Különleges perverzióm, hogy imádom ilyenkor (is) a temetőket.
Most nem az a megszokott nyugalom uralkodik kint, ami általában szokott. Mivel mi rendszeresen járunk ki, és mindig karban tartjuk a sírt, ezért tudjuk, hogy mikor milyen állapotok vannak ott.
Örömmel láttam, hogy most azokon a környező sírokon is van néhány gyertya, amit év közben a gaz esz.. 😏
Sokaknak, csak ilyenkor jut eszükbe kimenni, az ilyeneket joggal vethetem meg, de persze vannak olyan nagyon régen meghalt rokonok, akiket mi is csak ilyenkor "látogatunk meg".
Mikor még kisebb voltam, és még Papó is velünk volt, mindig kimentünk a szülőfalujába, és az ott élő testvérével sztorizgattak. Izgi kis családi legendákat, anekdotákat meséltek egy-egy ősünk síremlékénél. És én ezeket annyira szerettem. KÁR, hogy már nemigen lesz ilyen alkalom több... :-/
Ennek az ünnepnek nekem ez a varázsa. Egyszer még családfa-kutatásba is kezdtem ennek hatására. Olyan jó lenne tudni, hogy kik az őseim, és hogy vittek-e valaha valami nagy dolgot véghez. Egyszer amúgy meg is találtam a családfánkat a neten, amiben én is benne vagyok, de ma már nem tudok eligazodni azon az oldalon... (www.jancsocsalad.hu)
Még most is lenyűgöz egy-egy temető távoli látványa a sötétben. Amúgy is gyengém a piros-fehét színösszeállítás, ilyenkor meg aztán gyönyörű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése