Helyzetjelentés

Hogy hogyan is érzem most magam?

Hullámvölgyek, hullámvölgyek hátán.

- Reggel egyszerűen nevetségesnek éreztem magam amiatt, amit tegnap írtam. Túl sok volt benne a túlzás, sok olyan dolog, amit akkor már nem is láttam olyan vészesnek. Ez a jó közérzet kísért nagyjából egész nap.

Valószínű sokat segített benne az a délutáni alvás, aminek nem kellett volna 2 órásra elhúzódnia, de annyira jól esett, és olyan nehezemre esett felkelni...

- Ezután kezdtem el megint feszengve érezni magam, mikor elmentünk órára, és beült a közelembe. Nem is bírtam ott maradni sokáig, beültem egy sorral hátrébb. Aztán megjöttek azok, akikkel mostanában szívesen vagyok egy légtérben. Óra után még maradtam velük, azalatt az idő alatt nagyjából minden rossz elszállt belőlem. Megint egy csúcspont.

- Aztán fürdés előtt, után megint szörnyen éreztem magam.  Nyomott belül valami. Valami nyomasztó. Mint amikor menekülni akarsz valami elől, de nem tudsz.

-Ekkor jött egy telefonhívás, ami megint szanaszét oszlatott minden negatívat a környezetemben, és azóta jól érzem magam.

Nem tudom, hogy mennyire bebeszélt ez az állapot, de mostanában valahogy nagyon súlyosnak érzem.

Nem tetszik ez az egész helyzet, és lehet, hogy emiatt van a túlzott aluszékonyságom is.

Lehet, hogy közrejátszik az is, hogy nem sokára november elseje lesz, ilyenkor alapból is kicsit letargikusabb vagyok, mint általában, mióta Papókám itt hagyott minket. Annyiszor elgondolkodom, hogy mi lehet vele, hogy vajon büszke-e rám (bár most tuti nem, mert egy lusta majom vagyok), és ilyenek.

Most azt érzem, hogy sürgősen változásra van szükségem, habár ebben a pillanatban egészen jól vagyok, mégis ma is bennem volt ugyanaz a nyomasztó érzés, ami tegnap azt a túlzó bejegyzést ihlette...

Valami van a levegőben

Addig képtelen vagyok bármihez is kezdeni, amíg megint sötét erők marcangolják a lelkem.

Régóta bennem van már ez a nyavalya, de ha nyilvánosan kiírnám magamból pontosan azt tenném, amit nem akarok: panaszkodnék.Most mégis megteszem, bár lehet, hogy soha nem fogja senki sem elolvasni.

Egy kis környezet tanulmány a szobáról:

× csend van a szobában: senki nem szól senkihez, mindenki elmélyül a maga kis dolgában. Persze, mindenkinek van /lenne dolga, de azért az, hogy egész álló nap nem szólunk egymáshoz, az nem normális

× csak úgy keringenek a negatív energiák a levegőben: régóta érzem ezt. Sőt! már tavaly év végén ezt éreztem. Csak tudnám, hogy akkor miért vállaltam be ezt a szobát megint?? Én változtam meg, vagy ő?! Szerintem mindkettten változtunk. Már nem bírom tolerálni azokat, amiket idáig olyan tökéletesen elnéztem, sőt, még talán egyet is értettem vele. Ma már nem ilyen vagyok. Nem vagyok képes olyan fokú negatív kritikát ráhúzni mindenkire / akárkire, amiket ő ráhúz emberekre. Már nem vagyok képes megérteni, hogyan lehettem én is ilyen, és hogy lehettünk mi legjobb barátok ilyen hosszú ideig. Talán nem is csoda, hogy nincs már senkim, hiszen, ha annak idején én is ilyen voltam, akkor mindenkit elriasztottam magamtól.

× ezek a negatív erők, amik sugároznak belőle a mélybe taszítanak, és szép lassan elmarcangolják kicsiny, törékeny lelkem. Ami azért fura, mert mint már mondtam, régebben én is ilyen voltam. Egyszerűen nem bántottak ezek. Aztán amióta elkezdtem változni, már nagyon érzékenyen reagálok.

