is hálás köszönet Neked, fantasztikusra sikerült :)
Kellett menni gyógyszertárba is, hát benéztem oda, ahol a nyári pár csodás hetemet töltöttem, mindenki tette a dolgát, aztán megláttak, és olyan melegség töltötte el a teret, hogy az kézzel fogható volt. Annyira szeretem őket, és olyan jó, hogy ismerem őket. Remélem még pár hetet eltölthetek náluk a nyáron :) érdeklődtek, hogy hogy megy a sorom, milyen a suli, vizsgákkal mizu, meg ilyenek. jól esett a Tőlük kapott kis lelki fröccs :)
Mr.Amígélekénponthuval is beszéltem. Önzetlen fickó, meg kell hagyni. Igaz, van egy dolog, amit elrontottam nála, vagy nem tudom, de mostanában, amióta újra beszélgetünk olyan, mintha tök idegen lenne. Ezelőtt meg olyan volt, mintha 1000 éve ismerném. Nem kellett figyelni arra, hogy hogy beszélek, nem féltem, h félreért, tényleg,mintha régi ismerősöm lett volna. aztán jött az a félreértés. azóta vigyázok, hogy mit mondok, nehogy félreértse. Nem szeretném elveszteni, akárhogyis van.. Remélem azért, nem csak én profitálok a kapcsolatunkból (nem merem barátságnak hívni. most nem. pedig lehet, hogy ez hiba)
Aztán Dius. Imádom tényleg az agymenései ellenére.:) Hasonló cipőben járunk, már megint. Miért is nem lepődök meg? Mióta ismerjük egymást, kiderült, hogy sok sok dolog van, ami szinte ugyanabban az életszakaszunkban, ugyanúgy történt.
És még a többiek is.

Aztán tényleg igaz, hogy egy háziállat a legjobb megoldás a lelki bajokra. Elég csak ránézni Mukira, és máris melegség tölti be a lelkemet. annyira aranyos kis dög, hogy az hihetetlen :)

Család.. ha nem lennének..te jó ég.. már rég megőrültem volna.

tényleg! nagyon köszönöm mindenkinek, aki mellettem van, és segít!!
ha lehetőségem lesz, visszaadom, tényleg :)
Szeretlek Titeket

Karácsony előtt egy héttel - bíztató

2013.12.17. 12.03

Így az ünnepek közeledtével azt hinné az ember lánya, hogy rendbe jönnek a dolgai. Főleg, miután megkapta egy olyan embertől, akit amúgy nagyra becsül, hogy szándékosan húzódik el az ellenkező nemtől, és csak a kifogásokat keresi a hibákkal együtt.

Hát Zoli. Ha olvasod, jelentem: én mindent megpróbáltam. Kinyújtottam a kezem annak, aki elvileg olyan közel volt hozzám. Így éreztem, mert ezt mondta. Úgy tűnt, hogy el is fogadja (anyáám de kényelmetlen a buszon ülve gépelni), sőt el is fogadta. Azonban, amint írtam is, teljesen össze voltam zavarodva, hogy akarom-e én ezt az egészet. Eldöntöttem, félreteszem a büszkeségem, és akarni fogom. Boldog voltam, abban a tudatban éltem, hogy örömet szerzek neki, és boldoggá teszem.. Ezért mentem bele tulajdonképpen abba, hogy majd ő segít nekem levetkőzni a gátlásaimat, visszaadja a férfiakba vetett hitemet (haha), az idejét nekem szenteli (a fene sem kérte volna erre). Féltem azonban, hogy az eddig jó kapcsolat kettőnk között elromlik (határozottan jelentem, hogy igen, elromlott). Nos, mint utólag kiderült: 4 napig volt boldog. Kedden már kezdett elbizonytalanodni- mondta ő. ehhez képest csütörtökön még egész normális volt. mármint úgy látszott, hogy semmi probléma nincs. mondta, hogy majd találkozunk este, mert végül is miatta maradtam bent a koliban (mentem volna inkább haza). Ehhez képest hiába vártam. Azt mondja, elaludt (ezek után meg már azt hiszek el, amit akarok). Majd 4 napos idegesítő, nyomasztó csend.
Én eszem magam, h mi lehet, hová tűnt, mit rontottam el, stb.… nem is jelentkezett volna még ma sem, ha tegnap nem nyígom ki magamnak, h mi a bűnbánatos faszom baja van. Egy szavas válaszok, érdeklődés hiánya, fejfájásra hivatkozás, stb.. tipikus lekoptatós dumák, ill. reakciók. Tudom, mert néha ezeket én is bevetem.

