5. nap

     Ötödik nap:                   
Ha volt olyan idő, amikor véget akartál vetni az életednek, akkor nosza, őszintén írj róla.

Szégyenkezve leszek most őszinte, de elég sokszor eszembe jutott már ez a kellemetlen, és szánalmas gondolat. Megint csak azon a véleményen vagyok, így néhány évvel később, hogy nincs olyan gond, amire ez lenne az egyetlen megoldás.

Általában ilyen kis nyomi indokok miatt akartam beleugrani a Szinvába, de gyáva is voltam, meg nem is gondoltam komolyan. Az ok általában a szeretethiány volt. Amikor azt érzed, hogy senki sem szeret, és csak egy plüssmedvének sírhatod el a bánatod.

Aztán jöttek a gondolatok, hogy mi lesz a szeretteimmel, azokkal ,akiket én szeretnék, megszakadna a szívük, ha nem lennék többet. Mert szeretnek. Így az egész gondolatmenet megcáfolta önmagát. Szóval nem volt többé értelme ilyeneken agyalni.

Mindig sikerült felállni, és ma már, normális enyhébben pszichopataként eszembe sem jut ilyen. És nem is fog, akármi is történjen.

4. nap

Negyedik nap:
A vallásról alkotott nézeteid.

Elég nehéz téma nekem ez a vallásosság, mert habár katolikus iskolába jártam, nem sikerült annyira elmélyíteni bennem az egyházi szellemet. A hittan órák nem azt a célt érték el, amit hivatottak lettek volna, olyan időszak is volt az életemben, amikor a sorozatos kudarcok miatt eltávolodtam Istentől, és azáltal, hogy beleláttam, az egyháztól is.

Mára nagyjából jóban vagyok a Főnökkel, de mégsem Tőle függök, nem is járok minden héten templomba. Néha persze jól esik, mert megnyugvást találok ott, de csak, ha azt érzem, hogy ez a környezet kell a teljes megnyugváshoz.

Számomra elég egyoldalú ez a kapcsolat: ha nekem szükségem van Rá, akkor hívom - ha segít, megköszönöm.

Hinni viszont mindenkinek kell valamiben. Nekem a nehéz napokban az Angyalok adnak megnyugvást. Elvileg végül is „egy család”, de mégis külön kezelem őket. Őket kérem, ha segítség kell, az ő közbenjárásukat köszönöm meg elalvás előtti utolsó gondolataimban.

3.nap

3. nap

 A drogról kábítószerről és alkoholról alkotott nézeteid

Kényes téma elé nézünk ma, ugyanis elég sokakat megosztó dolgokról lesz szó, és hozzám is közel áll ez a kérdés mind szakmailag, mint erkölcsileg, mind tapasztalati faktorok alapján.

Kezdjük a drogokkal.

Fontos az elején tisztázni, hogy mit értünk drogok alatt. Elméletileg a drog nem más, mint a gyógyászatban is használt szárított növényrészek. Szerintem most nem erről lesz szó, vagyis nem erről kellene szólnia a mai bejegyzésnek, úgyhogy beszéljünk a kábítószerekről.

Tegnap már kifejtettem, hogy ilyen területen szeretnék később elhelyezkedni, ez az elsődleges célom. Vonzanak a borzalmak, és az ilyen szánalmas emberek, akik saját akaratukból nyúlnak a különféle szerekhez. Azért tartom fontosnak kihangsúlyozni, hogy saját akaratukból, mert ugye sokan hallottunk már a diszkós szerekről, amiket csak úgy belecsempészgetnek az emberek italába. Az ilyenektől meg kell védeni magunkat. Szokásos közhelyek következnek: soha ne hagyjuk őrizetlenül a poharunkat! Ha már ott hagytuk, inkább kérjünk újat! Vagy a legegyszerűbb, ha buliban a wc-ben iszol csapvizet. Totális prevenció.

