elmaradások I. 2013.10.19.-2013.10.25

Hát végre rászántam magam, hogy írjak megint. Túl sok dolog van, amiből aztán csillapodás nélkül nem jött volna ki sok jó. Mostanra kerültem olyan állapotba, hogy tudok írni ezekről a dolgokról:

Amilyen rosszul kezdődött a múlt hét, olyan jól végződött
Még szombaton (19-e, ha emlékeim nem csalnak) történt egy dolog, ami nagy változást eredményezett az életemben: a jó múltkor írtam róla, hogy újabb barátság vs. szerelem. nyert a barátság. azon a napon dőlt el.
maga a döntésmeghozatal nem igényelt sok időt. egyik pillanatról a másikra történt, és még csak megviselő sem volt. viszont az előterjesztés... gondolom mondanom sem kell: miértek, csalódottság, egy kis dulifuli lett a vége. és persze sok kínos pillanat.
azt hitte a másik fél, hogy én olyan hűű de jól érzem magam, miután elmondtam neki, hogy mi a szitu.
pedig nem. nagyon rosszul éreztem magamat. lehet, hogy miatta csak, de lehet, hogy az is közre játszott, hogy elég csúnyán összevesztünk otthon előtte való este. hát mind1. szerdáig szépen rá is nyomta a bélyegét a hangulatomra. talán csak az a dolog dobott fel valamelyest, hogy kedden véget ért a gyógykém gyakorlatom. szerettem- imádtam, de elég volt ennyi belőle egyelőre :)
aztán még persze a sünikém is feldobta a hangulatomat. kitalálta, hogy ahányszor lefárasztom gyógykém előadáson a hülye asszociációimmal, mindig a fejemhez vágja hogy 'dein Pfeffer' (azaz Borsod). amikor először hallottam tőle majdnem lefejeltem egy tűzoltókészüléket a kémia épületben. megadta az alaphangulatot.
szerdán egy idióta ötlettől vezérelve kitaláltuk Diussal, hogy vendégeket hívunk, a másnap esti közös vacsoránk elfogyasztására. mert ugye neki is olyan jó étvágya van, nekem is, miért ne ragaszthatnánk ezt rá másik 2 emberkére is :)
meghívtuk Atiékat. vagyis ő. de én mondtam neki. vagyis nem is mondtam neki, hanem cukkoltam, hogy nem meri megtenni, meg ilyenek, és megtette :) amire nem számítottam: sünike egyből igent mondott, Ati meg kicsit vacillált, de rábeszéltük szépen.
alig vártuk már a csütörtök estét. eleinte nehezen indult, de utána... kockásra kacagtuk a hasunkat :)
az utolsó buszig itt maradtak velünk. lekísértük őket, tiszta romantikus volt, csak a csók hiányzott a végéről :D
 szóval mondanom sem kell a hétköznapok egyre vidámabban teltek, ahogy haladtunk a hétvége felé.

Az otthon melege

Furcsa gondolat fogalmazódott meg bennem: mennyivel másabb egy ember viselkedése otthon, mint akkor, ha nem otthon van.
Saját példa: szombaton vízhólyagosra porszívóztam az ujjam (azt, hogy hogy sikerült ezt összehozni, ne kérdezzétek ) egész vasárnap nyígtam anyukámnak, hogy 'de fááj, de csinálj vele valamit Anyaa!" nagyjából így.
amióta viszont itt vagyunk a koliban, egy szavamat nem lehet ezzel kapcsolatban hallani (minden mással kapcsolatban persze igen), pedig majd' belepusztulok, úgy fáj a kis hólyagom. vagyis már nem is hólyag. kipukkadt. egy lyuk van konkrétan a középső ujjamon.