× ilyenkor az kerül előtérbe, ami nincs, nem pedig az, ami van: gondolok itt olyanra, hogy nekem nincs senkim, én nem vagyok fontos senkinek, holott van egy csodálatos párom, 3 drága barátnőm, és szerető családom. Mire vágyhatnék még?!

× rám néz a Gonosz, én pedig beleszédülök tekintetébe. Kis villámokat szór a szeme, és nem tudok menekülni előle: érzékelem a perifériás látásommal, hogy engem néz. Vagy ha nem is néz, akkor is benne vagyok a negatív aurájában. Bizseregnek a porcikáim, ha erre gondolok. De nem ám az a jó bizsergés...

× idegesít, ahogy nyikorog alatta az ágy: tényleg én változtam. Vagy a negatív energiák miatt feszültebb vagyok. Minden zavar..

× idegesít, ahogy lapozgatja az előadásokat, amiken már kb negyvenszer átment (én fogom a legjobban kinevetni, ha 90% alatt írja a zh-t) Apropó: nekem is tanulnom kéne...

× idegesít, ha eszik (már megint? hogy bír ennyit enni? ja, persze 6 után nem eszünk. csak nassolunk...), ha hasra fordul, ha kolbászol a szobában (miért nem bír megülni egy helyben?)

× minden, amit tesz, mond, vagy gondol... (nincs mese, én változtam meg)

× olyan hatással van rám, hogy rajtam van a pulcsim, melegem van, de közben ráz a hideg.

× ne foglalkozzak vele? Nem tudok nem foglalkozni vele, mert minden porcikámmal érzem a harcot a negatívak ellen, és ellene. A mindennapjaim része. Ha nincs a közelemben, teljesen okés vagyok. És addig?

Már tudom: 7 hét múlva beadom a koliban a szobaváltási igényemet.
Hirtelen megint fellángolt bennem az érzés, hogy csak akkor menekülhetek meg, ha váltok. Ha kiszabadulok az energiavámpír karjai közül. Így is cifrákat gondol rólam, akkor már nem mindegy? Félek az újtól, de ez az egyetlen tarthatatlan megoldás, amit jelenleg látok magam előtt...

Hiányoztál, Kicsi Blogom

Már elég régóta agyalok azon, hogy visszatérek ide, hiába kezdtem el másabb témájú blogot írni, valahogy nem lett belőle semmi. Az elején még hasonlított ahhoz, amit nagyjából szerettem volna, de azután elmaradtak az írások, nem volt téma, és már csak a VKP-posztok vannak kint a másik blogon. A VKP posztok továbbra is oda fognak kikerülni, mert túl sok nyűg lenne az áthozatallal.

Van mit kiírjak mostanában magamból, és nem sokára kilövök egy olyan bejegyzést is, amiben összefoglalom, hogy mii történt velem, amióta áttértem amoda.

Barátok jönnek, barátok mennek

Álmomban sem gondoltam volna , hogy még mindig képesek így átrendeződni a dolgok... Aki egyszer fontos volt, már nem az többé, és olyan fog a legközelebb állni hozzád, akiről soha nem is gondoltad volna.
Fura dolog ez a sors.
Egyrészt soha nem gondoltam volna, hogy Zita ilyen jó barátom lehet. Nem csak a köztünk lévő korkülönbség miatt, de amikor megismertem, lehetetlennek gondoltam, hogy valami közös van bennünk. Aztán jött egy különös fordulat, lassan egy éve már, és minden egy varázsütésre megváltozott.
Elkezdtünk bízni egymásban, és kialakult egy (szerintem) mély kötelék. Jövőre már egy egyetemre is fogunk járni, és még tovább fejlődhet a barátságunk.

Azt sem gondoltam volna, hogy egy olyannal, kivel már 4. éve lakok együtt, ilyen Pálfordulat következik be az életünkben. Valahogy eltávolodtunk egymástól. Van tippem, hogy miért, de ezt inkább megtartom magamnak...

