{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - A közösségi média és én

Úgy érzem, itt az ideje végre egy VKP-posztnak, ugyanis az utóbbi időben nagyon elhanyagoltam ezt a kedves kis kezdeményezést.

Újjáépülésem szempontjából is aktuális ez a mostani téma, hiszen nem mindig tesz jót az önbizalomnak mások boldog életének a kukkolása. 3 helyen vagyok fent, persze a Facebook az egyik, a Twitter, és Instagram.

Kezdem az Instagrammal, mert az csak telefonos alkalmazásban van letöltve (tudom, kb gépről is ugyanannyi lenne bepötyögni az url címet, meg bejelentkezni, de ez valahogy mégsem vált mindennapi életem szerves részévé). Vannak ugyan feltöltött képeim, de én nem szeretem fotózni se magamat, se azt, amit éppen eszek, vagy iszok. Számomra az ilyen képek vagy óriási szociális életről tanúskodnak, vagy arról, hogy az illetőnek feltűnési viszketegsége van, és miinden létező dolgot megoszt (hiszen tudjuk, ami nincs fent facebookon, vagy instagramon, az meg sem történt) Nálam az Insta használata kimerül a kukkolásban.

Twitterre azért regisztráltam, hogy könnyebben nyomon tudjam követni a Diósgyőr meccseinek online szöveges közvetítését. Meg persze regisztrációval kiélhetem a felfelé mutató ujj-nyomkodási hajlamaimat. Régebben osztogattam meg dolgokat ott is, de szerintem kinőttem én már ebből, hogy minden szart megosszak magamról.

Végül eljutottunk ahhoz a témához, ami miatt nagyon haragszom magamra és a mai világra. Ez pedig a Facebook. Néha megosztok vicces tudományos képeket, vagy sporttal kapcsolatos eseményeket, képeket, bejelentkezéseket, de semmi egyéb. Az egyetlen dolog, ami miatt egész álló nap fent vagyok, hogy akinek kellek, el tudjon érni. Annyira jó lenne függetleníteni magunkat ettől a személytelen kommunikációs formától, és konkurencia is akad bőven, de lássuk be... leghamarabb messengeren (=facebook chat) tudjuk elérni azt, akitől akarunk valamit.
És ez az a dolog, ami miatt az emberek többsége képes egész nap a gépe előtt ülni, vagy a telefonját nyomkodni, hogy állandóan rendelkezésre tudjon állni. Sokszor elgondolkodom, hogy mi lenne velem a 20-25 évvel ezelőtti világban, amikor nem volt ez, hogy egész nap a laptop előtt ültek az emberek. Nem volt az, hogy minden nap 10-15 órákat cseteltek a barátjukkal, barátnőjükkel, otthoniakkal... Mivel foglalnám le magam, ha nem lenne ilyen lehetőség? Mit kezdenék akkor magammal? Valószínűleg feltalálnám magam, egy jó könyvvel, vagy valami mással, de akkor is.. ez annyira elképzelhetetlen.

A közösségi média megjelenésével óriási információáradatba is kerülünk. Nagyon nehéz leszűrni, hogy milyen hír, vagy javaslat igaz, és ez a sok buta embernek bizony nem tesz jót. "Kedvencem" (csak, hogy szakmánál maradjak), a tiszafa-teás cikk volt, miszerint jó a köhögésre. Hajánál fogva húznám végig Debrecen és Miskolc között azt, aki ezt a cikket leírta, és ezzel óriási tévhitbe ringatott embereket. Ez csak egy példa, de mennyi ilyen hír kering az interneten, amit csak egy mozdulatba kerül megosztani ismerőseinkkel.
A mai fiatalok igényeire sem feltétlenül van jó hatással ez a helyzet. Annyira találók az olyan képek, amiken leírják, hogy a '90-es évek első felében született gyerekeknek milyen igényeik voltak, és a maiaknak milyenek vannak. Ezáltal, hogy mindenki mindent megoszt (pl a gazdag család gyereke a legújabb telefonokat kapja, vagy hangszórókat, vagy cipőket...) vannak olyanok, akiknek az önbizalmát ez bántja. Úgy állnak a dolgokhoz ezután, hogy "Persze... XY mindent megkap, de semmivel sem jobb tanuló, mint én, akkor én minek tegyem oda magam, ha akkor sem kapom meg, ha jobb vagyok nála"
Könnyen elferdülhet az értékrendünk, ha nem figyelünk oda. Ezzel együtt önbizalmunk is könnyen sutba csúszhat, ha mindig csak azt látjuk, hogy ennek megint új kapcsolata van, az megint tengerparton nyaral, amaz megint wellnessezik, a negyedik 25 szál rózsát kapott a párjától, de közben nem vesszük észre saját életünkben a szépet, a boldogságot, az értéket!

Hogy ne csak a hátrányokról beszéljek, megemlítek néhány pozitívumot is:
-régen nem látott ismerősökről való informálódás: ugye milyen jó a régi szomszédot látni, hogy mi van vele?
-kapcsolat tartás azokkal, akikkel egyelőre más módja nincs.
-azonos érdeklődésű emberek egy csoportba tudnak kerülni könnyen, aztán még ismerkedhetnek is, miközben könnyen lehet, hogy amúgy soha nem is találkoztak volna.
-gyors információ-áramlás: hátránya egyben az előnye is. Mennyi elveszett-megkerült dologról tudunk. Egy pillanat alatt eljuthat egy eltűnt személy híre az ország másik végébe is.


Mint láthattuk, jó, és rossz oldala is van a közösségi médiának. Szerintem ha megvan a kellő intelligencia-szint, túl nagy kárt nem tehet bennünk. Azért csak óvatosan használjuk :)