5. nap

     Ötödik nap:                   
Ha volt olyan idő, amikor véget akartál vetni az életednek, akkor nosza, őszintén írj róla.

Szégyenkezve leszek most őszinte, de elég sokszor eszembe jutott már ez a kellemetlen, és szánalmas gondolat. Megint csak azon a véleményen vagyok, így néhány évvel később, hogy nincs olyan gond, amire ez lenne az egyetlen megoldás.

Általában ilyen kis nyomi indokok miatt akartam beleugrani a Szinvába, de gyáva is voltam, meg nem is gondoltam komolyan. Az ok általában a szeretethiány volt. Amikor azt érzed, hogy senki sem szeret, és csak egy plüssmedvének sírhatod el a bánatod.

Aztán jöttek a gondolatok, hogy mi lesz a szeretteimmel, azokkal ,akiket én szeretnék, megszakadna a szívük, ha nem lennék többet. Mert szeretnek. Így az egész gondolatmenet megcáfolta önmagát. Szóval nem volt többé értelme ilyeneken agyalni.

Mindig sikerült felállni, és ma már, normális enyhébben pszichopataként eszembe sem jut ilyen. És nem is fog, akármi is történjen.