A másik lányt sokkal közelebbinek érzem jelenleg magamhoz, bár még az is kiderül, hogy abból mi lesz.  Múlt héten találkoztunk egyszer, és igazán jól éreztem magam vele. Kíváncsi lennék, hogy vajon ő is...  Meg, hogy lesz e folytatása
folytatása.

2014.11.13.

Találni valakit, aki mellett lehetsz önmagad, és aki melletted is önmagát meri adni.. na az a valami.
Igazából kicsit restellem, hogy csak most jutottam el idáig, h írjak Róla.
Talán nagy dolgot árulok el, ha azt mondom, hogy 21 évet vártam az első normális kapcsolatomra. Nehezen indult. Volt, hogy majdnem feladtam az egészet, aztán, amikor már kiszálltam volna, jöttek a jelek, hogy ne tegyem, tartsak ki, mert ezt nem szabad elszalasztanom.
Még jó, hogy észre vettem őket, és hallgattam rájuk. Ha nem így lett volna, sanszos, hogy ez a bejegyzés sem születik meg.
3 héten át minden este kértem, hogy számomra kedvezően alakuljanak dolgok. persze a kérések mellett köszöntem is. Meghallgattak imáim: ma 2 hónapja az enyém.  és én az övé.
Azóta minden este a köszönöm-imákba alszom bele.
Őszinte leszek: eleinte nagyon féltem. nem értettem, hogy mire fel ez a hirtelen fordulat. aztán az idő ráébresztett, hogy nem kell félnem.
Mindketten formáljuk egymást szerintem. Sokszor érzem azt az ösztönzést, amit Ő ad. Talán nem is tud róla. Talán én is inspirálom Őt valahogy.
Egyetlen rossz dolog van ebben az egészben: a távolság. Debrecen-Szerencs-Miskolc távolságok. az utóbbi kettő könnyen(könnyebben) áthidalható, de ez a Debrecen. minden hétköznapomat itt töltöm. nélküle. nehezen bírom. Csak akkor lenne könnyebb, ha itt lenne mondjuk maximum 40 km-es körzetemben. nem csak hétvégén találkozhatnánk. Viszont minden együtt töltött másodpercet megbecsülök, és remélem, ezzel ő is így van. Minden együtt töltött percnek megvan a varázsa. Amire egész héten át várok, amiért minden reggel felkelek, hogy egy nappal közelebb legyek a találkozáshoz.

Ez most nagyon nyálasra sikerült. Nem baj. a mai ilyen nap. minden fórumon világgá kürtölném, h szeretem, és hogy köszönöm, hogy van nekem. és hogy akarom, hogy maradjon meg nekem sokáig.

könnyítek magamon.

a haverod egy f.sz. erre rájöttem. tök hülyének néz, félreértelmezi a dolgokat, és pont ezért olyan információkat csöpögtet nekem, hogy megőrülök tőle. hatalmas összevisszaság volt a fejemben. leültem, kiírtam mindent, és sorrendbe tettem. összeállt egy történet. aminek lehet a fele sem igaz, de lehet mindegyik az. ha nem mondom el neked, az lehet, megmérgezi a kapcsolatunkat. a hozzád állásomat. ezért akarom, h tudd. elég volt a jótündérkedésből.
külső szemlélőként, sok-sok információ birtokában írok most neked, és legfőképpen barátként; a te érdekedben.
én nem akartam belefolyni a dolgaidba, de egy ilyen Szadai mellett ez lehetetlen. mikor már éppen normálisan éreztem magam (akármelyik nap), jött, és elkezdett kérdezősködni rólad, és teljesen összezavart, és fecsegett. állandóan a szőkéről beszél, és arról dumál, h Laci megharagudott rád - mondjuk ezt a te szavaidból is sikerült kivennem. azt pedig már régebb óta tudom, hogy a szőke... a legkevésbé sem közömbös neked (konkrétan beleestél, mint Hummer a Balatonba). még egyszer mondom, NEM kérdezősködtem.  de nézd meg milyen ez a szőke. Járt Lacival, az egyik legjobb barátoddal. akkor is el kellene utasítanod ha tálcán kínálná magát pénzért!!! Morális okok miatt elsősorban.
Ez még nem minden, mert ha a barátságotokat semmibe is veszed, azt legalább nem kellene szem elől tévesztened, hogy ez a csaj dobta Lacit egy pénzes tag miatt (ezt te mondtad talán), akit most képes lenne lepattintani, mert van munkád, idősebb vagy, és mert mekkora forma hogy Laci legjobb barátjával jár. Legyen már eszed, bakker! Mert ezek annyira egyértelműen látható dolgok és folyamatok. Ez a lány NEM SZERELMES BELÉD. HA az lenne, nem járt volna előbb Lacival. Ha beléd lenne szerelmes, akkor Laci után egyből nálad próbálkozott volna és nem ezzel a selyemfiúval. Ha beléd lenne szerelmes, nem egy hét gondolkodás időt kért volna a selyemfiútól, hanem egyből szakított volna és szaladt volna hozzád.
félre ne érts. nem azt akarom megmondani, hogy kivel legyél, vagy kivel ne. a legkisebb közöm van hozzá. de azt hiszem, ennyire vagyunk jó barátok, hogy elmondhatom neked, amit ezzel kapcsolatban gondolok. nem akarlak megbántani, elveszteni meg főleg. megvédeni akarlak, vagy legalábbis valamennyire felhívni a figyelmedet a lehetséges buktatókra. melletted akarok maradni, de attól tartok, hogyha szorosabb lesz köztetek a szőkével, ennek kb 2%-ra csökken az esélye.

2014.04.13.

Hosszú idő után itt az idő,hogy megint visszatérjek.
A tegnapi nap volt az,ami miatt meghoztam ezt a döntést.
Mesélek:
Itt van ez a Kádi gyerek. Pofátlanul jóképű, és a legrosszabb, hogy ezzel tisztában is van. Ami azt illeti..rendesen belezuhantam. Nyilván ő ezzel nem így volt,mint ahogy az lenni szokott, de ezen már meg sem lepődik senki. Ő tudja azt,hogy fél életemet odaadnám,ha ilyen pasim lenne, mint ő, és nyilván én is tudom,hogy ő ezzel pont nem így van. A gond viszont ott kezdődik,amikor nem foglalkozunk a másikkal,és elfeledkezünk az ígéretekről, segget csinálunk a saját szánkból.. Na hát ő pont ezt tette. Nagy nehezen rávettem,hogy jöjjön el velünk bulizni, úgy tűnt meg is adja magát, mondta is,hogy oké, persze,marad. Aztán amikor jöttek a régen látott osztálytársak,hirtelen elfeledkezett mindenről. Szánalmas húzás, nem csak szerintem...
Jobb lett.volna,ha nem így alakul. Bár ennek az egész történetnek nem lett volna szabad így alakulnia... Így sem volt rossz estém.
Amikor bementünk a helyre, már nem voltam nyugodt, és ez látszott is rajtam. Nagyon felidegesitett az,ahogy Kádi bánt velem..erre viszont a legjobb ellenszer az ismerkedés volt. Nem is volt nehéz dolgom, és nem is kellett sokat várnom. 2 összetekintés elég volt, aztán odaültem hozzá, ő meghívott egy koktélra, és onnantól egész este egymáson lógtunk. Nem történt azonban semmi. Csórikám világát nem tudta már a végén,simán kihasználható lett volna. Egy telefonszám csere volt a legnagyobb dolog, ami történt kettőnk között.
Mondtam neki,hogy én nem fogom keresni. Majd ő... Éjjel negyed kettőkor jött is a telefon 
Azt már nem vettem fel, helyette reggel írtam neki. Azóta beszélünk. Tudom,hogy van barátnője,akivel éppen hadilábon állnak, azt is tudom,hogy nagyon szereti,és hogy max akk lehetne valami köztünk, ha nem békülnek ki.. Majd lesz valahogy alapon szereztem egy újabb barátot.. Hurráá.