Akik tényleg szabad akaratukból válnak szerhasználóvá, azok meg is érdemlik, hogy szenvedjenek. Nem tartok elképzelhetőnek olyan helyzetet, hogy normális, épeszű ember ilyen dolgokat csináljon. Fizikálisan, és mentálisan is leépülnek, megszűnnek a kapcsolataik, mert már semmi más nem érdekli őket, csak az, hogy hozzájussanak a kis/vagy éppen nagy adagocskájukhoz.

Vannak ezek a light-drogok (na, használom már én is ezt, mert hosszú leírni minden egyes alkalommal azt, hogy kábítószer). Kisebb a hozzászokás veszélye, és nem is annyira erősek a halások/mellékhatások, de mégsem menő dolog ilyenekkel élni szerintem. Sokan szeretnék, ha legalizálnák mondjuk a füvet, de miért jó az az embereknek, hogy 10 percig jól érzik magukat, utána a világukat sem tudják, majd 12 órára bealszanak, mint egy csecsemő? Mi ebben a poén? Arról nem is beszélve, hogy a light-szerek az első lépés a kemény drogok használata felé. Ha már egy kis fű nem hozza meg a kívánt hatást, vagy próbáljunk ki egyéb dolgokat, mert mi fasza gyerekek vagyunk- hozzáállást nézem, akkor igen is veszélyes, és utálatos dolog ez az egész. A kemény drogoktól meg megint egy lépés az ismeretlen, szintetikus szerek szintje, ami – pont az ismeretlensége miatt- kezelhetetlen/ vagy későn észrevehető tüneteket okoz, és egy laza akut vérzékenység miatt volt beteg, nincs beteg. Volt drogos, nincs drogos.

Én mindenkit óva intek attól, hogy erre az útra térjen. Még egyszer mondom, nincs az a probléma, amit ne lehetne máshogy megoldani, aki meg kalandra vágyik, rúgjon be. Majdnem ugyanazt az eufóriát, és gátlásoldódást tapasztalja, csak kissé veszéltelenebb formában.

Na és akkor az alkohol. Másik kedvenc témám.

Személy szerint nem iszom alkoholt. Még ha tukmálnak, akkor sem. Egy-egy társaságban már én érzem magam szarul, h nem iszok. Pedig amúgy józan fejjel olyan viccesek a részeg emberek (: Azt gondolom, hogy addig nincs baj, amíg valaki tudja, hogy hol a határ. Persze, egyszer-kétszer be lehet rúgni, mint állat, de nem egészséges, ha minden szombat este arról szól, hogy csatt részegen vonaglunk valami diszkóban, vagy fetrengünk egy árokban.

Az alkoholizmus sajnos elég nagy probléma nálunk, és a statisztikák alapján elég előkelő helyen is állunk, ami ezt illeti.

Szerintem nem normális, hogy 12-14 éves kölykök alkoholizáljanak. Ebben az időben én szombat esténként elkértem magam otthonról, és ha nem voltam időre otthon, olyan pofon várt, mint hat másik. Eszembe nem jutott, hogy berúgjak, vagy akár ki is próbáljam. (Mondjuk fontos szempont, hogy én valami végtelenül jó gyerek voltam ebben a korban. Legfőbb időtöltésem a napló írás, és az álmodozás volt). Ebben látom a szülők felelősségét, mert ha „xy-t elengedi az anyja egész éjszakára, akkor engem miért nem?!” Én elmondom, hogy 20 évesen is megvolt, hogy éjfélre legyek otthon, mert ha nem, csukott ajtó várt. Másnap meg egy hatalmas csetepaté.

Na ja, szóval vissza a fő témához: alkohol. Családokat, életeket tesz tönkre az alkoholfüggőség. Megint csak problémák (helytelen) kezelésére alkalmazva. Alkoholos állapotban az emberek olyanokat is megtesznek, amit amúgy nem tennének, ezzel beletiporva a másik lelkébe, vagy épp saját megbánására. Sosem értettem, mi abban a jó, ha valaki nem emlékszik, hogy mit csinált előző este, és miért nem lehet csak simán jól érezni magunkat. Miért kell hányásig, meg rosszul létig inni egy-egy buli alkalmával? Érdekes: magamat elég gátlásos embernek tartom, de ha úgy hozza a sors, hogy elmegyek egy buliba, pont annyi idő alatt oldódok fel pia nélkül, mint az, aki iszik.

Hát..Ez a bejegyzés kicsit hosszúra sikerült, és sikeresen fel is idegesítettem magam egyes részeknél, de legalább őszinte voltam (megint).

Holnap jövök a negyedik nap témájával! 

2. nap

Második nap

Hol szeretnél tartani 10 év múlva?

Az első gondolatom az volt, amikor megláttam a mai nap címét, hogy „áááh, én ezt nem írom meg Fogalmam sincs az egészről”

Aztán végig gondoltam, hogy pont ezért kihívás egy kihívás, hogy gondolkodni kelljen kicsit, így hát kissé megmozgattam a kis agyacskámat, és a következő jövőképet fogalmaztam meg:

10 hosszú év múlva pont 32 és ¾ éves leszek. Túl a harmincon azért már illene egy kisebb családnak a hátam mögött lennie. Szeretnék már addigra férjnél lenni, vagy ha nem is jön össze az esküvő, de egy hosszú, akár élettársi kapcsolatban élni, és szeretném, ha minimum 1 gyerkőc boldogítaná a mindennapjainkat. Persze, ha ez nem jönne be, akkor még mindig ott van egy másik opció: egy teknőssel, és egy DVTK címerrel a kezemben fogok megöregedni, és meghalni. (kellenek a B tervek)

Szeretnék egy fasza munkát is, nyilván szakmán belül: jelenleg a legvonzóbb számomra a kórházi munka, szeretnék toxikológián dolgozni. Bár jobban belegondolva szociálisan nem vagyok valami túl érzékeny, szóval lehet, mégis az ipart kellene választanom. Ott meg unatkoznék, és a sok határidős munkával csak szenvednék. Szóval ipar nem. Marad a klinikai gyógyszerészet, vagy egy közforgalmú gyógyszertár.

Lehet, bolondnak fogtok tartani, de én nem szeretnék külföldre menni. Bár, ha olyan lenne a helyzet, akkor meggondolnám többször is, de a lokálpatriotizmusom nem enged…

10 év múlva azért szeretnék már egy saját lakást, kocsit jogsival, normális egzisztenciát kiépíteni magamnak, és esetleg a velem együtt élőknek. Szeretnék megtanulni igazán finomakat főzni, és azt is szeretném, hogy csupa olyan ember vegyen körül, akiket szeretek, és akik engem is szeretnek.

Végülis ez a legutolsó a legfontosabb 

1.nap

Ahogy ígértem, itt is vagyok az első napi bejegyzéssel a 30 napos kihívásban. A mai téma pedig:

Írj a jelenlegi kapcsolatodról, vagy ha szingli vagy, a szingliségről.

Éppen tegnap töröltem le ezt a számlálós app-ot a telefonomról, ami megmutatja, hogy mikor hagytam fel szingliségemmel. De azt hiszem 415 napnál járunk.

Szóval igen. Valamivel több, mint egy éve megtaláltam a másik felem, aki egyelőre elfogad olyannak, amilyen vagyok, szeret a rossz napjaimon is, és akkor is, amikor minden flottul halad nálam. Elfogadja a rossz tulajdonságaimat, és elvisel mindig.