mennyivel másabb az, ha az ember olyanok között van, akik előtt nem kell megjátszania magát, mert feltétel nélkül szeretik. otthon nem számít az, hogy most mit fognak gondolni rólam, ha egy kicsit elgyengülök, mert ismerik minden pillanatomat. ők már láttak mindenhogy. kisgyerekként, sebekkel tarkítva, 17 évesként csöveken lógva, tétlenül feküdve a kórteremben. szóval előttük néha jó elgyengülni. és azt hiszem, hogy néha kell is. másképp nem tudnék erőt meríteni a mindennapokhoz, amikor erősnek kell lenni, mert nincs a közelben egy anyai ölelés, aminek köszönhetően minden bánat messze száll, minden gond megszűnik, minden félelem elillan. 
a zord hétköznapokban ilyen nincs. csak telefonon kaphatok maximum egy virtuális ölelést.

igazából otthon sokkal könnyebben kijönnek a fájdalmas szavak, arckifejezések. Talán tényleg azért, mert otthon nem kell azt az álarcot hordani, amit azért épített ki az ember, hogy sebezhetetlennek tűnjön.
s hogy miért alakítanak ki álarcot magukon az emberek? már egész kicsiként belénk nevelődik ez. emlékszem, még általános iskolában mindenki kinevette azt az egy lányt, aki a leghisztisebb volt. történt bármi, ő elpityeredett. nem sokan szerették ellenben azokkal, akik olyanok voltak, mint a vas. semmi nem hatotta meg őket.

már mindenféle voltam. eleinte közömbös az ilyen szituációk iránt. nem érdekelt, hogy ki mit gondol rólam, sem a hétköznapokban, sem otthon.
aztán egy lelki törés mindezt megváltoztatta. sebezhetővé váltam. nem is akartam kordában tartani magam. megmutattam akkor az érzékeny lelket. mondanom sem kell, a várt hatást elértem. aztán most meg hosszú idő alatt kiépítettem egy vonzó képet magamról, ám azt, ami emögött a kép mögött rejtőzik, csak kevesen ismerik. akik megismerik vagy megijednek tőle, vagy nagyon megszeretik. hatalmas megtiszteltetés az, ha egy magát keménynek mutató ember megmutatja a sebezhető oldalát is.
Értékelni kell!

megint nyakig benne..

amint egy kis nyugalom költözne az életembe, azonnal jön valami gonosz manó, és megkavarja az egészet úgy, hogy véletlenül sem legyen egynél több nyugodt éjszakám.
végre kilábaltam a barátság vs. szerelem párbajból: a barátság(?) nyert végül szoros meccsen, máris itt egy újabb harc. persze ehhez a döntéshez az is hozzátartozott, segítette, hogy lassan egy hónapja kosármeccseken kívül nem is beszélek vele. legutóbb ott sem beszéltünk semmi érdemlegeset. barátság?? már magam sem tudom, hogy ez az-e még. majd az idő kideríti
újabb barátság vs. szerelem. előtte viszont..akkor nagy visszatérésnek tűnt a dolog. egy pillanatra talán bele is éltem magam, talán el is hittem a szép szavakat, ám hamar rá kellett jönnöm, hogy apró játék részese leszek csak, ha belemegyek komolyabban. így hát a Nagy Találkozást kivárom, de én nem foglak keresni (N.A.)

