8. nap

 8. nap

Elevenítsd fel azt a napot, amikor a legbüszkébb voltál életedben

Sokat gondolkodtam, hogy valójában mikor voltam a legbüszkébb magamra.

Aszerint élek már egy ideje, hogy mindenért, amit helyesen, vagy egyedül megcsinálok, megveregetem a saját vállamat, és megdicsérgetem magam, hogy „ez az lányom, jól csináltad, csak így tovább mindig!”

Fontos része az önbizalom viszzanyerő programomnak, és annak, hogy egy kicsit újra megbékéljek magammal. Amikor ezt rendszeresen alkalmazom, egész jóban vagyok magammal, azonban, ha ez elmarad, akkor észre veszem, hogy távolodok attól, aki vagyok, vagy lenni akarok.

Ahhoz ugyanis, hogy harmóniában éljek a világgal, először magamat kell megszeretnem, és magammal kell jóban lennem. Ehhez pedig fontos az, hogy dicsérjem magam, és önbizalmat adjak magamnak. Néha olyankor is kifejezetten hasznos, amikor nincs más a közelben, hogy megdicsérjen. Az is nagyon jól tud esni, ha csak én büszke vagyok magamra.

Ez most kicsit tudathasadásos szövegnek tűnhet, de ki kell próbálni. Ha mindenért megdicséred magad, amit úgy sikerült elvégezned, hogy megütötte a magad által szabott lécet, nagyon jól tud esni. Hát még ha az a léc az egekben is van...

Szóval emiatt elég sokszor vagyok büszke magamra, és általában mindig ugyanannyira.

Lehetnék legbüszkébb arra, hogy

·        * sikeresen leérettségiztem (értsd szín 5-ösre)

·        * volt olyan évem, amikor a gyógymatekosok közül csak én letten jeles év végén

·        * nem is kellett volna gyógymatekra járnom, mert felvettek volna emelt matekra is, csak az a fene jó szívem átadta a helyet egy másik lánynak, aki nagyon szeretett volna, de nem jött össze neki

·        * annyira tudom inspirálni magam, hogy olyan dolgokra is képes vagyok, amit nem is hinnék (bár mostanában kamatoztathatnám többet ezt a képességemet)

·        * felvettek az egyetemre, és viszonylag bökkenőmentesen haladok a kijelölt úton

·        * sikerült felszednem 5 kilót csakúgy…

·        * eltelik egy hét anélkül, hogy egy fél kilót is fogytam volna

·       *  élek

De ezek mégsem azok, amik a legbüszkébb érzést előhozzák belőlem (na, jó, talán a felvételi..).

A legbüszkébb akkor leszek, amikor kézhez kapom hőn áhított diplomámat.

Bár lehet, hogy a gyermeke(i)m szülése is vetekedni fog azzal az érzéssel, de az is maximum megosztott első hely lesz ;)