A mi kapcsolatunk nem egy hétköznapi kapcsolat. Nem is annak indult. Egy meccsen találkoztunk hivatalosan először, bár van régebbről is közös képünk, meg állítólag még beszélgettünk is egyszer, vagy kétszer. Na, én erre nem emlékszem.
Ugyanolyan kis nyomi kalandnak indult, mint az egyedülálló 21 éves lányoknál ez lenni szokott. Aztán sokkal, sokkal több lett belőle: napi 8-10 órás beszélgetések, habár már akkor is messze voltunk egymástól. Így visszagondolva vicces, hogy mit össze szerencsétlenkedtünk, míg végre rájött, hogy mit is érez. Nem mindig tudtunk magunknak parancsolni egymás jelenlétében, mindig lelkifurka lett a vége.
Aztán valahogy kialakult. Bennem hamarabb, mint benne, ebben biztos vagyok, és máig nem tudom, hogy mi miatt szeretett belém, hogy mi késztette arra, hogy velem legyen. Vagy mi fogta meg őt bennem.

Tudtuk mindketten, hogy távkapcsolat lesz: Jó 40 km van az ő lakhelye, meg az én lakhelyem között, és ha még ez nem elég, mindketten utazunk hét közben.

Eleinte nagyon bizonytalan voltam, kíváncsi voltam, hogy mikor unja meg, és attól rettegtem, hogy csak pillanatnyi fellángolás volt részéről...
Aztán az idő őt igazolja szerencsére.
Egy külső szemlélőnek a miénk egy példaértékű kapcsolat lehet. Van olyan a közvetlen környezetemben, aki csak azért mert belevágni egy távkapcsolatba, mert látta, hogy nekünk hogy működik, illetve azt, hogy működik.

Egy távkapcsolathoz nagyon mély érzelmek kellenek, és óriási bizalom a másik felé.
Megadja az embernek azt a szabadságot, amit egy hagyományos kapcsolat nem biztos, hogy megad. Tudom magamról, hogy nekem nagyon fontos egy kis személyi szabadság. Nem szeretem, ha megmondják, hogy mit csináljak, de azt igen, ha egyengetnek, opciókat adnak, de nem mondhatják meg, hogy mit csináljak. Nem szeretem, ha valaki nagyon rám telepszik, és ugye ez ilyen esetben teljességgel lehetetlen.
Előnyösnek találom azért is, mert ha kevesebbet vagyunk együtt, akkor később ununk rá a másikra, illetve, ha együtt vagyunk, az minőségi idő lesz (nekem pedig ez az egyik szeretetnyelvem).

Persze azért rossz, mert néha, amikor nagyon magányosnak érzem magam, olyan jól esne egy óriási ölelés tőle sok-sok puszival, nem pedig csak az üzenetét olvasni. Egy üzenethez nem lehet hozzábújni, hiába tőle származik.

Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek, így nálunk is. Ő sosem beszél róla, ha elbizonytalanodik, vagy furcsa gondolatai vannak, én sokkal kevesebbszer bírom magamban tartani az ilyeneket. Néha megfordult már a fejemben a szakítás is (tud róla), de utána végiggondoltam, és rájöttem, hogy tudnék nélküle élni, de baromira nem akarok.
Őrült nagy szerencsém van vele.

Nem tudom, meddig leszünk még együtt, de én nagyon szeretném, ha még nagyon sokáig kitartanánk egymás mellett

November 1, Mindenszentek ünnepe

Különleges perverzióm, hogy imádom ilyenkor (is) a temetőket.
Most nem az a megszokott nyugalom uralkodik kint, ami általában szokott. Mivel mi rendszeresen járunk ki, és mindig karban tartjuk a sírt, ezért tudjuk, hogy mikor milyen állapotok vannak ott.
Örömmel láttam, hogy most azokon a környező sírokon is van néhány gyertya, amit év közben a gaz esz.. 😏
Sokaknak, csak ilyenkor jut eszükbe kimenni, az ilyeneket joggal vethetem meg, de persze vannak olyan nagyon régen meghalt rokonok, akiket mi is csak ilyenkor "látogatunk meg".
Mikor még kisebb voltam, és még Papó is velünk volt, mindig kimentünk a szülőfalujába, és az ott élő testvérével sztorizgattak. Izgi kis családi legendákat, anekdotákat meséltek egy-egy ősünk síremlékénél. És én ezeket annyira szerettem. KÁR, hogy már nemigen lesz ilyen alkalom több... :-/
Ennek az ünnepnek nekem ez a varázsa. Egyszer még családfa-kutatásba is kezdtem ennek hatására. Olyan jó lenne tudni, hogy kik az őseim, és hogy vittek-e valaha valami nagy dolgot véghez. Egyszer amúgy meg is találtam a családfánkat a neten, amiben én is benne vagyok, de ma már nem tudok eligazodni azon az oldalon... (www.jancsocsalad.hu)

Még most is lenyűgöz egy-egy temető távoli látványa a sötétben. Amúgy is gyengém a piros-fehét színösszeállítás, ilyenkor meg aztán gyönyörű.

30 napos kihívás

Kaptam egy megtisztelő kihívást Zitától, ami nem más, mint ez a 30 napos kihívás

Így is eléggé unatkozom  szóval pont jó lesz az elkövetkező hónapban arra, hogy lefoglaljon.

Íme:

Első nap:
Írj a jelenlegi kapcsolatodról, vagy ha szingli vagy, a szingliségről.

Második nap:
Hol szeretnél tartani 10 év múlva?

Harmadik nap:
A drogról és alkoholról alkotott nézeteid.

Negyedik nap:
A vallásról alkotott nézeteid.

Ötödik nap:
Ha volt olyan idő, amikor véget akartál vetni az életednek, akkor nosza, őszintén írj róla.

Hatodik nap:
Írj 30 érdekes tényt magadról.

Hetedik nap:
Írj a csillagjegyedről, és arról, szerinted mi jellemző a személyiségedre.

Nyolcadik nap:
Elevenítsd fel a pillanatot, mikor a legelégedettebb voltál életedben.

Kilencedik nap:
Mit szeretnél, milyen legyen a jövőd?

Tízedik nap:
Elevenítsd fel életed első szerelmét, és az első csókot.

Tizenegyedik nap:
Válogass össze 10 olyan dalt, ami felráz, és állítsd az iPodod shuffle módra.

Tizenkettedik nap:
Vezesd végig a nap minden mozzanatát.

Tizenharmadik nap:
Mi az a hely, ahová elköltöznél, vagy meglátogatnál?

Tizennegyedik nap:
Mi a legkorábbi emléked?

Tizenötödik nap:
A kedvenc Tumblr-jeid.

Tizenhatodik nap:
Mit gondolsz a mainstream zenéről?

Tizenhetedik nap:
A legjobb és a legrosszabb mozzanat ebben az évben. 

Tizennyolcadik nap:
Miben hiszel?

Tizenkilencedik nap:
Emlékezz vissza, amikor tiszteletlen voltál a szüleiddel, és írj erről.

Huszadik nap:Mit gondolsz, mennyire fontos az oktatás?

Huszonegyedik nap:A kedvenc tv-show-d.

Huszonkettedik nap:
Hogyan változtál meg az elmúlt két évben?

Huszonharmadik nap:
Keress fotókat arról az 5 híres férfiról, akik tetszenek.

Huszonnegyedik nap:
Mi a kedvenc filmed, és miért?

Huszonötödik nap:
Írj arról, aki elbűvöl téged – és írd meg, miért. 

Huszonhatodik nap:
Milyen típusú emberek vonzanak?

Huszonhetedik nap:
Írj a problémádról.

Huszonnyolcadik nap:
Írj arról, ami hiányzik az életedből.

Huszonkilencedik nap:
Mik a céljaid a következő 30 napra?

Harmincadik nap:
A legjobb és legrosszabb momentumok ebben a  hónapban