Kiderült, hogy ’elhamarkodott döntést hozott’ és hogy ’én nem érdemlem meg őt’ (oké, azért a valós indokra még mindig kíváncsi lennék, h tulajdonképpen mi is a gond, mert, hogy ezek mind csak kifogások, illetve betanult pasi-dumák). És hogy nem velem van a baj (persze, ezt meséld be annak, aki nem ismer úgy, mint én magamat)

Ha igazán gonosz akarnék lenni, akkor most leírnám (és le is írom, mert igazán gonosz akarok lenni), hogy nem amiatt vagyok szétesve/összetörve, hogy ő tette ezt, mert valószínűleg nem őt akartam, hanem az bánt, hogy megint bedőltem egy történetnek, aminek talán a negyede sem volt igaz. Na meg az, hogy egy jó barátot vesztettem el (jó barátot, mi? Ha ilyen a jó barát, milyen az ellenség?!)

És tisztelettel jelentem: megint csak egy icipici kibaszott hajszálon múlott a történet happy end-mivolta..

Igazság szerint, már meg sem lepődök, csak szép csendben sírdogálok magamban még egy napig maximum, aztán elfelejtem azt is, hogy a világon vagy…

a teljes érdektelenség miatt még azt sem érdemled meg, hogy háborút indítsak ellened, s megkeserítsem az életed, pedig olyan szívesen megtenném… az én szerelmi életemnek már úgy is mindegy, beletörődtem, hogy egy teknőssel, és egy DVTK címerrel a kezemben fogok megöregedni…

Tanulság:
a pasik 99,99999999%-a nyomorult,
a ribancoké a világ,
szerintem meg
Csak a Diósgyőr

kimerültség, üresség, kifejlődőben lévő migrén

Nagyjából mondhatom, hogy ennek a hétnek is vége van. Nem volt túlzottan megerőltető, de már erőm végét járom. Akárhogyan is erősködtem önmagam ellen, a napi 9 óra alvásnak mindig meg kellett lennie. mikor így, mikor úgy. Sajnálom, hogy a héten éjfél előtt sosem sikerült ágyba kerülnöm. hol ezért, hol azért, általában saját hibámból.
Kedden iszonyatosan rossz kedvem volt. ez volt az első olyan kedd, hogy egész konkrétan este 6-ra kellett suliba mennem először.
Akkor éreztem először, hogy kimerültem. Fizikálisan, szellemileg, érzelmileg, mindenhogyan.
Hihetetlen rossz kedvem is lett arra az estére, és még egy kapcsolatot is sikerült lezárni. Pont akkor, amikor már kezdett fontossá válni a másik fél. Hiányzik is. És mind ezt egy kis félreértés miatt. Hát nem csodálatos?
Teljesen mind1, már vége. Neki is mondtam, hogy pont ezért nem szeretek senkit közel engedni magamhoz, mert amint kicsit közelebb engedem, mint a többieket, ellök, elszalad, otthagy.
Nem az a legnagyobb baj, hogy kimerült vagyok, mert volt már ilyen. Üresnek érzem magam. Képtelen vagyok szeretni bárkit is jelenleg. Szeretném elszigetelni magam minden embertől,és a társaságokat a lehető legnagyobb ívben elkerülni. De hát ugye ez egy koliban lehetetlen, ezért elnézést is szeretnék kérni a 2 drága szobatársamtól, akiket egyébiránt imádok :)
De nem csak őket nem tudom most szeretni, hanem azokat sem, akik szeretnek, aki komolyan mellettem szeretne lenni, akit a barátomnak mondok, egyszóval senkit. Talán anyuék -mint mindig- most is kivételes helyzetben vannak.
Gyorsan még pár szó a tegnapról: vizsgajelentkezés. I ♥ NEPTUN
Egy órával dobott le a vizsgajelentkezés előtt. Hát miért is ne?! gondoltam, szálljunk szembe Őnagyságával. Egy óra alatt körülbelül 600 sikertelen próbálkozás után 7 perccel a megnyílás után beengedett valami aprócska csoda folytán. és mindent sikerül még így is úgy felvenni, ahogyan eredetileg szerettem volna :) hihetetlen elégedett voltam.
Ma pedig feleltem a négyesért (miért is ne alapon), és meglett. Töredelmesen bevallom, egy kibebaszott hangot nem tanultam. Hát nem csodálatos?
most pedig teázok, és vizet iszok vízzel, hátha sikerülne megfékeznem a cuki kis barátomat, a migrént, hogy megtaláljon.

állapotjelentés

hmm. ha össze kellene foglalnom, hogy hogy érzem magam most, csupa-csupa marhaság kerekedne ki belőle. Olyan szavak jönnének egymás után, mint boldog, letargikus, összezavarodott, elégedett, ideges, *valakitmindjártmegölök..
Összefoglalom:
° legfrissebb probléma: vizsgakiváltó zh. tudtam, hogy nem fog jól sikerülni, hiszen azt kérdezték, amit még véletlenül sem néztem át. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy ennyire rossz lesz. kíváncsi vagyok a csütörtökre, amikoris meg lehet majd nézni az dolgozatot, és pontozást. szerintem előtte bexanaxozom magam, hogy ne robbantsam fel a kémia épületet... már szőttem is pár összeesküvés elméletet a nyalizósokról, a protekciósokról, és arról, hogy ezeknek miértéppenpont 75% a végső eredményük... (ami a kiváltás legeslegalsó százaléka)
° jó múltkor írtam arról a paradox helyzetről, amiben nyakig csücsülök. eddig kellett volna örülnöm, hogy még nem kavarta meg senki. de ha már szar helyzetben vagyok, akkor legyen még szarabb elvet követve megkavartam én magamnak. egy elhamarkodott, gyenge pillanatban keletkezett kijelentéssel. aztán most gondolkodhatok, bogozhatom ki a dolgokat. ha nincs velem, nem hiányzik, sőt, néha úgy gondolom, hogy mekkora egy marha voltam, de ha meg ott van, semmi más nem számít, jó vele, meg ilyenek. nem tudom. lehet, hogy hagynom kellene magamat a francba, és semmivel nem foglalkozni.. alszok rá nagyokat, hátha megálmodom a megoldást.
° vasárnapi sztori: egy olyan valakit sikerült megbántani, akit nem szívesen bántottam meg, és igazából nem is értem, mire fel a nagy felháborodás. azt beszéltük, h majd ha beérek a koliba, beszélünk. az oké, hogy késett a busz sokat, mert 19.30-kor már itt kellett volna lennie, ehhez képest, még H.böszörményt sem értük el.. volt fél 9, mire kipakoltam, összeszedtem magam annyira, hogy bekapcsoljam a gépet. erre fogad egy üzenet Tőle, h nem vár tovább, majd máskor beszélünk. elmeséltem neki, h mennyit késtünk, meg ilyenek, és én nem is tudom már, hogy hogyan és miért, de az volt a lényege, hogy hagyjam békén. hát lefagytam. nem is kicsit.
tény, ami való, hiányzik. hiányoznak a jó beszélgetések vele, az egész estés traccspartik, meg ilyenek. de most én hogy írjak neki? már bocsánatot kértem 100.000x, és főleg, hogy meg sem indokolta tulajdonképpen, hogy most akkor mi van, meg miért hagyjam, de oké. ha így szeretnéd.. majd ezt is túlélem valahogy.. és ugye, milyen különös.. kérdezte, hogy miért nem nyílok meg embereknek, hogy várom így, h bárki is meglássa az igazi értékeimet... mert akinek megnyílok, az semmibe veszi, eldobja magától.. pont, mint ahogy ő is tette...

hirtelen több dolog nem jut eszembe.

Itt járt a Mikulás :-)

Idén egy nappal később ért hozzánk a Mikulás, mert egy nappal később ért be a buszom a tervezettnél :-)
Nagy nagy köszönet,és tisztelet neki azért, amiért megvárt :-)

Felkészítvén a vizsgaidőszakra egy tollat, energiaitalt (mert ugye csak a Diósgyőr ad erőt, és mindent legyűrő akaratot :) ), és Tibit is megkaptam kicsit másképp :D

Nektek is boldog Mikulást :)

2013.12.04

Szükségem van valakire. Még, akkor is, ha tudatosan minden porcikám tiltakozik ez ellen.

Néha annyira rám jön az az átkozott magányosság. Hiába vannak barátaim, akikre számíthatok mindig, minden körülmények között, akkor is… hiányzik egy társ. Akkor talán ezen a legutóbbi történeten is könnyebben túl tudnám tenni magam. Visszagondolva, eddig mindig úgy sikerült felejteni, hogy jött egy újabb, aki új reményeket adott, újra hitet öntött belém, hogy „na, majd most hátha sikerül”. Hiába mondom azt is, hogy már túl vagyok rajta, néha eszembe jut, hogy mennyire elbánt velem, és hogy igen csak padlóra küldött, még ha ezt a környezetem észre sem veszi. Most is elmondom: nem vagyok könnyen kapható. Jó, voltak nekem is mellé lövéseim, meg hibáim, de akkor sem kapott meg még soha senki. Soha nem akartam strigula lenni senki életében.

Megint visszatértem a vágyakozó álláspontban, és a probléma ott kezdődik, hogy megint csak álmodozásig jutok. Tudom, mert most olyan emberkét találtam meg megint, aki a magamfajtára rá sem néz.
Aki pedig elérhető lenne: talán pont a  a kézzelfoghatósága taszít.
Iszonyatos