a Diósgyőri Csoda

Új idők járnak Diósgyőrben. Akkora sorozatban vagyunk benne,mint 34 éve soha. Megint menő dolog Diósgyőrinek lenni. Soha nem volt bennem olyan érzés,hogy szégyellnem kellene, hogy ennek a Csapatnak szurkolok, de most különösen nagy büszkeséggel tölt el. Valami nagy dolog van kialakulóban. A szombati meccs első 20-25 perce ugyan siralmas volt: ha Fortuna nem áll mellettünk,simán 2-0-val megy a Kövesd. Az pedig a Csapatot ismerve nem kis gáz lett volna szerintem. (helyesebben a régi csapatot ismerve. Azt hiszem jelenleg tudnának még olyat mutatni nekünk,hogy 5000+x ember szája tátva maradjon) A jobb szél elég foghíjas volt. Még mellettem a kb 8 éves fiúcska is mondta (ugye, nem járnak a családok meccsre...mocskos ML$Z), hogy ott azzal kezdeni kell valamit,mert már megint ott támadnak a Sárgák. Szerencsére a Kispadnak is feltűnt, s változtatás történt. Csak annyit vett észre az ember lánya,hogy 'nézdmá' a Kövesd nem jut át a 16oson sem' (némi túlzással persze) Aztán megjött az első gól. Onnan baromi harciasnak tűnt Barczi Dávid, és inkább az ő érdeme Futács Márkó gólja. (gyerünk..kövezzetek meg) a gólja előtt inkább csak próbálkozott,kevesebb sikerrel.. Ám becsülendő benne,hogy nem adta fel. Nem is emlékszem, hogy félidőben mennyi volt a részeredmény. Lényeg a lényeg, meccsen megtörtént a Csoda. Emberelőnyhöz jutottunk (nem is emlékszem,mikor volt ilyen utoljára). 11est kaptunk (ez sem divat mostanában).. És be is lőttük. Aztán meg még 3 gólt szereztünk. Szegény Kövesdet már picit sajnáltam,hogy így helyben hagytuk őket..szimpatikus kis csapat...meg borsodiak is.. El szeretném mondani,hogy Bacsa Patrik!! Én nem tudom,mi történt veled,de nagyon jó,amit csinálsz. Kis idő alatt sokadik olyan eset volt, hogy harciasságod hatalmas dolgot vitt véghez. Sokaknak nem tetszett az,amit néha a pályán csináltál, de azt hiszem, visszaszerezted az emberek hitét.. Én megint hiszek benned :-) ;-) csak így tovább Rados.. TE pedig. Eszméletlen vagy. Amikor visszajöttél talán 2 ember hitt benned. Gyuri bácsi,és Szivics mester. Megmutattad nekik,és nekünk is,hogy méltó vagy a címerhez (ám személy szerint 1 dolgot még várok tőled.. A fradinak a szemét is védd ki! Bánom is, ha a Paks,vagy Hali gólt lő neked... Akkor még többen hinni fognak benned ;-) A többieknek meg annyit: köszönjük. Mindannyian fantasztikusak vagytok. Hatalmas érzéseket szabadítottatok fel emberekben azzal,hogy ilyenek vagytok,mint most. Kár,hogy nem láttátok az emberek arcát meccsről hazafelé. A sok boldog ember arcát látni több,mint megható volt. A csillogó szemek láttán az Embert a sírás kerülgeti. De nem az a szomorú sírás..hanem olyan örömkönnyek :-) És,amit rajtatok is látunk.. Valami csoda Köszönöm az egész csapatnak! Edzőknek, orvosoknak,játékosoknak,mindenkinek,aki ehhez valamit hozzátett :-)

2013.10.04

Mozgalmas nap volt a péntek.pedig nem is aznap utaztam haza. Reggel nyitottam egy otthoni takarítással,megint egy óra volt,amíg összeporszívóztam a lakást ;) élmény volt Aztán mivel a laptopon a múltkor találtak egy gyorsteszt alapján hibát, és még az alkatrész is megjött, szaladtam a szervízbe a géppel. Azt mondta zott dolgozó pali,hogy max egy másfél órás meló van vele, úgy gondoltam,addig bemegyek a városba,szétnézek kicsit. Elvoltam,sétáltam,beültem ide-oda jártam a cipőboltokat (ott jól fel is idegesítettem magam,hogy ugyan mi kerül 8000ft-ba egy csizmán,majd nyugtáztam,hogy majd akkor lesz új hosszúszárú,vastag talpú csizmám, ha leértékelik, vagy a nyakamba szakad a nemzeti bank. :-/ ) Kb 8 ismerőssel találkoztam úgy,hogy véletlenül összefutottunk. Jó volt újra látni sok ismerős arcot,és hogy így ősszel sincs annyira kihalva a város. Mivel Balu szóvá tette,hogy már régen látott focis posztot, ígérem,hamar jön egy olyan is :-) A napi jócselekedet meg volt,ugyanis egy cuki kis méhecske nagyot falatozott a fehércsokis forrócsokimból,aztán az élvezetek halmozása közben majdnem cukormérgezést kapott..hát kimentettem :-D Olyan kis aranyos volt,ahogy ott szívogatta a cukros lötyit :-) A gép nem lett kész aznap.habár csak kb másfél órás munka volt vele,keresztbe szervezett nekem,ugyanis lelassult a fájlok másolásának közepén. A másfél órából kb 11 óra lett. De legalább már jó :-) Hazafelé úton a villamoson találkoztam a kedvenc RCD tagommal, Mackónadrággal :-) (majd elmagyarázom,miért lett ez a neve ) Ahogy Újpest elleni meccsen lerongáltam,csodálkoztam hogy egyáltalán szóba áll még velem. Meg hogy úgy csillog a szeme :-) Nagyon tündéri egy ultra :-) és nincs gondja azzal sem,hogy én bemegyek a Stadionba. Fél3 volt,hogy hazaértem. Testvérkém már az ajtóban topogott. Délután csendesen,tanulással telt. Este meg pihentünk. Kicsit jó volt együtt lenni anyáékkal is :-)

2013.10.01.

az nem az én napom volt. azért csak most írok, mert kb letisztultak a gondolataim. annyira összevisszaság volt a fejemben.
Kezdődött reggel azzal, hogy kedvem nem volt felkelni, ezért nem is keltem fel, csak egy órával később, mint kellett volna. úgy gondoltam, hogy ha még kialszom magam, akkor teljesen tuti napnak nézek az elébe. Majdnem így lett. eleinte még jól is indult. németen egészen elememben éreztem magam, aztán jött 2 óra szünet, ahol gyógykémet tanultam, bár ez nem látszott meg. tiszta kavar volt a fejemben, amikor számot kellett volna adni a tudásomról, így hát nem is sikerült olyan húú de jóra. sőt..
az egyetlen jó dolog a tegnapi suliban töltött időmben az Tibike volt. annyira aranyos volt, amikor együtt voltunk, meg laboron is. kérdezte, hogy hogy ment a zh, aztán egyből tudta, amikor csak egy erőltetett mosolyra futotta, hogy baj van. kérdezte, hogy miért, hogyan, mi lesz most? aztán mondta, hogy ne aggódjak, lesz ez sokkal jobb is.. aztán mondtam neki, hogy ma már nem hiszem, hiszen aznap csak 4 kémcsövet sikerült eltörnöm, ebből 3 forralás közben, konkrétan az anyagok 100%-a a kezemen kötött ki, ráadásul sikerült egyet izomból beleszagolni a formalinba.. a 4. kémcső, meg csak úgy random eldobtam.valamiért elengedtem úgy 25 cm-re az asztaltól, és puff. még jó, hogy üres volt.
azon csodálkozom, hogy magamban nem tettem kárt. péntek 13 = nálam kedd 1.
anyának meg sem mertem mondani, hogy mekkora egy kudarcokkal teli nap volt.
viszont, ahol valami nem sikerül, ott valami más összejön. nyertünk jegyet a MSE elleni meccsre szombatra. tök jóó. amikor megtudtam, majdnem önfeledt ugrálásban törtem ki, ám ismervén az előzményeket, inkább csak csendben örültem magamnak, meg a jegyemnek :)
kellemes meglepetés volt, egy ismételt kapcsolatfelvétel. itt meglepődtem, majdnem telibeköptem a gépet a finom mézesteával :D
aztán elment a nap. írni akartam, de értelmes dolog nem született volna belőle, úgyhogy inkább azt is hagytam. belemélyedtem a sorozatomba, majd még beszélgettünk egy kicsit, aztán mindenki aludt.
éjjel meg a tegnapi napot tükröző totális marhaságot álmodtam. hatalmas kavar volt az egész. elmondani már nem tudnám, de mikor meséltem Diának nem hogy ő nem értette, de én sem.
ami meglepett, és megijesztett, arra keltem úgy fél  5 körül, hogy ki vagyok száradva, porzik a vesém. sosem szokott ilyen lenni. aztán beugrott a formalinos eset, mint lehetséges ok.

:)

úgy döntöttem, hogy megszűntetem a blogolás fb-on történő módját. maximum kisebb állapot megjelenítések lesznek láthatók, és a blog linkjei.
az ok pedig.. túúl nyilvánosnak érzem a dolgot. akit érdekel, az pedig kattintani fog, és így is el fogja olvasni a dolgokat (: